503

városi pallos, mint a vásár- és a vérhatalom jelvénye, mindig ki volt függesztve (1). A híres debreczeni vásárokkal vetélkedett a szegedi, különösen az iparkészítmények nemében, noha a baromvásár is igen nagy forgalmú volt. Így például az 1773. évi vásárokon több mint 3000 drb szarvasmarha kelt el; a legjobbaknak párja 100-110 frton, a középszerűek 88-98 frton, a silányabbaknak párja 75-84 frton, a tehén párja pedig 50-60 frton (2). Az utóbbi időkben, midőn már a szegedi marhavásárok hanyatlóban voltak, a felhajtatni szokott lábasjószág 9000 drb körül váltakozott (3).

A baromvásárok régebben a Mars-mezőn, a sertéspiaczok pedig 1872-ig a mai Dugonics-téren tartattak.

2. RÉGI ÁRVISZONYOK.

Nemcsak közgazdasági, hanem közművelődési szempontból is felettébb tanuságosak a régi számadásokban előforduló árfeljegyzések, melyek amíg egyrészről a közgazdasági viszonyok fokozatos emelkedésének, a haladásnak és polgárisodásnak leghívebb képét tárják elénk, úgy másrészről a családi élet és magánviszonyok aprólékos részleteiről is kimerítőleg tájékoztatnak bennünket.

Az áraknak szakadatlanul fokozódott fejlődését térszűkénél fogva csak kisebb szemelvényekben tüntetjük fel a következőkben.

Házi állatok. Egy jármos ökör 1720-ban 40 frton, 1721. évi nov. 15-én 77 drb ökör 2250 frton kelt. 1741-ben egy pár ökör 55 frton, 1743-ban 63 frton s 1773-ban 95-110 frton áruitatott. A tehén 1720-ban 20 frton, 1773-ban 50-60 frton kelt. A borjú ára 1721-ben 4-6 frt, 1724-ben 3 frt volt.

A lovaknak minőségük szerint igen különböző áruk volt. 1720-ban egy jó ló 70 talléron, 1730-ban egy mén ló 126 frton kelt. 1739-ben a lazaretumhoz vásárolt két ló és kocsi árában 85 frtot, ugyanide másik két lóért és kocsiért 35 frtot és ismét egy külön lóért 12 frtot fizetett a város.

Aprójószág és vadak. 1721-ben egy lúd 10 dron, 1722-ben egy pár csirke 5, egy lúd 20, egy pulyka 60 dénáron s egy fáczán 12 garason kelt el. 1725-ben egy tyúknak 6, kappannak 9, pulykának 60, lúdnak 15 dr volt az ára. 1737-ben egy pár fogoly 30, egy pár

1) Az a kép, melyet Kovács J.: Szegedi emlékek Szeged, 1895. czímű műve 24-30. lapjain bemutat, nagy részben képzeleti.

2) Korabinszky: Lexicon von Ungarn. Preszburg, 1786. 692. l.

3) Pálfy Ferencz polgármester évi jelentései 1872-78. évekről.

---

504

nyúl 25, egy pár fajd 35 dron kelt s a szopós malacz ára 1721-ben 30 dr volt.

Élelmi szerek. A kenyeret 1721-ben s 1722-ben 10-20 dron árulták. A tanács 1726-ban elrendelte, hogy az 1 polturás kenyérnek 1 font 20 uncia nehéznek kell lenni. 1740-ben egy kenyér (l 1/2 font) 5 drba került s egy zsemlyét, mely 5 1/2 lat súlyú volt, 1 dron árultak.

