Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
302 A mindíg fokozódó áremelkedés okából a tanítói kar 1861. évben a közgyűléshez ismét fizetésjavításért folyamodott. A június 5-iki űlésen tárgyalt kérelem fölött a közönség akkép döntött, hogy a népiskolai oktatásügyet és a tanítói fizetéseket az országgyűlés nemsokára úgyis rendezni fogja, ennélfogva a fizetésjavítást elhalasztották, de a drágaság okából 30% pótlékot szavaztak meg, mi azonban 11 havi élvezet után megszünt. A tanyai tanítók fizetése 1871-ben 300 frtra, 1874-ben 400 frtra emeltetett. A belterületi tanítók javadalma 1872-ben már javíttatott; 1876-ban a mellékjárandóságok eltörlésével pedig 700 frtban állapíttatott meg (1). 10. FELEKEZETI NÉPISKOLÁK. AZ OLTVÁNYI-FÉLE RÓM. KATH. FELEKEZETI FELSŐBB LEÁNYNEVELŐ-INTÉZET ÉS LEÁNY-NÉPISKOLA. Oltványi István csanád-egyházmegyei nagyprépost és Szeged város díszpolgára (2) 1869. évi február 2-án kelt végrendelete 23. pontja értelmében (3) 72,000 forintnyi hagyatékának egyharmadát Szeged-alsóvároson felállítandó apácza-iskola czéljaira hagyományozta. Végrendelkező unokaöcscse Oltványi Pál földeáki plébános, 1870. évben a Malatinszky, egykor Andrássy Zsigmond alispán tulajdonát képezte telket s avult épületet megvásárolta, mely utcza-szabályozás által a város részéről ingyen átengedett terület által növekedvén, 1873. évben felépítette az apáczák vezetése alatt álló leánynevelő-intézetet, hol a tanítást ugyanazon évi szept. 28-án 6 apácza megkezdte. A hat osztályú nőnevelő-intézet bennlakással, úgy a Miaszszonyunkról nevezett szegény iskolanővérek részére szervezett képezdei tanfolyammal volt kapcsolatban. Oltványi Pál ezután megvásárolván a szomszéd telket, ott külön épületben róm. kath. felekezeti leány-népiskolát állított. A három osztályú iskola ugyancsak az apáczák vezetése alatt 1874-ben nyílt meg. Ez az intézet 1878., illetőleg 1880. év óta a város költségén áll fenn, mert az apáczák ellátására fejenként 200 frtot, úgy a termek fűtésére 12 öl faszükségletet a közpénztár ad. 1) Szeged v. közigazgatási és számvevőségi levéltárában, az idézett évek s napokról kelt határozatok és számadások. 2) Született 1787. évi aug. 19-én Szegeden, meghalt 1869. évi júl. 21-én Temesvárott. Életrajzát a Kath. Néplap 1868. é. 36. sz. terjedelmesen közölte. Még életében mintegy 82,000 frtot adott különféle jótékony czélokra. Szeged város 1875. évi ápr. 18-án olajba festett arczképét a közgyűlési teremben elhelyezte. 3) Oltványi István végrendelete. Temesvár, 1869. 8. dr. 15. l. 303 Az iskola s a növelde Oltványi Pál igazgatása alatt áll. Az egyházmegyei hatóság a népiskolához utóbb iskolaszéket is szervezett. Mindkét intézetbe más felekezetűek is felvétetnek. Az iskola látogatottsága következő volt:
GÖRÖGKELETI SZERB NÉPISKOLA. A szerbeknek kétségen kívül már a mult század elején volt iskolájuk, hol a lelkészek hittant, liturgiát, írást s olvasást tanítottak. Rendes népiskolát, hol egyéb ismereteket is tanítottak, a hitközség 1797-ben szervezett (2). Itt a kántorok, majd képesített tanítók vezetése alatt állt az iskola, kik a hitközségtől 60 frt fizetést és 2 öl fát nyertek; a városi pénztárból pedig 150 forint fizetést húztak. 