307

A nőnevelést illetőleg a legrégibb általános intézkedés a gyakran emlegetett "Ratio educationis"-ban foglaltatik, mely a nagyobb városokban a fiúknak s leányoknak elkülönítetten való tanítását rendelte el.

Szegeden azonban már az előtt is voltak külön leányiskolák, hol az olvasás, írás és számolás mellett kézimunkákat is tanítottak. Ezt jobbára csak a vagyonosabb polgárcsaládok leányai látogatták. De emellett még minden időben voltak magán-nőnevelő intézetek is. Így az 1728. évi jún. 23-án tartott tanácsűlés határozatakép olvashatjuk, hogy "Kelemeny Jánosné Kecskemétrűl idejövén, jelentette magát, hogy az leánykák tanítása engedtessék meg néki; kinek is applacidáltatott" (2).

A magániskolák, miként azt a belvárosi leányiskola történetének előadása során, az 1791. évi események kapcsán már említettük, igen elszaporodtak. A tanfelügyelő ezeknek, különösen a Groschl, Koller Stechta és Hort Mátyás-féle zugiskoláknak felügyelet alatt tartását, sőt bezáratását elrendelte (3), de ennek daczára újabbak keletkeztek s a kiválóság felé törekvő szülők részéről mindenkoron pártoltattak is.

A negyvenes években Csorej Anna leánynevelő és kézimunka-tanító iskolája örvendett nagy látogatottságnak (4). A városi leányiskola

1) Löw Immánuel és Kulinyi Zsigmond: A szegedi zsidók. Szeged, 1885. 333-334. és 141. lap.

2) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve 483. lap.

3) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve, 1793. év 953. sz. 4) U. o. 1847. év 5929. sz.

---

308

kezdetleges állapotainál s a nőnevelés iránt felébredt magasabb igényeknél fogva a jobb házak leánykái már csak magániskolákba jártak.

Így Borostyániné Brada Mária 1847-ben nyitott nőnevelő intézetet, mely 1874-ben szünt meg (1). Itt a növendékek tartalmasb és magasabb irányú nevelést nyertek s számuk 14-22 közt változott. Ugyanez időben Stepanek Antónia és Unschuld Mária is állított nőnöveldét, mely a 60-as évek elején szünt meg. Itt a növendékek száma 35 körül váltakozott. Jéger Emiliának is volt szerényebb igényű, régóta fennálló intézete, mely a tulajdonos elhunyta után, 1866-ban szünt meg. Növendékei 40-60-an voltak. Hütter Margitnak 15 évi fennállás után 1867-ben megszünt iskolájába átlag 15-20 leányka járt.

Mindezek felsőbbileg engedélyezett intézetek voltak, melyek száma még a következőkkel szaporodott. 1858-ban Magyarné Malocsay Izabella nyitott nevelőintézetet. Növendékeinek száma 50 körül váltakozott, de az intézet néhány évi fennállás után megszünt. Ekkor Viczmándy Hoch Sarolta, Kövecs Rózsa és Oratsek Lina, majd Hoffmann Judit és Kamocsay Erzsébet elemi, ismétlő, kézimunka iskolái nyíltak meg; mindegyik csak csekélyebb számú növendékkel s általában mind rövid ideig állottak fenn.

Ellenben az 1863. évben keletkezett Keméndyné Drucker Irma-féle intézet mindenkor nagy kedveltségnek örvendett. Kezdetben 4, utóbb 6 osztályú volt s a nyilvánosság jogát is elnyerte. A bennlakással kapcsolatos intézet 30-40 növendéke utóbb 100-on felüli létszámra szaporodott. Ezek közül 20-40 bennlakó volt. A tulajdonosnő 1875-ben magánképezdei tanfolyamot is nyitott, mely az árvízig fennállott.

1869-ben felsőbb engedélylyel Zerkovitz Prinz Janka állított felsőbb leányiskolát. A hasonlókép bennlakással kapcsolatos, magas színvonalon álló intézet igen szép eredményeket tudott felmutatni. A növendékek száma 100-124 közt váltakozott, de a tulajdonosnőnek, az árvíz alkalmából történt elköltözésével az intézet megszünt.

A két utóbbi intézet 1875. óta értesítőket adott ki.

12. POLGÁRI ISKOLÁK.

POLGÁRI FIÚISKOLA. Szegednek a "Ratio educationis" értelmében szervezett polgári iskolája már 1779. év óta volt. A nemzeti iskola IV., illetőleg III. osztályából kikerült s a gyakorlati életbe, az ipar s kereskedelmi pályára lépett ifjak itt oly előképzettséget nyertek, hogy mint polgárok, gazdák és űzérek, elegendő mérvben nyert műveltségüknél

1) Borostyáni Alfons pedig magán fiúiskolát tartott. Átlag 20 növendéke volt. Ez a 60-as évek elején szünt meg.