A húsárakat mindig a hatóság szabta meg a próbavágások eredményéhez képest. De a katonaság ezt mindig sokalta és vagy a várban vágatott vagy 1 drral kevesebbet fizetett, mi nemcsak a mészárosoknak, de a hatóságnak azon kifakadását idézte elő, hogy "így nem vagyunk sem korcsmánkkal sem mészárszékünkkel szabad." Különben 1722. évben pünkösdig 5 dr, 1724. év farsangig 1 poltúra volt a marhahús ára; a bornyúhúsé karácsonyig 4 dron, innentől pünkösdig 5 dron, - a juh- és bárányhús 1 dron, a fris disznóhús pedig 2 dron méretett fontonkint, 1725-ben a marhahús fontja 1 1/2 dr, a bornyúé 3 dr, a szalonnáé 4 dr volt. Ez utóbbi az előző évben okánként (2 font) 13 dron kelt. 1725-ben egy szál kolbász ára 2 dr volt. 1732-ben a marhahús 5 dr, a következő évben 3 dr, a bornyúhús 4, a bárány 2 1/2, a "malaczhús" pedig 4 dr volt fontonkint. 1739-ben a marha- és bárányhús egyaránt 4 dron, a bornyú- 6 dron, a disznóhús pedig 5 dron méretett.

A hal ára mindig ingadozott, hol igen olcsó, hol pedig nagyon drága volt. 1724-ben egy jó nagy tokot 2 frt 55 dénáron vásárolt a tanács. 1742. évben pedig egy 49 fontos tokért, fontját 4 drjával számítva, 3 frt 26 dr utalványoztatott. 1780. évi márcziusban a barátok egy mázsa elegyes halat 5 frtért vásároltak. A hal néha úgy megfogyatkozott, hogy a későbbi árakhoz képest húszszoros árán mérték. Nagy áradások alkalmával, mint például 1799-ben is, a Tiszának mesés halbősége legott visszatért (1).

Egy közönséges juhsajtot 1721-ben 30 dron, 1722-ben pedig egy útravaló nagy sajtot 50 denáron lehetett venni. Egy font vajnak az ára 1722-ben 20 dr, 1725-ben 15 dr, 1738-ban ismét 20 dr volt. A hájnak fontját 1722-ben 25 dron, 1724-ben 9 dron, 1725-ben 6 dron s 1739-ben 9 dron lehetett vásárolni. 1789. évi februárban egy tojás ára 2 kr. volt, (ugyanekkor Zimonyban egy tojást 10-12 kron lehetett venni), de kis idő mulva már 1 krért 2 tojást adtak (2).

A méz okája 1725-ben edényestől együtt 17 dr volt. A sónak ára ugyanekkor fontonkint 2 dr volt. 1722-ben mázsáját 2 frt 75 drért árulták.

A czukor fontja 1724-ben 45 dr, 1738-ban 70 dr volt. Ugyanily árban kelt a piskóta is.

1) Vedres I.: A túl a tiszai nagyobb árvizek eltéritésérűl. Pest, 1830.

2) Bécsi magyar Kurir. 1789. évf. 204. lap.

---

505

A kávé okáját 1722-ben 3 frt 40 dron mérték. 1738-ban már egy oka török kávé 1 frt 70 dr, ellenben fél font "olendisi" (hollandi) 56 dr volt.

A sáfránnak 1724-ben latjáért 1 frt 20 drt adtak, a következő évben már egynegyed latért csak 25 drt fizettek.

Egyéb fűszereknek ezek voltak az árai: 1724-ben egy font mandula 51 dr, egy lat "musquetblüh" 25 dr, 1738-ban egy oka mandula 90 dr, 1 oka mazsolaszőlő 50 dr, 1/2 lat musquetblüh 15 dr, fél oka faolaj 30 dr, egy czitrom ára pedig 8 dr volt.

