Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
343 már említők - 1873-ban egy nyilvános közkönyvtár felállítását elhatározván, e végre az árverés alá került Bába-féle kölcsön-könyvtár egy részét megszerezték s az új közművelődési intézmény 1874. évben a főreáliskola egyik termében megnyittatott. Biztosíték vagy jótállás mellett, meghatározott időre, mindenki ingyen kaphatott innen könyveket olvasásra. A könyvtár beszerzések és adományok útján szépen gyarapodott s rövid idő alatt az állomány 3000 köteten felül emelkedett. Tervben volt s e végből tárgyalások is folytak néhai Kubinyi Ágoston könyvtárának megszerzése iránt. De az 1876. évben rendezett országos kiállítás alkalmából a könyvtár helyiségeit kiüríteni s a könyveket beraktározni kelle, ami az utóbb hanyatlásnak indult intézmény további sorsára végzetessé vált. A kikölcsönzött művek egy részét rendőrhatósági közbenjárásra sem lehetett beszerezni. A könyvek jó ideig becsomagolva hevertek, egy részük el is tévelyedett s ami megmaradt, utóbb a Somogyi könyvtárba került (1). Egyeseknek is voltak tekintélyes könyvtáraik. A régiek közül Vedres Istvánnak, továbbá Tary Pálnak volt tekintélyes, több ezer kötetre rugó könyvgyűjteménye. Az újabb időkből említést érdemelnek Löw Lipótnak (5000 köteten felül), Zsóter Andornak (3500 köt.), úgy Ivánkovics János, Enyedi Lukács, Kovács Albert, Kovács János, Magyar Gábor, Novák József, Oltványi Pál, Szluha Ágoston, Reizner János stb. 1000-1000 köteten felül levő magánkönyvtárai (2). II. Nyomdászat, hírlapok, írók, könyvkereskedések. Hazánkban az első nyomdát 1473. évben Budán Hess András állította fel, Geréb László, illetőleg az újabb nyomozások szerint Karai László budai prépost támogatásával. De ez rövid, kérész életű nyomda volt s a Mátyás király halála után bekövetkezett anyagi és szellemi nagy hanyatlás újabb nyomda állításra ösztönt és alkalmat nem 1) Ruszti R. J.: A szegedi Somogyi könyvtár. Magyar könyvszemle. 1886. évf. 2) György Aladár: Magyarország köz- és magánkönyvtárai. Budapest, 1887. II. rész 462-592 lap. Felettébb tanuságos e mű végén előforduló térkép, melyen az ország köz- és magánkönyvtárainak és a könyveknek megoszlása graphikailag van feltüntetve. E szerint Szegeden minden 1000 lakosra 1000-en felüli könyvszám esett; ép úgy, mint Budapesten, Pécsett, Székesfehérvárott, Győrött, Sopronban, Esztergomban, Kassán, Debreczenben, Nagyváradon, Aradon, Temesvárott, Kolozsvárott, Nagyszebenben stb. Ez is eléggé mutatja, hogy Keleti K. "Hazánk és népe" czímű műve 482. lapján Szegednek műveltségi sorozása tekintetében megállapított helyzetszáma a számadatokkal való játék eredménye. 344 is támaszthatott, holott Német-, Olasz- és Francziaországban a XV. század végén a nyomdák rohamosan fejlődtek s egyre-másra keletkeztek (1). Csak a reformatio terjedése és a hitviták feltámadása adott lökést a nyomdászatnak hazánkban való elterjedésére, mert a nyomdászat a reformatioval mindenütt kapcsolatban volt. A XVI. században Magyarországban s Erdélyben fennállt 29 nyomda közül csak a nagyszombati, varasdi és zágrábi volt katholikus kezekben (2). Nagyszebenben 1529-ben, Brassóban Honter János által 1535-ben, Sárvárott 1539-ben, Kolozsvárott 1550-ben, Debreczenben 1560-ban, Nagyváradon 1565-ben stb. állítottak nyomdát, melyek közül némelyik vándornyomda volt, mely utóbb itt, előbb máshol működött (3). Ily vándornyomda volt Szegeden is a XVI. század közepén, a török hódoltság kezdetén, melynek fennállásáról és termékéről Ember Pál (4) és Horányi Elek (5) a következőket emlitik: "Melius Péternek - írja az előbbi - a reformátusok használatára Szegeden nyomatott Új-Testamentoma egy példányát a szathmári iskola könyvtárában (mely az 1703. évben a katonák rablásának és 1) Szabó Károly: Régi magyar könyvtár. Budapest, 1885. 11. köt. 1 lap. - Ballagi Aladár: A magyar nyomdászat történelmi fejlődése. Budapest, 1878. 19. lap. - Fraknói V.: Karai László budai prépost, a könyvnyomtatás meghonosítója. Budapest, 1890. 2) Ballagi i. m. 28-29. lap. - Aigner Károly: A könyvnyomdászat történetének vázlata. Budapest, 1883. I. r. 37. l. - Németh J.: Memoria typographiarum regni Hungariae. Pest, 1818. 3) Szabó K.: Régi magyar könyvtár. Budapest, 1885. l. köt. 7., 11., 17., 19., 31. lap. II. köt. 2., 3. és 8. lap. - Ballagi Aladár: A magyar nyomdászat történelmi fejlődése. Budapest, 1878. 31-54. l. 4) Lampe Adolf: Historia ecclesiae reformatae in Hungaria. Utrecht, 1728., 728. és 648. lap. "Szeged, civitas cum arce, ubi etiam florentem ecclesiam ref. olim fuisse quam certissimum est. Librum etiam in typographia Szegediensi impressum, me olim vidisse memini." - "Petrus Melius idem Novum Testamentum, ex integro Szegedini, (ut recordor) excusum, usui reform. ecclesiarum accomodans. Exemplar huius in instructissima scholae Szattmariensis bibliotheca (in anno 1703. proh dolor! praedae militum et vulcano exposita) me vidisse et versasse omnino memini, qua de re testimonium mibi perhiberi a clarissimis et mihi amicissimis in ministerio ecclesiae et scholae collegiis (quibus ante miseram nostri cladem et ruinam nunquem satis deplorandam, iucundissime convixi), nullus dubito, simul enim preusavimus librum." 5) Horányi: Memoria Hungarorum. Bécs, 1776. II. köt. 604. lap. - "Novum Testamentum in hungaricam linguam conversum, editumquo. Szegedini MDLXV11. 4. Dolendum, quod nimis minuto typo, frequentibusque vorborum compendiis in lucem prodierit. Ratum ot illaesum exemplar in mea conservatur bibliotheca". 