1834-ben a tanács Ilics Áron tanító járandóságát 200, majd 300 frtra emelte. Utóbb a rácz tanítók a városi tanítókkal egyenlően javadalmaztattak. A régi, roskatag iskolai épületet a 70-es évek elején a hitközség átépítette. Az újabb időkben működött tanítók voltak: Popovits Illés, Gvozdanovics János, Sevics Tódor, Janikievits Tamás. Iskolába járt 1855-56-ban 16 fiú, 9 leány, 1856-57-ben 15 fiú, 5 leány, 1857-58-ban 13 fiú, 8 leány stb. (3). A tanulók egy része külterületi szegénysorsú családok gyermekeiből telt ki. Az iskola általában a népiskola I. és II. osztálya tantervének megoldása mellett főként a liturgiai szolgálat ismertetésére törekedett. 1) Oltványi Pál értesítői. 2) Az iskola falába beillesztett régi veres márványlapon a következő szerb és latin felirat olvasható: In Gloriam et
Honorem 3) Tóth János igazgató értesítvényei. 304 ágostai hitfelekezeti iskolai. A hitközség 1855-ben állított iskolát egy bérelt épületben s azt később az élésház-utczán azon helyiségbe telepítette át, mely egyúttal templomul is szolgált. 1855-60-ig Petri János, 1860-64-ig Szeberényi Lajos lelkész, 1864-67-ig Máday Mátyás és 1867-től fogva Itczés József voltak a tanítók s egyúttal kántorok, kik a hitközségtől lakást, stolaris illetményeket és 60 frt fizetést nyertek, a város közpénztárából pedig 420 frt járandóságot élveztek. Az iskolába járó mindkét nemű tanulók létszáma a következő volt: 1855-56-ban 11, 1856-57-ben 23, 1857-58-ban 18, 1860-61-ben 16, 1861-62-ben 42, 1862-63-ban 38, 1863-64-ben 42, 1864-65-ben 57, 1865-66-ban 57, 1866-67-ben 50, 1867-68-ban 50, 1868-69-ben 37 (1). A hitfelekezet 1869-ben iskoláját községinek nyilvánította s ekkor a tanító a hitközségtől átvétetett, de az egyházi segédszolgálat neki megengedtetett s így a tanítást az "élésház-utczai" községi iskolában folytatta. Ez iskola a felsővárosi tanítótestület kötelékébe tartozott. REFORMÁTUS NÉPISKOLA. A reformátusok az ágostaiakkal együtt már 1847-ben közösen állítottak egy felekezeti iskolát, mely néhány év múlva megszünt. Midőn a hitközség önállólag szervezkedett 1859. évi jan. 1-én a Szentháromság-utczai 40. sz. a. házban, a templomul használt helyiségben, Varga Pál vezetése alatt az iskola újra megnyílt. 1862. évi május 18-án Papp Péter, 1865. évi júliusban Borsy Géza lett a tanító; ez utóbbi azonban állását el nem foglalta s helyét ideiglenesen Szalay László pótolta. 1866. évi márczius 4-én Portörő János lett a tanító, ki képzettsége és jó bánásmódja által a négy osztályú vegyes iskolának hírnevet szerzett. Ez időben más felekezetbeliek is élénken látogatták az iskolát, hol a tanulók száma néha a 100-at megközelítette. 1870. évi október 1-től fogva az iskola Varga Antal tanító vezetése alatt állt. Az iskola az árvízben romba dőlt, anyakönyvei s naplói megsemmisültek. A tanító 1862. évtől fogva a városi tárból 420 frt fizetést nyert, a hitközségtől pedig az egyházi segédszolgálatok után stóla illetékeket élvezett (2). ZSIDÓ NÉPISKOLA. Az 1785. évben Szegeden befogadott első zsidó családok gyermekei magántanítók által képeztettek. Már 1790-ben ily minőségben Löbl Fax "paedagogus", 1807-ben Jakab és Jonathan Melammed (tanító) működtek ily minőségben. A felsőbb rendeletek értelmében a zsidók gyermekeiket a keresztény iskolákban tartoztak volna taníttatni s noha a tankötelesek száma Jéger József tanítónak 1809. évi nov. 7-én kelt jelentése szerint, "igen nagy" volt, ennek daczára a nemzeti iskolába egyetlen zsidó tanuló sem volt (3). 1) Thomay József ágostai hitfeletkezeti lelkész úr szíves közlése. 2) Bereczk Sándor ref. lelkész úr szíves közlései. 