Az italok közül 1724-ben az új bor itczéjét 3, az óborét 6 dron mérték, de a következő évben már 4 és 5 dron. Ugyanekkor a sör ára 1 1/2 dr volt, de nem is igen izlett, mert a tanács 1724. évi július 28-án Kolb György serfőzőt megintette, hogy a "mostani olcsósághoz képest" jobb sört adjon. 1736-ban egy akó jó budai bor ára 5 frt volt. A következő évben 1 itcze fehér ó-bort 6 dron, vöröset pedig 3 dron mértek. 1740-ben már a bor itczéjéért 9-11 drt is fizettek. Ugyanekkor a pálinka ára akónkint 10 frt volt. Az insurrectio és verbungolások a következő évben az italok árát még feljebb rugtatták. 1780-ban a barátok a kecskeméti bor akóját 1 frt 35 drral, a budaiét pedig 3 frt 5 drral fizették.

A lazaretumhoz 1739-ben beszerzett 49 font gyertyáért a tanács 12 frt 15 drt utalványozott. A szappan 1737-ben fontonkint 2 drjával kelt. A faggyú mázsája 1724-ben 5 frt volt. 1780-ban a barátok 10 frttal fizették mázsáját.

A termények árai a következők voltak:

A tiszta búza mérője 1724-ben 45 dr, a kétszeresé 34 dr, a rozsé 27, az árpa és zabé 24 dr volt. A következő évben egy mérő abrakért 34 drt fizettek. 1736-ban egy köböl árpa 48 dron, 1738-ban egy köböl zab 75 dron s 1741-ben 1 köböl búza 1 frt 25 dron kelt. Ugyanekkor az insurrectio részére beszerzett 199 és fél köböl zabért a város 96 frt 10 drt fizetett. 1738-ban egy kazal széna 100 frton kelt (1).

József császár uralkodásának első éveiben még egy mérő búza 1 frton, az árpa, zab és kukoricza egyaránt 12 garason kelt. De már 1805-ben, az inség kezdetén a rozs 2 frtra, a búza pedig 5 frtra emelkedett, sőt utóbb már 10 frtért sem lehetett elegendőt vásárolni (2).

A dohányt a mult század elején nálunk még nem termelték. 1722-ben ajándéknak való 3 oka "basa dohányért" a város 2 frt 25 drt fizetett. 1737-ben a helyben termelt dohány mázsája 6 frt 50 dron kelt. 1792-ben 7 frt 30 dron, a következő évben pedig csak 6 frton kelt mázsája (3).

1) Szeged v. számadásai és jegyzőkönyvei az idézett évekről.

2) Vedres István: A Tiszát a Dunával összekapcsoló hajókázható csatorna. Szeged, 1805.

3) Magyar Hírmondó. 1794. évf. II. r. 276. lap.

---

506

A káposzta értékére elég világot vet az, hogy 1806-ban a barátok 1470 fő káposztáért 117 frtot fizettek (1).

Egyébként, hogy a termés eredménye mily hatással volt régen is a piaczi árak alakulásaira, az különösen az 1846-47. évi országos inség alkalmával is kitetszett. 1846. év őszén az új búzának pozsonyi mérője 5 frt 30 kron kelt, de már a következő tavaszon a búza 16 frt 30 kron, a rozs 14 frton, a kukoricza 11 frton, az árpa 11 frt 30 kron, a zab végül 5 frton kelt, váltói értékben. Ekkor volt az, hogy a hatóság által beszerzett és felőröltetett gabonából készült kenyér fontját a szegénység 10 krért vásárolta. De még a második aratás után is a búzát 12 frt 30 krért, a kétszerest 9 forintért, a rozst 7 frt 30 krért, a kukoriczát 6 frtért, az árpát 5-6 frtért, a zabot pedig 4 frt 15 krért árulták.

Ugyanekkor az összes élelmi és közhasználati czikkek is szerfelett megdrágultak. 1846. év elején egy font hús ára 18 kr. volt, egy középszerű kenyér 3 frton kelt. A következő évben a liszt fontja 9 kr., egy zsemlye 3 kr. s egy közönséges kenyér 4-5 frt árban kelt.

A különféle közhasználati tárgyak árviszonyait a következő szemelvényekben tüntetjük fel.