345 tűzveszélynek - elég fájdalom - kitéve volt), hogy magam is láttam és forgattam, jól emlékezem." E szerint az Új-Szövetségnek Melius, vagyis Juhász Péter által eszközölt magyar fordítása - tehát az Erdősi-féle fordítás és kiadás után a második magyar biblia - Szegeden jelent volna meg. Horányi is ezt bizonyítja s kiemeli, hogy az Új-Testamentomnak Juhász Péter debreczeni lelkész által eszközölt magyar fordítása Szegeden, 1567-ben (MDLVII.) lőn kinyomatva s a felettébb ritka mű egy példánya az ő birtokában is meg volt. E szerint a múlt század elején a Juhász-féle Új-Testamentom magyar fordításának, illetőleg szegedi kiadásának még két példánya is volt. Sajnos, hogy ma már egyet sem ismerünk, mert ennek hiányában a XVI. századi szegedi nyomda fennállása is vitássá tétetett. Annak daczára, hogy oly komoly s hitelt érdemlő búvár, mint Ember Pál és Horányi, egész határozottan és ismételve állítják, hogy a Szegeden nyomatott Új-Testamentomot látták, forgatták, birták: Szabó Károly mégis kételyét fejezi ki arra nézve, hogy Szegeden a tudva levő időben nyomda lett volna, mert a török által birt területen tudtával sehol sem volt nyomda (?) s mert Juhász Péter székhelyén - Debreczenben - 1567-ben már volt nyomda s így miért nyomatta volna szerző az Új-Testamentomot a távol eső Szegeden, mikor egyéb művei is Debreczenben láttak napvilágot? (1) Ballagi (2) ugyanezen észrevételeket ismételve, a szegedi nyomda létezését tagadja s azt állítja, hogy a kérdéses munka, miként a többi is Debreczenben, a Czegléd-utczában létezett nyomdából került ki s a Czegléd névnek félreértéséből, vagyis sajtóhiba következtében szerepel tévesen Szeged, mint nyomdahely. Mindezek daczára a szegedi nyomda létezése és fennállása a következő adatok egybevetéséből kétségtelennek látszik. A reformatiónak Szegeden és az Alföldön való elterjedéséről, úgy a szegedi református hitközség küzdelmeiről annak helyén kimerítőleg szóltunk (3) s minden kételyt kizárólag feltártuk, hogy 1545-ben a szegedi hitújítóknak lelkipásztora Abády Benedek volt, aki még mint wittembergai akadémiai tanuló szoros barátságra lépett a szegedi származású Kiss Istvánnal, aki Abády Benedek szegedi működésének egyúttal kiváló támogatója volt. Abády még 1552-ben is Szegeden pásztorkodott s Tóth Mihály és hajdúi őtet ép a török pártfogásnál és oltalomnál fogva üldözték és egyelőre a városból is kikergették. Tóth kudarcza után azonban valószínűleg Szegedre visszatért. 1) Lásd: I. köt. 115-118. és III. köt. 33., 34. lap. 2) Szabó K.: Régi Magyar Könyvtár. Budapest, 1879. I. k. 33. l. 3) Ballagi A.: A magyar nyomdászat történelmi fejlődése. Budapest, 1878. 61. lap. 346 Abádyról pedig tudjuk, hogy tanult nyomdász volt s hogy Erdősinek (Sylvester) Új-Testamentomát 1541-ben Sárvárott (Vasmegye) ép ő nyomatta ki (1). Bornemisza Péter, Honter, Heltai, Huszár Gál és Karádi Pál prédikátorok életéből pedig azt is tudjuk, hogy ezek mint papok, mindenhova nyomdákat vittek magukkal és a nép nyelvén közzétett műveikkel foglaltak tért (2). Így állíthatott tehát Abády is Szegeden nyomdát s a török hatalom ezt annál kevésbé ellenezhette, mert a reformatio ügyét és érdekeit mindenütt s így Szegeden is pártfogolta, mint azt az egykorú források magasztalólag emlegetik. Szabó és Ballagi észrevételei tehát e tekintetben alappal nem birnak. Hogy Juhász Péter miért nem nyomatta ki Debreczenben az Új-Testamentomot, erre nézve elég azt felemlíteni, hogy az irodalmi tekintetben is felettébb munkás szerzőnek bizonyos időszakokban Debreczenben semmi munkája sem jelent meg, hanem a váradi és kolozsvári nyomdákat foglalkoztatta. Talán a debreczeni nyomda túlhalmozva volt s a szegedi nyomdász egyénisége Juhász Pétert közelebbről is érdekelhette (3). A nyomtatási év azonban téves, nem 1567., de 1547. év, amikor Debreczenben nyomda még nem is volt. Juhász Péter különben a török hódoltság után nagy számmal Debreczenbe menekült szegediekkel rokoni összeköttetésbe is került. Sógora volt "Franciscus literatus", a Szegedről származott Szabó György menekültnek fia (4). Ez annál fontosabb, mert 1547-ben, Debreczen város tanácsi jegyzőkönyve szerint Benedek pap, aki nem más mint szegedi Abády Benedek, Debreczenben lakó Szabó Andrásnak minden javait 160 frt értékig minden más hitelező elől lefoglalta (5). Az 1547-ik évben ép Szegeden lelkészkedett Abády Benedeknek a Debreczenbe elszármazott Szabók ellen támasztott ezen 160 frt követelése talán az Új-Testamentom nyomdai költsége lehetett, mint amely mű 1547-ben nyomatott s mint amelynek nyomatási költségeiért Juhász 1) Szabó K. u. m. I. k. 8 lap. - Ballagi A. i. m. 34-40. l. 2) Ballagi i. m. 48., 49., 54. l. - Aigner Károly i. m. I. r. 18. l. 3) Rácz Károly: Szegedi Kis István tiszántúli reformátorkodása (Szabad Egyház 1891. évf. 19. 20. sz.) czimű értekezésében utal is ama bizalmas viszonyra, mely Abády barátja, Kis István és Juhász Péter közt fennállott s ép ezen alapon az Új-Testamentomnak nem ugyan MDLXVII-ben, de MDXLVII-ben Szegeden történt nyomatását igen fontos körülmény felsorolásával igazolja. Ezen felül még azt is kimutatja, hogy a Kis István és Juhász Péter közt 10 éven át folyt hitvita ügyében kelt versek és más könyvecskék is, melyek ma már ismeretlenek, de Skaricza Máté református püspöknek, Szegedi régi életírójának birtokában még meg voltak, hasonlókép Abády szegedi nyomdájában láttak napvilágot. 4) Debreczen város tanácsi jegyzökönyve 1564. év. 5) Lásd: I. köt. 130. lap. 347 Péter helyett a vele sógorságban lévő szegedi Szabók vállaltak kezességet. Ember Pál és Horányi hitelt érdemlő feljegyzései alapján tehát a szegedi nyomda fennállását így megállapíthatjuk. De ez is, miként a többi az időbeli vándor nyomda, csak rövid életű lehetett. Az Új-Testamentom-on kívül más termékét nem ismerjük s azon sem csodálkozhatunk, hogy ma már ebből sem létezik egyetlen egy példány. Hány ily magyar könyv enyészett el, melyekről csak az egykorú följegyzések emlékeznek. A reformatio ügye Szegeden lassankint alászállt s már ezért, de meg a délvidék fokozatos pusztulásánál fogva is nyomdáról, a közműveltségnek e legfontosabb emelőjéről Szegeden szó sem lehetett. Még a törökök kiűzése után is, midőn Szeged új életre kelt, iskolákat állított s a polgárisodás és szellemi élet bizonyos fellendülést nyert, - csaknem egy század tünt le, míg ismét nyomdát állítottak Szegeden. Mária-Terézia a könyvnyomdák felállítását királyi engedélytől tette függővé (1). Már III. Károlynak, az örökös tartományok részére ez ügyben 1715. évi júl. 18-án kibocsájtott rendeletét a magyar főhatóságok is lassankint irányadóul vették s ennek értelmében nyomdákat csak székvárosokban és oly központi helyeken, hol püspökség, akadémia stb. van, lehetett állítani, hol minden kinyomandó kézirat előleges vizsgálat alá volt terjesztendő (2). Így 1724-ben Budán, 1754-ben Nagyváradon, 1758-ban Pesten, a következő évben Egerben, 1769-ben Temesvárott (de ez csakhamar megszünt), 1772-ben Pécsett, 1790-ben újra Temesvárott (1804-ben már ez is megszünt) állíttattak nyomdák (3). Tehát a jelen század elejéig Délmagyarországnak nem volt sajtója. Midőn a hatóság a gymnasiumot 1793-ban a bölcsészeti karral kiegészítette, Szeged egy nyomda foglalkoztatására alkalmasnak ígérkezett. Rodelmayer Gáspár lépéseket is tett, hogy az engedélyt elnyerje. Folyamodására a tanács 1796. évi jún. 25-én azt nyilvánítá, hogy "ezen szándék e városnak mind díszére, mind hasznára szolgálandván, e nemes tanács azon typographiának az könyörgő költségére leendő építését igenis megadni, sőt lehetőleg segíteni is fogja" (4). De Rodelmayer czélt nem ért, ellenben szerencsésebb volt Grünn Urbán Fülöp, a bécsi Schmid-féle nyomda faktora, ki a tanács pártolása alapján 1802. évi okt. 22-én Ferencz királytól szabadalmat nyert arra, hogy Szegeden nyomdát állíthasson s előzetes vizsgálat 1) Aigner K.: A könyvnyomdászat történetének vázlata. Budapest, 1883. 