3) Lásd Szeged v. közigazgatási levéltárában 1810. évi febr. 16-án 413. sz. a. 305 Még ezután is, a zsidó fiúk a magántanítók iskoláiban tanultak. 1820-ban a zsidóknak már négy osztályú iskolájuk volt, melyben Holitsch Léb, Bak Bernát, Deutsch Wolf, Bródy Sámuel és Lébes Charif tanítottak. Az iskola a rabbi és egy községi választmány felügyelete alatt állt s egyedül a tandíjakból tartották fel. Így Deutsch Wolfnak hetenként 12 vfrt bevétele s ugyanekkor az iskolába járó tanulók száma 21 volt (1). Ez iskolákban azonban a tanítás jobbára csak a héber olvasásra és írásra, az imákra, a thóra és más vallásos munkák ismeretére terjedt ki. A harminczas években azonban a Weil Áron, Berger Ábrahám, Smiles L. stb. által felállított magániskolákban már a népiskolai egyéb tantárgyakat is tanították. A hitközség 1839. évben iskola-egyletet és iskola-alapot teremtvén, Mahler Izsák magániskoláját, hol a többi közt Bernstein (Borostyáni) Alfons is tanított, már községi segélyben részesítette; 1840. évi április havában pedig a királyi főigazgató által kirendelt tanfelügyelő, Kremminger prépost jelenlétében, az iskolát és tanítót a hitközség sajátjaként átvette. Ez nagy terheket idézett elő s a hitközségi elégedetlen tagok a tanácsnál kerestek orvoslatot. A tanács, valamint a főigazgató az iskola kötelező fenntartását bár elrendelte, ezentúl az még is mint magániskola állt fenn. A zsinagóga felépítése után azonban a hitközség a magániskolák további fennállását a tanács útján eltiltatta s 1844. évi decz. 22-én a 3 osztályú nyilvános hitközségi iskolát megnyitotta, mely az 1854. évben a IV-ik osztálylyal egészült ki. Az iskola tanterve a német és magyar nyelvtan, természettan, hazai történelem és földirat tanítását is felölelte. A heti óraszám 30-34 volt. A magyar nyelv tanítására mindíg keresztény tanítót alkalmaztak (Szabadfi Ede, Követs Mátyás, Gondák Imre, Püspöki Ferencz, Tomor Ferencz, Nagy János). A tanítás nyelve kezdetben német, utóbb német-magyar, 1863. óta pedig magyar volt. A leányiskola 3 osztálylyal 1851. évi május 14-én nyílt meg, a IV. osztályt pedig 1870. évben állították fel. Az iskolák részére a hitközség 1840., 1863. és 1871. években külön épületeket s illetőleg tantermeket emelt, melyek az árvíz alatt részben romba omlottak. A tandíj-bevételek 1864-ben 2597 frtra, 1874-ben 2753 frtra, 1879-ben 2300 frtra rugtak; az iskolai kiadások pedig ugyanezen 1) Szeged v. közigazgatási levéltárában az iskolákra vonatkozó külön kezelt csomagban. - Az épületeken, hol ily magániskolák léteztek, kívül nagy fekete ABC betűk voltak kifestve. Közbeszédben még később is az ily épületeket ABC háznak nevezték. 306 években 4345, 4407, 1288 frtot tettek. A hiánylatot a hitközségi pénztárból, valamint az 1861. évi november hóban megszavazott 500 frt, később 1000 frtra felemelt évi városi segélyből fedezték. Az iskolák felett való őrködést és igazgatást a hitközségnek egy külön bizottsága teljesítette. Ennek elnökei Pillitz Dániel (1844.), Singer Vilmos (1847.), Lőw Lipót (1850.), ismét Singer (1855.), Szívessy József (1865.), Scheinberger Antal (1867.), újból Singer (1873.), Déry Károly (1876.) s Reitzer Jakab (1878.) voltak. Ezenkívül az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. megalkotása előtt a zsidó iskolák Kremminger kerületi alesperes és tanfelügyelő, valamint Tóth János helyi igazgató felügyelete alá tartoztak. A már említett magyar tanítókon kívül a zsidó iskolában tanárkodtak: Strummer József (1844-75.), Rosenmark Herman (1844-46.), Kohn Áron (1844-53.), Kohn Vilmos (1844-45.), Jeiteles Simon (1845-46.), Bloch Ignácz (1847.), Műhlrad Jakab (1850-51.), Pick Dávid (1850-55.), Steinitz Mór (1850. óta), Fischer Sándor (1852-53.), Teveles Jakab (1853.), Eisler Lipót (1853-55.), Joseffi Vilmos (1853.), Singer Izrael (1855-57.), Pfefferkorn Ábrahám (1857-59.), Seligmann (Szántó) Eleázár (1858-68.), Silberstern Lipót (1860-70.), Klein Jakab (1862-63.), Bak Izrael (1864-68.), Heuduschka József (1864. óta), Klein Salamon (1868. óta), Schulhof Lajos (1869. óta), Deutsch Miksa (1869-73.), Mauthner Adolf (1869-76.), Weisz Gábor (1869-77.), Kohn Bernát (1872.), Weiser Gyula (1875-79.), Assinger Adolf (1876-79.). Ének- és zenetanító Kaplan Antal (1850. óta) volt. A leányiskolában Prinz Zerkovitz Janka (1860-70.), Hauser Klein Amália (1869-73.), Reisinger Anna (1873-75.), Wohlsinger Regina (1873-75.), Lederer Kohn Anna és Horovitz Katalin (1875. óta) tanítottak. Kézimunkák tanítására pedig Hegyi Antónia (1851-54.), Pintérné (1854-55.), Bába Janka (1855-56.), Wolfner Singer Teréz (1856-57.), Neumann Janka (1857-58.), Vogel Anna (1857-59.), Bak Seligmann Janka (1859-66.), Rosenberg Sarolta (1867. óta) alkalmaztattak. A tanítók fizetése kezdetben 3-400 frt, a hatvanas években 600, utóbb 800 frt lett. A hitközség kebelében 1876. évi márczius havában felmerült a terv, hogy az iskolák az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. értelmében községieknek nyilváníttassanak. Az erre vonatkozó alakszerű ajánlat az 1876. évi deczember havi közgyűlésből az iskolaszéknek kiadatott, de a tárgyalások során eredményes megállapodások létre nem jöhettek. A zsidó népiskolának az utóbbi 9 évről való látogatottsága a következő táblázaton van feltüntetve, megjegyezvén, hogy a zsidó tankötelesek közül többen a községi iskolákat látogatták. 307
11. MAGÁNISKOLÁK ÉS NEVELŐ-INTEZETEK. A nőnevelést illetőleg a legrégibb általános intézkedés a gyakran emlegetett "Ratio educationis"-ban foglaltatik, mely a nagyobb városokban a fiúknak s leányoknak elkülönítetten való tanítását rendelte el. Szegeden azonban már az előtt is voltak külön leányiskolák, hol az olvasás, írás és számolás mellett kézimunkákat is tanítottak. Ezt jobbára csak a vagyonosabb polgárcsaládok leányai látogatták. De emellett még minden időben voltak magán-nőnevelő intézetek is. Így az 1728. évi jún. 23-án tartott tanácsűlés határozatakép olvashatjuk, hogy "Kelemeny Jánosné Kecskemétrűl idejövén, jelentette magát, hogy az leánykák tanítása engedtessék meg néki; kinek is applacidáltatott" (2). A magániskolák, miként azt a belvárosi leányiskola történetének előadása során, az 1791. évi események kapcsán már említettük, igen elszaporodtak. A tanfelügyelő ezeknek, különösen a Groschl, Koller Stechta és Hort Mátyás-féle zugiskoláknak felügyelet alatt tartását, sőt bezáratását elrendelte (3), de ennek daczára újabbak keletkeztek s a kiválóság felé törekvő szülők részéről mindenkoron pártoltattak is. A negyvenes években Csorej Anna leánynevelő és kézimunka-tanító iskolája örvendett nagy látogatottságnak (4). A városi leányiskola 1) Löw Immánuel és Kulinyi Zsigmond: A szegedi zsidók. Szeged, 1885. 333-334. és 141. lap. 2) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve 483. lap. 3) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve, 1793. év 953. sz. 4) U. o. 1847. év 5929. sz. |