1737-ben 18 öl vágott fáért a város 36 frt 90 drt fizetett. 1782-ben a barátok 50 öl tűzifát 150 frtért szereztek be; de 1806-ban a keményfa ölinek ára 14 frt 30 kr. volt.

Az építkezéseknek akkoriban oly kiváló szükséglete, a nád, 1722-24-ben kévénkint 2 drjával, 1725-ben 2 1/2 drjával, 1740-ben már 5 drjával vásároltatott.

Száz szál deszka 1721-ben 17 frt, 1724-ben 14-15 frt, 1736-ban 14 frt, 1737-ben 12 frt volt. - Egy kötés abroncs 1722-ben 4 máriáson, 1000 zsindely 2 frton, 1724-ben 200 drb lécz 5 frton, egy szál fa 2 máriáson, 145 drb török zsindely 1 frt 45 dron, 200 drb léczszeg 34 dron, 1000 drb "török fejű" zsindelyszeg 1 frt 30 dron szereztetett be, 1725-ben még 50 drt fizettek egy fenyőszálért, de 1737-ben már 1 frtot s ugyanez ára volt egy tölgyfadeszkának is, míg 6 drb tölgyfagerendáért 16 frtot fizetett a város.

A barátok 1782-ben 4000 drb zsindelyt 12 frtért vásároltak.

A tégla ezrének ára 1722-ben 6 frt volt. A városi téglaégetőkből a tisztviselők kedvezménykép 3 írtjával vehették ezrét. 1734-ben 4 frt 40 dr, 1735-ben 2 frt 50 dr, 1736-ban ismét 4 frt 50 dr, de már 1737-ben 6 frt volt a tégla ezre.

1721-ben 100 drb török modorú kályhacserép ára 1 frt volt. 1736-ban ezer drb tetőcserép 5 frt 20 dron, 1746-ban pedig már 8 frton vásároltatott.

1) A szegedi ferenczrendiek gazdasági számadásai.

---

507

Egy köböl mész ára 1741-ben l frt 25 dr, 1743-ban az akkori nagy építkezések daczára, de még 1748-ban is csak 1 frt volt.

A vas mázsáját a mult század első felében változatlanul 6 frtért lehetett venni.

Fél "riz" (rizsma) papiros ára 1721-ben 2 frt 25 dr, egy koncz "kanczellár" papiros 10 dr volt. A város akkor még csak konczonkint vagy félrizsmánkint szerezte be szükségletét. 1741-ben már 4 rizsma papirost vett a város egyszerre 9 frt 65 dron.

A spanyolviasz félfontjáért 1721-ben 1 frt 45 drt, 1724-ben rúdjáért (darab) 15 drt utalványozott a tanács. 1737-ben 2 frt, 1741-ben pedig 2 frt 50 dr volt fontja.

A tinta ára sehol sem szerepel. Ezt házilag készítették s e végből néhány denár árú "galles"-t szereztek be. Ellenben a város részére szükségesként vásároltatott 1725-ben egy úti borosláda 4 frt 30 dron, majd ismét egy pinczetok 3 frt 24 dron.

A kézművek és iparkészítmények köréből csak az alábbi adalékokat soroljuk fel.

1721-ben a kisbíráknak járó csizmák párjáért 8 máriást, 1723-ban 2 frtot, 1749-ben az utczakapitányok csizmáinak párjáért 2 frt 16 drt fizetett a város. Az 1741. évi insurrectio alkalmával kiállított városi katonák topánkáit páronkint 1 frton, a kardokat darabonkint 4 frt 12 dron, a pisztolyok párját pedig 9 frton szerezték be. 1722-ben egy "dolmány" ára 10 frt, egy "közönséges mente" 3 frt, egy pár borjúbőr keztyű 1 frt volt, de 1725-ben a kisbírák részére vásárolt borjúbőr keztyűknek párja 30 dron vásároltatott.