41. 2) Ballagi A.: A magyar nyomdászat történelmi fejlődése. 110. lap. 3) Aigner i. m. 61-91. lap. 4) Szeged v. tanácsi jegyzökönyve 898. sz. a. 348 után bármely munkát kinyomathasson, de ezekből köteles leend négy-négy példányt a helytartótanácshoz félévenkint felküldeni (1). Grünn a szegedi nyomdát tényleg már az 1801. évben berendezte, sőt már ez évből ismerünk némely kiadványát. 1828-ban, midőn Grünn elhalt, a sajtó termékei egy rövid ideig özv. Grünn Borbála czége alatt jelentek meg. A királyi szabadalmi levél a nyomda örökösödési jogát és folytatólagos gyakorlatát csak a fiörökösökre terjesztette ki, ennélfogva a nyomda 1829-1835-ig Grünn Orbán örökösei, 1835-1857-ig pedig Grünn János név alatt dolgozott. Az 1) A hártyán függő pecsét alatt kiállított szabadalmi levél tartalma a következő: "9918/1802. Nos Franciscus II. Dei gratia electus romanorum imperator, semper augustus, Germaniae, Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniae etc. rex apostolicus, archidux Austriae, dux Burgundiae et Lotharingiae, magnus dux Hetruriae, magnus princeps Transylvaniae, dux Mediolani, Mantuae, Parmae etc, comes Habspurgi, Flandriae, Tyrolis etc. memoriae commendamus tenore praesentium signiticantes, quibus expedit universis. Quod nos cum ad demissam fidelis nostri Urbani Grünn, Schmidianae typographiae Viennensis factoris supplicationem nostrae propterea factam maiestati, tum vero ex eo, quod fidelium subditorum nostrorum commodis benigne, simul ac paterne prospicere cupiamus: id eidem Urbano Grünn, haeredibusque et successoribus eiusdem masculis in arte typographiae peritis, de plenitudine potestatis et speciali gratia nostra caesareo regia clementer annuendum et concedendum esse duximus, ut idem ac praedicti haeredes et successores masculi, pro communi fidelium nostrorum regnicolarum bono et utilitate in libera ac regia civitate nostra Szegediensi typographiam erigere, ac cuiuscunque generis libros et opuscula, absque derogamine tamen specialium aliorum privilegiorum relate adhunc, vel illum librum peculiariter imprimendorum elementer elargitorum, imprimere, eosdemque distrahere, ac eum in finem socios servare, tyrones suscipere, eosdemque instruere, ae pro more emancipare possit ac valeat, praefatique haeredes et successores eiusdem masculi valeant atque possint, ita tamen et ea conditione; ut idem Urbanus Grünn et praenotati eiusdem haeredes et successores masculi, primum quidem cultiori typo se providero, ac demum cuncta typis a se mandanda revisioni censurae et approbationi consilii nostri regii locumtenentialis Hungarici praeviae submittere, evoluto autem singulo semestri quorumvis librorum, aliorumque operum a se impressorum quatuor exemplaria eidem consilio nostro regio locumtenentiali Hungarico transmittere debeat et teneantur, haeredesque et successores memorati masculi debeant et teneantur alioquin praesentem gratiam et benignum indultum nostrum eidem minime volumus suffragari; imo concedimus et annuimus praesentium por vigorem. Quocirca vobis cuiuscunque status, gradus, conditionis et praeeminentiae fidelibus subditis nostris specialiter antelatae liberae regiaeque civitati nostrae Szegediensi harum serie tirmiter praecipientes committimus et mandamus, quatenus praementionatum Urbanum Grünn, eiusdemque haeredes et successores masculos in exercitio typographiae publice 349 utóbbi évben Burger Zsigmond birtokába jutott, ki 1844. év óta különben is mint műszaki vezető, a nyomda élén állt. Burger a nyomdát a kor követelte színvonalra emelte és folyton fejlesztette. Mint kiadó, egyúttal az irodalmi munkásságnak is lendületet adott. Mint kiváló szakember, új gépeket szerezve, kiadványait oly ízléses formában bocsájtotta ki, hogy nyomdáját kiváló írók és messze vidékek is foglalkoztatták (1). 1874. évben történt elhunytával a nyomda előbb özvegyére, 1879-ben pedig fiára, Gusztávra szállt, ki az árvíz alatt a nyomda készletének egy kis részét Orosházán is foglalkoztatta, mint az Csanád vármegye részére készített több hivatalos kiadványon feljegyezve van. A Grünn nyomda kezdetben a Széchenyi-téri Grünn házban, 1857-ben az oroszlány-utczai Wodiáner épületben, utóbb az iskola-utczai Béró-Vadász, majd a Klauzál-téri Burger-házban volt elhelyezve. A sajtó alá bocsájtandó kéziratokat kezdetben a budai censorok (Ragázzy Sándor, Szemere Ferencz) vizsgálták. A protestáns műveket pedig Földvári József debreczeni censor vizsgálta; utóbb azonban, mint Szikszainak 1824-ben megjelent műve mutatja, ezeket is a szegedi piarista censorok vizsgálták. 1810. óta az előzetes könyvbírálást általában a szegedi gymnasium igazgatói gyakorolták s ők engedték meg azok kinyomatását. Kivételkép történt 1820-ban az, hogy Endrődi piarista Oratioját a temesvári censor, Zimandschek bírálta. 1810-1814-ig Szenczy Elek, 1815-1818-ig Karácsonyi Incze, 1819-29-ig Gubitzer Ferencz, 1830-32-ig Spanyik Glycer, 1833-40-ig Deáky Károly, majd Katona Dénes, legutoljára pedig Horváth Cyril volt a könyvvizsgálatokkal megbízva. Több kiadványon azonban a szokásos "imprimatur" hiányzik. A Grünn-féle nyomda első felszerelése kezdetleges, mondhatni vel privatim nullatenus turbare, impedire, molestare, et prohibere praesumatis, sed ipsum, fatosque haeredes et successores masculos benigna gratia et clementia eidem praevio modo concessa, libere, secure et absque omni damno, molestia et impedimento frui et gaudere permittere, ac per eos, quorum interest, permitti facere modis omnibus debeatis et teneamini, harum nostrarum secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungariae apostolicus utimur, impendenti communitarum vigore et testimonio literarum mediante, quas post earundem lecturam semper reddi volumus et iubemus praesentanti. Datum in archiducali civitate nostra Vienna Austriae, die vigesima secunda octobris, anno Domini millesimo octingentesimo secundo, regnorum nostrorum Romani, Hungariae item Bohemiae et reliquorum anno undecimo. Franciscus mp. Comes Carolus Pálffy mp. Josephus Herovics. mp." (Eredetije hártyán a nyomdatulajdonos birtokában.) 