Egy rőf közönséges vászon ára 1737-ben 17 1/4 drral számíttatott. Ugyanekkor a város árva gyermekei részére vett "zubbonykák" árában darabonkint 90 dr fizettetett. Pater Zachariásnak, ki 1740-ben a lazaretumi pestises betegek közt lakott, teljes felruházása a következőkbe került: 1 reverenda 1 frt 13 1/2 dr, egy hosszú mente, mely alul bélelve volt, 2 frt 20 dr, egy palást 75 dr, egy téli süveg és három kapucium 45 dron szereztetett be.

Egy új födeles kocsiért az 1728. évi jan. 27-én kelt tanácsi határozat szerint 45 frt utalványoztatott. 1737-ben egy "függő" kocsiért 30 frtot, 1739-ben a lazaretumhoz vásárolt kocsiért 15 frtot fizetett a város. Egy kötőfék ára 1722-ben 20 dr volt. 1725-ben két alsó hámért négy vánkossal egyetemben és gyeplőfoltozásért 1 frt 55 drt, 2 hám- és kötőfékért 1 frt 42 drt, három gyeplőjavításért 9 drt, egy új fél-hámért 2 frtot s 1737-ben egy nagy istrángért 6 drt kelle fizetni.

Egy talicska ára 1725-ben 1 frt volt, de ugyanaz évben a serházhoz beszerzett 20 talicskáért már csak 10 frt s egy falapátért 10 dr utalványoztatott.

A révházhoz ugyanez évben beszerzett 40 "öreg evezőért" 20

---

508

frtot, 6 csáklyáért 15 dénárjával 1 forint 30 dénárt, 6 vízhányóért ugyanennyit fizetett a pénztár. Egy csolnakot 1736-ban 10 forintért vásárolt a tanács. 1721-ben 100 drb czigány iszkába ára 20 dr volt s ugyanezen árban kelt 1737-ben is.

A tömlöczhöz 1725-ben beszerzett 5 öreg lakat egyenként 2 frt 50 drba került, más kisebb lakat ára darabonként 20 dr, egy serpenyő pedig 1737-ben 25 dr volt.

Az iparkészítmények árai különben helyhatóságilag voltak szabályozva. Miként a czéhek történeténél is említettük, az árszabások tekintetében a vármegye a város területére nézve is magát illetékesnek találta s az összes iparkészítményekre vonatkozó árszabásokat dolgozott ki. E terjedelmes, az ipar és árviszonyok szempontjából egyaránt becses munkálatok nyomtatásban is megjelentek.

A személyes szolgálatok díjazására vonatkozó adalékok sorából álljanak e következők.

A cselédeket esztendő számra fogadták. Még a jobbmódú gazdák is szolgálatba adták gyermekeiket, hogy ez úton "nevelésben" részesüljenek. Az élelmezésen és ruházaton túl a cseléd alig kapott valamicske bért. Hogy az élelmezés értéke is mit képviselt, e tekintetben jellemző a tanácsnak 1724-ben hozott azon határozata, hogy főbíró uram a város kocsisát fél éven át a "maga eledelén tartotta" miért is 10 frttal kárpótoltatott. 1740-ben a lazaretumnál alkalmazott szakács 5 havi szolgálatáért már 25 frt díjazásban részesült.

A hajó-ácsok napszámja 1721-22-ben 9 garas, azaz 45 dr volt. 1725-ben már csak 7 garast kaptak. Egy sárkemencze 1740-ben 1 frt 25 drba került. A kéményseprő az összes tiszti lakások után való takarítás díjában 1725-ben 6 frtot kapott.

A nádvágóknak 1737-ben 1000 kéve nád után 1 frt 70 drt fizettek. Az aratók részét a tanács 1724-ben imígy állapította meg. A búzatakarítás ötödén, az árpáé negyedén legyen. 1733-ban pedig a nyomtatók a búzának 8-adát, a zabnak 7-edét kapták. 1738-ban az aratók napszámja volt: 3 napra 2 véka búza, vagy naponkint 17 dr, kévekötözőké egy véka búza, a szőlőkötözőké pedig 7 dr.