1) Burger életrajzát közölte: Corvina. A magyar könyvkereskedők egyletének közlönye. 1882. 6. és 8. szám. 350 szegényes volt. Régi, elhasznált ódon betűi voltak s primitív fa sajtója a hatvanas évek végéig fennmaradt (1). A nyomda 1817-ben még csak 1 szedőt s 2 nyomtatót foglalkoztatott s a felhasznált papíros évenkint mintegy 45 bálra rúgott (2). Némely szerző, mint például Hold-mezei berei Farkas András, e század elején igen termékeny népköltő, egyúttal mint szedő is fáradozott munkája megjelenésén (3). Legutóbb kézi erőre alkalmazott 2 gyorssajtóból s 1 kézi sajtóból, 1 kőnyomó, 1 relief nyomó, 1 simító s 1 metsző gépből állt a felszerelés s a 32 férfi és 4 nőmunkás naponkint 10 órán át dolgozott (4). A nyomda 80 éves működésén végig tekintve tapasztaljuk, hogy az 1801-1829. évi időközben, kisebb, nagyobb, alkalmi és hivatalos kiadványokat, naptárakat (1804-től 1861-ig 53 évfolyam jelent meg) s irodalmi becsű munkákat is számítva, összesen mintegy 430 kiadványa jelent meg (5) latin, magyar, német és szláv nyelven. Ebből kiváló rész esik a névnapi és más alkalmi üdvözletekre, a tanuló-ifjúság defendálásai alkalmára készült Tentamen, Propositiones stb. czímű füzetkékre. Némely közhasznú s maradandóbb becsű mű ismételt kiadást is ért. Az 1830-35. évi időszakból 147 kiadványt, - 1836-56-ig, a néhány cyrill betűs szerb munkát is betudva, mintegy 330 szegedi 1) Érdekes az a tapasztalat, hogy Gottlieb Antalnak, mint a váczi, nagyváradi és szigeti nyomdák tulajdonosának, némely váradi és mármarosszigeti kiadványa tulajdonkép Szegeden a Grünn nyomdában készült. Kitetszik ez a többi közt Simonczicz Inczének 1805. évi "Oratio de rebus ad incrementum humaniorum morum" és Hagymási Jánosnak "Synthema in diem festivum" ugyanaz évben kiadott műveiből, hol az egyes fejezeteknél a régi szegedi kiadványokat jellemző s Vedres nevét is magában rejtő rajzok fametszetei (a szegedi vár) fordulnak elő. 2) Magyarországi könyvnyomtató műhelyek. (Tudományos gyűjtemény 1817. évf. XII. köt. 58.lap. 3) Az első könyvnyomtató műhely Szegeden. Lásd: Szegedi Híradó 1888. évf. 95. sz. 4) A budapesti kereskedelmi és iparkamara jelentése a kamarai kerület kézmű- és gyáriparáról az 1870-75. években. Budapest, 1877. 322. lap. 5) Petrik Géza:
Magyarország bibliographiája 1712-1860. Budapest, 1888. nagyszabású
müvében a szegedi sajtótermékeket nagy fogyatkozásokkal közli, mit
annál kevésbé lehet csodálni, mert a szegedi kiadványok, még az utóbbi
időkből valók is, igen megritkultak, sőt elvesztek. A Grünn-féle nyomda
raktára a padláson két ízben is elhamvadt. Fentebbi számadatok "Szeged
könyvészete" czímű terjedelmes kézirati munkánkból merítvék.
Ez bár hosszas kutatások eredménye, a teljességre még sem tarthat
igényt. Talán semmi sem adna hívebb s részletesb képet Szeged régi
közműveltségi viszonyairól, mint a sajtótermékek e czímjegyzéke. 351 nyomdaterméket ismerünk. 1856-79-ig pedig, a hírlapokat is évfolyamonkint számítva, a Burger-nyomdának mintegy 730 kiadványa volt. A második nyomdát 1862. évben Bába Imre szegedi könyvkereskedő állította fel. A tulajdonos elhalálozása után, 10 év mulva örökösei - Bába testvérek - 1875-ben Bába Imre özvegye, 1876-ban mint "iparműnyomda" Maróczy József és társa, a következő évben pedig Endrényi Lajos és társa birtokába került. 1875-ben kézi erőre alkalmazott 1 gyorssajtóval s 1 simítógéppel birt. Ugyanez időben állandóan 6 férfi- s 1 nőmunkást foglalkoztatott (1). E nyomdának 1863-79., a kisebb termékeket és a hírlapokat is évfolyamonként betudva, mintegy 150 kiadványát ismerjük. A harmadik nyomdát 1873. évben az új ipartörvény alapján Traub B. és Sártory czég állította fel. Traub könyvkereskedőnek már előbb is volt egy kis kézisajtója, mely több ízben hatósági beavatkozásokra adott alkalmat. Az új nyomda 1877-ben kizárólag Traub tulajdona lett s 11 férfi- és 1 női munkást foglalkoztatott. Összesen mintegy 40 kiadványa ismeretes (2). Amidőn Szegednek még csak három nyomdája volt, Brassó, Debreczen, Eszék, Fiume, Győr, Gyulafehérvár, Kassa, Nagyvárad, Nyitra és Újvidék városokkal esett egy sorozatba, - mögötte volt Aradnak, Kolozsvárnak és Pécsnek, hol 4-4 nyomda működött, úgy Temesvár és Szebennek, hol öt-öt és Pozsonynak, hol 8 nyomda létezett (3). Csaknem félszázad telt már el, amióta Szegednek nyomdája volt, ellenben helyi közlönye, hírlapja még nem létezett. De ha nem volt is Szegednek helyi lapja, azért a hírlapirodalom gyakran foglalkozott Szegeddel és a központi lapok sűrűn közöltek eredeti szegedi tudósításokat. A legrégibb eredeti szegedi közlemény a Frankfurter Journal 1728. évi folyamában jelent meg, hol a boszorkányoknak július 22-én végrehajtott kivégzése, elégetése van leírva. A "Magyar Kurir" 1789. évi folyamában akadunk az első szegedi levélre s ez időtől fogva úgy ezen, mint más lapokban is a hírlaptudósítóknak élénk és gyakori közleményei szerepelnek. A 30-as években Miskolczy István aljegyző a "Honművész"-ben rendszeres színitudósításokat közölt (4), 1) Budapesti kereskedelmi és iparkamara jelentése. Budapest, 1877. 324. lap. 2) A szegedi három nyomdánál alkalmazott segédszemélyzet 1873. évben segélyző egyesületet alapított, melynek alapszabályait a belügyminiszter 1874. évi márcz. 1-én erősítette meg. 3) Ballagi A.: A magyar nyomdászat tört. fejlődése. Budapest, 1878. 202. lap. 4) A Regélő 1834. évi 38-42. számaiban pedig "Tóth Mihály, Szeged főbírája a XVI. században", - "Szeged történetei", - a 74-84. számaiban "Vedres István élete" - a "Honművész" 1834. évi 59. számában pedig a "Szegedi Casinó" stb. czímü közleményeit említhetjük fel. 352 később Molnár Pál ügyvéd a "Jelenkor"-nak és a "Nemzeti Újságnak" Osztróvszky József és Somogyi Antal pedig a "Pesti Hírlap"-nak voltak állandó levelezői. Midőn a sajtó szabad lett és a délvidéki hadi mozgalmak hírei Szegedre hatoltak el leggyorsabban, akkor - 1849. évi január 1-én - indította meg Molnár Pál főjegyző a "Tiszavidéki Ujság" czímű első helyi lapot, mely negyedrét alakú félíven, hetenkint kétszer, szerdán és szombaton jelent meg. Előfizetési ára 4 frt volt. Az új lap április végén már megszünt, mert óvadék hiányában politikai czikkeket is közölt. Az előfizetők egyelőre a Molnár és Szalay József szerkesztése
alatt megjelenő "Tiszavidéki Emlék" czímü röpkeívek, úgy más füzetek által kárpótoltattak. De már május 2-án megjelent a "Szegedi Hírlap" czímű politikai hetilap, melynek kiadótulajdonosa Tóth Mihály főbíró, szerkesztője pedig Havi Mihály és Szabó Mihály voltak. Az utóbbi már a Tiszavidéki Újságnál is mint főmunkatárs működött, sőt már 1848-ban "Alföldi csaták" czím alatt időhöz nem kötött röpkeíveket adott ki. A "Szegedi Hírlap" július 16-tól fogva naponkint megjelent, de ugyanazon hó végén megszünt. A munkatársak sorában Szilágyi Sándor, Ludasi Mór és Tancsics neveire akadunk. A forradalom utolsó nap- 353
354 jaiban a "Közlöny" mellett az egyedüli magyar lap volt s némely éles czikke által feltünést is keltett (1). Tíz év telt el, míg Szegednek ismét helyi közlönye lett. Burger Zsigmond nyomdatulajdonosnak 1859. évi febr. 26-iki kérelmére, Albrecht főherczeg mint teljhatalmú kormányzó, márcz. 14-én megengedte, hogy a hetenkint kétszer megjelenő "Szegedi Híradó" czímű "merkantill-belletristisch" közlöny, Kempelen Győző szerkesztősége alatt, a sajtótörvények szigorú szemmeltartásával kiadassék. Az új lap május 1-étől fogva kisebb ívréten meg is jelent vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ára 6 frt volt. A szerkesztő különösen a tanügyi irodalom terén volt ismeretes s az akkori írónemzedékkel a legjobb összeköttetésben állván, munkatársakul nyerte meg: Abonyi Lajos, Fejes István, Garay Alajos, Kuthen, Lisznyai Kálmán, Losonczy László, Nyizsnyai Gusztáv, Remellay Gusztáv, Szász Károly, Szeberényi Lajos, Tompa Mihály, Vadnai Károly, Vahot Imre szépirodalmi írókat. Ezeken túl Barsi József, Bodnár István, Érkövy Adolf és Maygráber Ágoston közgazdasági és helyi érdekű, magas színvonalon álló közleményekkel látták el a lapot. A helyi erők pedig, nevezetesen: Osztróvszky József, Csaplár Benedek (Karcsai, Karcsanyéki álnevek alatt), Altstadter Mór, Bakay Nándor, Csermelényi Iván, Keméndy Nándor, Kmetty István, Nagy Sándor, Oltványi Pál, Tóth Riza, Varga Ferencz stb., valamennyien a lap törzskarához tartoztak. A lapnak csakhamar 200 előfizetője lett. Ez a szám nemsoká 317-re emelkedett; e közül a vidékiek 167-en voltak. A szerkesztőségnek a sajtóügyeket ellenőrző rendőrséggel sok küzdelme volt. 1859. évi decz. 1-én az első, 1860. évi febr. 6-án a második írásos megintést kapta, 1860. szept. végétől pedig a szerkesztő Pesty Frigyessel és Murányi Ignáczczal stb. Josephstadtban hét heti várfogságot is szenvedett, mely idő alatt a szerkesztés Nagy Sándorra nehezedett. A sajtórendszabályok szigora és egyéb politikai okok következtében, 1861. évi márczius 21-én Kempelen a szerkesztőségtől megválni kényszerült. Kempelennek a Híradó szerkesztése körül maradandó érdemei vannak. A közönség lelkesedését irányította, az irodalom és színművészet pártolását kiváló mérvben előmozdította. Czikkeinek hatása alatt rendezték a Kazinczy-ünnepélyt (2), 1) Reizner J.: A "Szegedi Híradó" negyedszázados pályafutása. Szeged, 1884. 14-19. l. - Szeged hírlapjai. (Szegedi Napló 1890. évf. 159. sz.) - Vasárnapi Újság 1879. év 13. sz. - A Régi Szeged I. köt. 196-198. lap. 2) Ilyen irodalmi ünnepélyt ez időben gyakrabban rendeztek Szegeden. 1859. évi június havában Vachot Imre és Lisznyay Kálmán, Bunkó zenekarával lerándulva, szavalati és zeneestélyeket tartottak. Később Sárosy Gyula felolvasásai Örvendettek élénk látogatottságnak. 1861. évi április havában pedig Lisznyay és Vachot rendeztek a Petőfi szobor-alap javára "költői estélyeket" stb. 355 a Széchenyi- és a Teleky-gyászt. Nem volt társadalmi és helyi érdekű kérdés, melyhez hozzá nem szólt volna. A csongrádmegyei gazdasági egyesület keletkezése, a Dugonics-szobor létesítése, a vízvezeték és légszeszvilágítás behozatala, a piacz-tér szabályozása stb., mind a hírlapi czikkek hatása alatt jött létre. A szerkesztést 1861. évi április 20-án Szabó Mihály vette át, kinek főmunkatársa Szeberényi Lajos volt. Bár a régi munkatársak közül sokan tovább is támogatták a lapot, sőt újabban Jámbor Pál, Kecskeméthy Aurél, Rónay Jáczint, a helybeliek közül pedig Bója Gergely, Boross Frigyes, Képessy József, Molnár Pál mérnök czikkeztek a Híradóban, a közönségnek kezdetben tapasztalt érdeklődése mégis hanyatlott s a hatóság támogatása is lanyhult. Egyiknek a lap nem volt elég szabadelvű, a másiknak nem elég loyalis. 1862. év végén Szabó a szerkesztőségtől ennélfogva visszalépett s az 1863. évi január 4-én a Híradó vezetését Szabados János vette át, ki később főmunkatársul Nagy Sándort vette maga mellé. A régi szellem és irány visszatért, rövid idő mulva tehát a közönség érdeklődése is fokozódott, úgy hogy az 1863. évi május 1-től a Híradó már nagyobb alakban jelent meg. Az új írói nemzedék egész gárdája támogatta a lapot, mely az önkormányzati jog helyreállítása után, az 1868. év második felétől fogva már mint politikai hetilap, úgy az országos, valamint a helyi politikai pártküzdelmekben, mint a Deák-párt közlönye, élénk részt vett. S miként az első időszakban, úgy ezúttal is igen sok helyi intézmény létesítésén, különösen a közügyek előmozdításán fáradozott. Az ellenzéki pártokkal kíméletlen harczot folytatott. A gyakori sajtópereket szerencsésen átélte s az időközben keletkezett versenylapokat, melyekkel viharos küzdelmei voltak, mind túlélte. A Híradó szerkesztését 1869. évi július 1-én Nagy Sándor vette át. 1870. évi jan. 1-től fogva a lap háromszor, - vasárnap, szerdán, pénteken - jelent meg s alakjában, terjedelmében is nagyobbodott. A lap színvonala, tekintélye s erkölcsi súlya is emelkedett. Az 1876. évi országos kiállítás időtartama alatt kivételesen a lap naponkint megjelent. Az árvíz alatt, márcz. 