Hogy ezen időknek árviszonyairól és az értékeknek egymáshoz való arányáról még teljesebb képet nyerjünk, az ingatlanok árairól a következőkben emlékezünk meg.

Özv. Tömösváry Jánosnénak szállását, a rajta levő majorral együtt 1725-ben 350 frtért vette meg gr. Nádasdy csanádi püspök. De ez ellen márczius 9-én a tanács annálfogva is tiltakozott, mivel a major "a város költségén épült és sok száz ember munkája van rajta."

1743-ban Szeles István szőlője és Lippai Márk kertiföldje temetőnek elfoglaltatván, az előbbi 9 frtot, utóbbi pedig 11 frtot nyert teljes kielégítésül. Sajnos, hogy ez értékes ingatlanok terjedelmét nem ismerjük.

---

509

Legváltozóbb árai voltak a beltelkeknek s a házaknak, melyeknek árviszonyait még az is befolyásolta, hogy a rokonoknak és szomszédoknak törvényes elővételi joguk volt, kiket a vételre fel kelle szólítani. A belvárosban 1722-ben egy ház 300 frton, 1726-ban alsóvároson 22 frton, 1729-ben felsővároson pedig 20 frton kelt. 1724. évi július 28-án kelt tanácsi határozat szerint "Hinek Pál úr német-szabómester, lakatos Kutykó András uramtól, új fortificatióban lévő házát örökösen megvette 200 rhénes forintokban." 1737-ben egy korcsmának vett házért a tanács már 1000 frtot fizetett. 1739-ben alsóvároson, a szentháromságtéren egy ház 250 frton, egy másik 50 frton, egy harmadik 40 frton, ugyanekkor a belvárosban egy ház 14 frton, a felsővároson 100 frton, Tömösváry főbíró palánki háza pedig 700 frton kelt. De 1743-ban a serház részére vett két palánki ház árában már csak 65 és 26 frtot kelle fizetni stb. (1).

3. FORGALMI ESZKÖZÖK ÉS ÁRÚFORGALOM.

Azon űzérkedésnél fogva, melyet Szeged népe már a régi időkben is folytatott, a száraz- és vízi jármüveken való szállítás, fuvarozás és hajózás a lakosság egy részének rendszeres foglalkozását képezte. Mint láttuk, a borokat Diósgyőrig, Kassáig, Bártfáig, sőt Lengyelországba is fuvarozgatták. Más irányban Nyitra megyében Mocsonokig (2), sőt Nagyszombatig és Pozsonyig jártak a szegedi társzekerek. Erdély felé a híres abaposztóért egész Szebenig, délfelé pedig Péterváradig terjedt a szegedieknek kocsival vagy hajóval való fuvarozása. Ez különben a mészárosoknak, kik az ország nevezetesebb vásárjait látogatták, mintegy mellékfoglalkozását és keresetét képezte. Ők közvetítették a kereskedők és iparosok megrendeléseit, sőt egy 1579. évi július havában kiadott török tezkere tanusága szerint a postai szolgálatot is ők végezték, még pedig a "régi királyok idejében is" (3).

Hogy a török hódoltság alatt s a város visszaszerzése után Szeged közlekedési eszközeinek felhasználása a hadjáratok sikereit mily mérvben mozdította elő, már másutt érintettük. A szüntelen való kényszerfuvarozások (vecturázás) miatt volt is elég panasz és keserűség.

A mult század végén, mint Vedres említi, Szeged 2000 "szer-

1) Szeged v. számadásai, tanácsi jegyzőkönyveit az említett esztendőkről. - Lásd egyúttal Reizner: Olcsó világ czímű közleményeit a Szegedi Napló 1890. évi 67-74. számaiban.

2) Oklevéltár LI. LII. sz. a. Lásd egyúttal I. köt. 143. lap.

3) Oklevéltár XCVII. sz. a.