12-21-ig szünetelt, de az 1879. évi július 1-től fogva már mint napilap s mint a szabadelvű párt közlönye, folytatta pályafutását. Nagy Sándor szerkesztősége alatt a lap főmunkatársaiként szerepeltek dr. Kleinmann Lipót és Lévay Ferencz. Szabó Mihály, midőn a Szegedi Híradó szerkesztőségétől megvált, 1863. évi január 1-én, Bába Imrének ép akkor berendezett új nyomdájában a "Szeged" czímű, hetenkint kétszer megjelenő helyi érdekű társadalmi lapot indította meg. A lap retrograd irányánál fogva 17 előfizetőnél többre szert tenni nem tudott s így a 15. számmal megszünt. 356 Ugyanezen évi augusztus havában Pollák József "Szeged-Csongrádi értesítő", - 1865. évben pedig "Európa" czímű helyi lapok kiadására kért és nyert engedélyt, de napvilágot egyik vállalat sem látott. Ellenben Bába kiadásában Czimeg János szerkesztése alatt 1865. év második felében feltámadt a "Szeged" czímű, hetenként kétszer megjelenő társadalmi és közgazdasági lap, mely a Híradóval gyakori, éles polemiákat folytatott, de 1867. év tavaszán ez is megszünt. Egyik kiváló munkatársa Szőnyi Károly volt. 1867. évi április havában Rodiczky Jenő mint szerkesztő, "Tisza- és Maros vidéke" czímű szépirodalmi, gazdasági és ismeretterjesztő, a pártküzdelmektől távol álló hetilapot akart Burger kiadásában megindítani, de a terv abban maradt s a lap meg nem jelent. E helyett Bába Imre kiadásában 1867. évi július 1-én Szabó Mihály mint laptulajdonos szerkesztő, "Szegedi Néplap" czímű, szerdán és szombaton megjelenő ismeretterjesztő, vegyestartalmú lapot indított meg. A szerkesztőséget csakhamar Szőnyi János, majd Battancs Ferencz, azután Huszár Mihály, utóbb ismét Szőnyi János vette át. A lap a helybeli ellenzéknek, az úgynevezett "fehérczédulás" pártnak volt közlönye. A Híradóval elkeseredett polémiákat és sajtópereket folytatott. Kellő támogatás hiányában az 1868. évi deczember végén ez is megszünt. A helybeli ellenzék a lap hiányában az 1869. évi követválasztási mozgalmak alatt időhöz nem kötött alkalmi röpkeíveket bocsájtott ki "Közlemények a szegedi ellenzéki (baloldali) központi bizottmánytól a választókhoz" czím alatt. Az ellenzéki pártvezetők óhajára, 1869. évi október 3-án Bakay Nándor szerkesztősége alatt azonban ismét új lap indult meg. A vasárnap és csütörtökön megjelenő "Tiszavidéki Ujság" czímű "nemzetgazdasági és népművelődési" közlöny tulajdonjoga egy lapbizottmányé volt, de ennek daczára 1870. évi április közepén a közlöny megszűnt. A lap főmunkatársa Rubin Miksa volt. Bába testvérek kiadásában az 1873. évi január 5-én ismét egy új, ipar, kereskedelmi, közgazdászati és közművelődési lap indult meg "Szegedi Lapok" czim alatt. Ez aug. 5-ig mint napilap előbb Gyalókay Mózes, azután Szabó Mihály, majd Kutassy József, Szőnyi Lajos szerkesztősége alatt jelent meg. 1873. évi aug. 10-étől fogva hetenkint egyszer megjelenő lapként folytatta pályafutását. Ezt megelőzőleg az 1873. évi július 29-étől fogva az akkoriban alakult "Dugonics kör" hivatalos közlönye lett (1). Később a szerkesztésért hol a "lapbizott- 1) A "Dugonics
kör" irodalmi társaság 1873. évi július 1-én keletkezett, felsőbbileg
jóváhagyott alapszabályok mellett. Tagjainak száma 44 volt. Irodalmi
működése csupán a "Szegedi Lapok" támogatásában nyilvánult.
Megszünt 1876-ban (Kertbeny Károly: A magyar nemzeti és nemzetközi
irodalom könyvészete Budapest, 1880. I. k. LXXII. l.) 357 mány, hol Szabó Mihály és Szőnyi Lajos váltakozva vállalták el a felelősséget. Csendes tengődéssel a lap 1876. évi okt. 26-ig állt fenn. Megszűnését azzal indokolta, hogy Dugonics emlékezete a Dugonics-szobor által immár megörökítve lévén, a lap és a Dugonics-kör is hivatását betöltötte. Ezen időközben a Traub-Sártory-féle nyomda is egy új lapot indított meg. 1874. évi május hó 31-én, ép a "Szegedi Híradó" alapítójának halála napján, Lévay Ferencz szerkesztősége alatt a hetenkint négyszer megjelenő "Szegedi Közlöny" közművelődési és közgazdasági lap indult meg, mely a kellő támogatás daczára is a következő évi május 30-án, egész meglepetést okozva megszűnt. 1878. év elején Endrényi Lajos és társa kiadásában Gelléri Mór a "Szegedi Néplap", hetenkint háromszor megjelenő vegyes tartalmú közlönyt indította meg, mely a 38. számmal már véget ért. Ugyanezen kiadók még ugyanaz évi július 28-án Enyedi Lukács szerkesztősége alatt a "Szegedi Napló" czímű politikai, gazdasági és irodalmi napilapot indították meg. Az új közlöny főmunkatársa Kulinyi Zsigmond lett s mindjárt megjelenésével nagy tért foglalt. Utóbb mint a függetlenségi párt közlönye a legtekintélyesebb vidéki lapok sorába emelkedett. A politikai és társadalmi lapokon kívül a következő szak- és másnemű folyóiratok jelentek meg. "Ben Chananja." Német nyelvű, zsidó hittudományi folyóirat, a hazai haladó zsidóság vezérorganuma, mely Löw Lipót főrabbi szerkesztősége alatt Burger kiadásában 1858. évben indult meg (1), előbb kisebb havi füzetekben, utóbb nagyobb alakban hetenkint. A sajtótörvény áthágása miatt a szerkesztő sok zaklatásnak volt kitéve. 1864. évben egy czikke miatt haditörvényszék elé is állították s a kiszabott fogságbüntetéstől csak kegyelem útján szabadult meg (2). 1867. évi júniusban a lap megszűnt. A szerkesztő ezután "Magyar zsinagóga" czímű szakfolyóirat megindítását tervezte, de a lap a terhes lapbiztosíték követelése miatt meg nem jelent (3). Szeberényi Lajos 1861. évi márczius 1-én "Iskolai Lapok" czím alatt, kis 8-ad rét alakú, protestans nevelészeti közlönyt indított meg, mely azoban az év végével már megszűnt. Az "Alföldi tanító egylet" 1872. évben "Tanügyi Lapok" czím alatt szintén egy szakközlönyt alapított, Ennek szerkesztője Nagy János, utóbb Vass Mátyás volt. 1877. évi júl. végén, a 6-ik évfolyammal a lap megszünt. Gelléri Mór és Kulinyi Zsigmond 1875. évben "Alföldi Iparlap", havonként kétszer, utóbb már hetenkint megjelenő iparszaklapot indítottak meg. mely az árvíz alatt szünetelve, később új életre kelt. 1) Allgemeine Zeitung. Augsburg 1857. évf. 329. sz. 2) Szegedi Híradó 1864. évf. 68. sz. 3) Szeged v. polgármesteri (elnöki) levéltára. 358 De még élczlapja is volt Szegednek, az 1869. évi július 1-én keletkezett s 1871. évi június havában megszünt "Darázs", mely az ellenzéket s annak vezérférfiait satirizálta. Szerkesztője Benke Ferencz s Lévay Ferencz volt. A képes élczlapnak "Ostor" czímű ellenlapja is készülődött, de meg nem jelenhetett. Az alkalmi lapok közül a Lévay szerkesztése alatt 1876. évben megjelent "Emléklapok" , mely az országos dalárünnep közlönye volt, - valamint az iparos ifjúság és az olvasó egylet által vigalmaik alkalmára "Tiszavirág" és "Denevér" (1874-1879.) czím alatt kibocsájtott humoros kiadványok említendők. Ezenkívül német hírlap kiadása is kísértett Szegeden. 1870. évi április és május havában, Reiman temesvári német opera-társulata vendégszereplése alkalmával a német múzsa oly hódításokat tett, hogy némely körök egy megindítandó német helyi lapnak támogatásukat ígérték. Schiemangk Károly szerkesztő a hatóságnál be is jelentette, hogy az új lap "Cultur" czím alatt jelenik meg (1). Ez ugyan elmaradt, de a tervnek folyton akadtak ápolói s a német lap megjelenése éveken át kísértett. 1875. évben a "Szegediner Lloyd" közgazdasági és kereskedelmi lap programmját és előfizetési felhívását ki is adták, de a magyar sajtó erélyes felszólalása után a vállalat dugába dőlt (2). Akik a szegedi sajtót bár kisebb, de önálló kiadványokkal foglalkoztatták, azok névsorát az alábbiakban közöljük. Az illetők túlnyomó részben Szegeden vagy a közel vidéken éltek s működtek; azért a sorozat egyúttal a szegedi írók névsorát is képezi. Ezek között a szegedi születésűek neve *gal van megjelölve. 1801-25. évi időközben: *Aigner József, *Babarczy Imre, Báthori Gábor, Benke József, Benedek Mihály, Benyák József, Bernolák Antal, Bodonyi Miklós, Botka Ferencz, Botka Mihály, Brogyányi László, Cseh András, *Csikós László, Csuka István. *Dianovszky János, Dombó Antal, Dubecz Tamás, *Dugonics András, Duncium János, Ecsedi Miklós, Endrődi János, Hódmezei berei Farkas András, Fekete Ferenez, Furdek Kelemen, Gáll Bernardin, Gilicze István, Gresner Inocenc, Grosser János, Hegyi József, Hemter Flórián, Hubert Tádé, Jaksies Salamon, Jéger József, Kardoss János, Katona Dénes, Klégli Ferenez, Klohammer Ferenez, Komjáthi József, Koplányi János, *Kőszeghi László, Lázár Lukács, *Csányi Nagy Imre, Nátly József, Nikolics Izidor, *Maróthy Mátyás, Patonyi Tádé, 1) Szegedi Híradó 1870. évf. 55. sz. 2) Reizner: A Szegedi Híradó negyedszázados pályafutása. Szeged, 1884. - Reizner: Szeged hírlapjai. (Szegedi Napló 1890. évf. 159-160. sz.) - Szalárdi: A magyar hírlapirodalom statisztikája. Budapest, 1884. művében az adatok legnagyobb részben hibásak. 359 Paulini Pál. Rácz György, Rázsó Lajos, Salamon Bazil, Sárváry Béla, Széky János, Széky József, Szikszay Benjámin, Szinnyei Farkas, *Szluha Ádám, *Szluha Ferencz, Szuchich Pál, Thar László, Tóth Dániel, Trandaphirovits Athanáz, Tzink Flórián, Ugróczi Ferencz, Urbányi Lőrincz, *Vedres István, *Virág Péter, *Vörös Mihály. 1826-49. évi időközben: Angyal Január, Arnóth Demeter, Athanaczkovics Trifon, Barcsay Károly, *Bauer Marcussohn Herman, Bálint Antal, debreczeni Bárány Ágoston, *Botka Imre, Botos József, Búzás Lajos, Caius Gábor, Cseresnyés István, Csery József, Csóka Imre, Farkas Bertalan, Gaal Damascen, Gaal Dániel, Gönczy Sámuel, Gubitzer Ferencz, Györgyfy József, *Habi György, Hanzély Bencze, Hegedűs József, *Hegedűs Pál, Hézső Sándor, Horváth Cyrill, *Huszka György, Hutter Antal, Háti Ileket Sándor, Jallosich András, Jéger Emánuel, Jeney Imre, Jerney János, Katona Antal, *Keméndy Nándor, *Kolb Ádám, *Korda János, *Korompay (Krum) Antal, Kosztovics János, *Kremminger György, *Lengyel Pál, Linhart Ferencz, Magoss József, Mallár József, *Miskolczy István (1), Mukics Simon, Nagy Márton, Orbán Lajos, Ordinansz Konstantin, Pallyo András, Pály Elek, Pillitz Dániel, *Petrovits István, Prokopcsányi Tódor, Rácz József, Remellay Gusztáv, Repiczky József, Riczó Bonaventura, *Sáry Mihály, Simonfalvay Gellért, Soltész Dániel, Somogyi Antal, Spányik Glicér, Szabó Pál, *Szabó Mihály, Szabó Richárd, *Szabados József, Szakácsi Vitusz, Széli Sámuel, Simon Sámuel, Sztamatovics Pál, Sztanimirovics Ignácz, Szubbotics János, Szűcs István, *Temesváry György, Toldy László, Tóth Mihály, Trencsényi Ferencz, Turcsányi Imre, Uhlich Honorius, Valentin János, csicsvai Vasas András, Vass József, Várady Pál, Vinkler János, *Zsóter János. 1850-79. évi időközben: Altstadter Mór, Babochay László, *Bakai Nándor, Bakonyi Károly, Balaton János, Balogh János, beődi Balogh Gábor, Balázs Mihály, *Balázs Barna Mihály, Barsi József, Bauer Simon, Bendtner József, *Bója Gergely, Bódi J., Bodnár István, Bolgár Mihály, Borostyáin Alfons, Budavári (Kricska) József, Csaplár Benedek, (Karcsai, Karcsanyéki s Etelközi A. G.), Czakó Endre, Cserkuthi (Czeh) József, *Csillag József, *Dáni Ferencz, Dadai Géza, Dedinszky József, *Dobó Miklós, Dobsó Lajos, *Dolecskó Teréz (Rézi néni), Domokos Rafael, *Dudás Endre, *Enyedi Lukács, Égeni Elek, Farkas Antal, Fejes István, *Ferenczi János, Fodor István, Gaal József, Galló Dániel, Garzó Imre, Gelléri Mór, Gonda Sándor, Győrffy Iván, Gyulai Gy., Haage Károly, Hoffer Endre, *Horváth András, *Horvát János, Horváth Mihály, Imre 1) Színügyi levelein és önnálló munkáin kívül 1836-ban kiadni szándékozott "Szeged város története és leírása" czímű müvét. (Társalkodó, 1836. évf. 21. sz. Nagy Ignácz úti jegyzetei.) 360 L., Iván Nándor, Iványi Andor, Iványi István, Jakobovics Gyula, Kalmár József, Kálósy Lipót, Karcsú Arzén, *Katona János, Kazaly Imre, Kempelen Győző, Kempelen Tóth Riza, *Kertész József, Kiss Sándor, *Kislaki (Kleinmann) Mór, Klobucsár András, Komjáthy György, Kónyi János, Kovách Pál, Kovách Sándor, Kőnigsfeld A., *Kremminger Antal, Kunhegyi Kamill, Cs. Lechner László, Leszich Ede, Lévay Ferencz, Lichtner Gáspár, Lisznyay Kálmán, Lovászi Sándor, *Lőw Immánuel, Lőw Lipót, Makai Zsigmond, Mádai Mátyás, Maurischinetz Antal, Mikszáth Kálmán, Miskolczy Berta, Mustó Gusztáv, *Nagy János, *Nagy József, Cs. Nagy Sándor, *Sz. Nagy Sándor, Csécsi Nagy Miklós, *Némethy Mihály, Novák József, *Oltványi Pál, *Oratsek Imre, Oroszi Miklós, *Osztróvszky József, *Pap János, *Pálfy Ferencz, Pásztor Ferencz, Perczel Mór, Pernold Mátyás, *Pollák János, Pontelly István, Pozsgay Mihály, Rakita Alajos, *Reizner János, Reitmann Ferencz, *Rigó József, Rodiczky Jenő, *Rónay János, *Róth (Szögedi) Endre, Simani I., *Singer Mátyás, Schwáb Károly, Szabados János, *Szabó Mihály, *Szabó Gergely, Szabó Sándor, Szabó Szentpály Janka (Homoród), Szeberényi Andor és Lajos. Szegedi Kilit, Szeremley Samu, *Szűcs Antal, Tanárky Gedeon, Tarnóczy Tivadar, Tassy Ede, Thomay József, Tóth János, Tóth Kálmán, Tóth László, Török Károly, Varga Pál, *Vass Pál, Váry József, Wiener Salamon, Virágh Gyula, *Zombory Antal (1). Azon szegedi születésűek pedig, kik nem itt, de másutt bocsátották közre irodalmi termékeiket, a következők: Adler Ignácz, Borostyáin Nándor, Cseh Ferencz, Cziklay Lajos, Dani Nándor, Fonyó Pál, Götz Károly, Gruber Károly Antal (2), Klauzál Gábor és Imre, Maróthy István (a hírneves keleti utazó, a persa sach udvari orvosa), Steinhardt Antal, Tary Alajos, Vész Albert stb. De ezeken túl említendők a régi magyar irodalom és tudományosság következő kitűnőségei: Szegedi Jakab (1476.) (3), Zákány Balázs (1522.) (4), Szegedi Gergely ferenczrendi barát (1535.) (5), Szegedi Albert, deákok schola mestere (1569.) (6) Szegedi Gergely, debreczeni ref. pap 1) "Szeged könyvészete" terjedelmes kézirati mű alapján. Az elősorolt írók életrajzai Szinnyei Józsefnek "Magyar írók élete és munkái" nagyszabású művében közöltetnek, többnyire az általunk beszolgált életrajzi adatok alapján. 2) Kiváló német lyrikus a mult század végén. Hymnus an Pannonia Wien 1804. művében hálatelten emlékezik Szegedről s ott töltött boldog gyermekéveiről. 3) Toldy F.: A magyar nemzeti irodalom története. Pest, 1851. II. kötet 96. lap. 4) U. a. II. köt. 52. lap. 5) U. a. III. köt. 39. l. - Bunyitay Vincze: A váradi püspökség története. I. köt. 398. l. - Kazaly: Egyetemes egyháztörténelem. III. köt. 190 l. 6) Toldy F.: id. m. III. köt. 80. lap. 361 (1569.) (1), Szegedi Lörincz (1558.) (2) és a hitújítás buzgó apostola, a többször emlegetett Kis István (3). A közműveltség egyik fontos terjesztője és előmozdítója a könyvkereskedés, azért is a könyvek terjesztéséről és a szegedi könyvkereskedőkről a következőket jegyezzük fel. Régen vándor-könyvkereskedők árulták a könyveket, kik a vásárokon megjelenve, sátorok alatt vagy ponyvákon kínálgatták árúikat (4). Ez úton tehát csak azon könyvek kerültek forgalomba, melyeket a kereskedők egyik vagy másik nagy vásárra elhordtak. Az iskolai könyveket közvetlenül az egyetemi nyomdából az iskolaigazgatók szerezték be s az ifjúság ez úton jutott tankönyvekhez és más tanszerekhez. A mult század végén jött divatba az, hogy a szépirodalmi és tudományos művek kiadását előfizetések útján biztosították. Szegeden a régi időben előfizető gyűjtők voltak: Dugonics Ádám tanácsnok, Rabenhuber és Szűcs professorok, Vedres mérnök és Kibling József, kik egyúttal a könyvek szétosztásáról is gondoskodni tartoztak. A jelen század első negyedében az egyetemi nyomda kiadványait, különösen az iskolakönyveket Ugróczy és Kibling könyvkötők, mint bizományosok árulták, kik egyúttal naptárakat, álmoskönyveket tartottak raktáron s az új könyveket is az ő közvetítésük útján lehetett megszerezni. A negyvenes évek irodalmi termékeit főleg Fadgyas Pál ügyvéd és Somogyi Antal terjesztették, kik a fővárosi szerzőktől s kiadóktól ládaszámra kapták az új könyveket. Szegeden az első könyvkereskedést Bába Imre könyvkötő 1848-ban alapította. Az üzlet köre kezdetben csak az iskolai könyvekre és írószerekre terjedt ki. Felsőbb engedély alapján, hosszas utánjárásra 1851-ben Burger Zsigmond nyitott nagyobb szabású könyvkereskedést, hol a magyar irodalom minden újabb terméke kapható volt. A hatvanas években a könyvvásárlás oly mérvű volt, hogy Jósika vagy Jókai 1) Szilády Áron: Szegedi Gergely énekes könyve 1569-ből. Budapest, 1893. Függelék. 2) Toldy F.: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. Pest, 1864-65. 49. lap. 3) Toldy F.: A magyar költészet kézikönyve. Pest, 1855. I. köt. 170. lap. - Szabó Mihály: "Szegedi írók" (Szegedi Napló 1887. évf. 86. sz.), úgy a Fővárosi Lapok 1888. évi június havi számában közölt ugyanily czimú közleményben az újabbkori szegedi írók is igen fogyatékosan soroltatnak fel. 4) Ballagi A.: A magyar nyomdászat tört. fejlődése. Budapest, 1878. 135-139. lap. - Hazánkban az első rendszeres könyvkereskedést 1770. évben Trattner János Tamás nyitotta Pozsony, Pest, Sopron, Varasd, Zágráb, Pancsova, Temesvár, N.-Szeben és Besztercze városokban. 362 kiadásából egyszerre 100-200 példány is elkelt. 1870-ben az üzlet Burger Józsefre, majd a Burger és Dörner czégre szállt, mígnem 1873. évben feloszlott (1). Megelőzőleg a Bába-féle könyvkereskedés is megszünt. 1869-ben Traub Bernát, 1876-ban Várnai (Weisklein) Lipót s 1878-ban Schulhof Lajos nyitottak új könyvkereskedéseket. III. Színház és színészet. Elődeink midőn a múlt század kezdetén a régi szabadalmak és polgári jogok elnyeréseért küzdöttek, több alkalommal hallották az ellenvetést, hogy a szabad királyi városi állapot a polgárisodás és a város közönségére jelentékeny terheket hárít. A város jóindulatú patronus urai kiemelték, hogy az autonom jogú Szegednek majd iskolákat kell állítani s gondoskodnia kell oly intézményekről is, melyek a művelt polgárságnak szórakoztatására szolgálnak, de amelyek egyúttal a művelődést és polgárisodást tovább fejlesztik. Így különösen közmulatóhelyeknek, lövöldének, színház állításának szükségét emlegették. A hatóságnak küldöttei, kik a város kérelmét Pozsonyban és Bécsben szorgalmazták s kik ezen városokban az említett intézményeket megismerték, nem rettentek vissza s kijelentették, hogy az emlegetett intézményeket készek felállítani, sőt ezekre nézve a jogot maguknak kívánják fenntartani. Így történt ennélfogva, hogy III. Károly, amidőn 1719. évi május 21-én Szeged polgári jogait magában foglaló nagy szabadalmi levelét kiadta, ebben a többi közt befoglalva lőn az is, hogy a városnak jogában álland a "közjó tekintetéből" gyógyszertárakat állítani, a közönség részére orvost alkalmazni, továbbá "nyilvános helyeket létesíteni, nevezetesen: színházat, czéllövő házat és más látványos helyeket" felállítani (2). A városnak ezen hajlama és biztosított joga, az időben a hazai színügynek majdnem páratlan emléke (3). A hatóság 1721-ben felállította és megnyitotta a gymnasiumot, Délmagyarország egyedüli és legelső középiskoláját s ezzel az ifjúság neveléséről kellőkép gondoskodott. 1735-ben pedig felállította a szín- 1) Corvina. Magyar könyvkereskedők egyletének közlönye Budapest, 1882. évf. 6-8. sz. 2) Oklevéltár CXCII. sz. a. 3) Dr. Váli Béla:. A színészet Szegeden. Hivatkozással Reizner közleményeire. (Nemzet, 1886. 273. sz. reggeli kiadás). |
