Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
170 1617. febr. 28. Császár János, Szeged város főbírája a pozsonyi kamarának a város szorongatott helyzetét, fogyatkozását s a kamarát illető halaknak Erős Bálint váczi tiszttartóhoz lett felküldését jelenti, panaszolván egyúttal, hogy nevezett tiszttartó a várostól 50 frtot követel. Mi szegény helyben lakozó mező-nagy-szögediek, király ő fölsége nömös városában és nagyságtok oltalma alatt ez ideiglen az mi kevesen mögmaradtunk, az nagy inségben és az nagy nyomorult állapotban nagyságtoknak alázatos szolgálatunkat hiségössen ajánljuk mint kegyelmes urainknak és kívánunk nagyságtoknak az úr Jézus Krisztusért az atya istentül lölki és testi jókat, idvösségös békösségöt ő fölsége kamoráján mögadatni mint kegyelmes urainknak ez kedves új esztendőben. Nagyságtoknak alázatosan könyörgünk, hogy nagyságtoknak valami haragja mi reánk ne legyön, holott ennyi idő alatt nagyságtokat mög nem találtuk sem bizonyos embörink által, se penig levelünk által, mört bizonyára igön mög fogyatkoztunk és elkevesodtünk sok külömb külömb röndbéli háborgatóink miatt, möllyek miatt látjuk szömönkkel, hogy el kölletik pusztulnunk, hogy ha az jó istenség nem könyörül rajtunk, midőn naponként fölül és alul rajtunk vagyon az mi rajtunk regnáló kemény népeknek az ő súlyos és kemény igájuk, mölyeknek az ő rajtunk való regnálásukat nyelvünkkel nagyságtoknak mög nem tudjuk mondani. Továbbá kegyelmes uraink ez felöl az dolog felől bizonyossá tesszük nagyságtokat, hogy az miképpen nagyságtok jó engödelméből ki adta minekünk az halakról való menedék levelünket, hogy minemű halakat és mennyi számú halat szolgáltassunk föl ő fölsége kamorájára, Mátyás deák ő kögyelme után, mindön esztendőnként fölszolgáltattuk Váczra egészlen Erős Bálint tiszttartó urunknak gondviselése alá, mindön költségével egyetömben, ennek utánna is mindön esztendőnként hűségösen fölszolgáltatjuk tiszttartó urunk gondviselésére Váczba. nagyságtok parancsolatja szörént. Némi-nemő dolgot is nagyságtoknak akarunk tudtára adnunk, bizonytalanok vagyunk felőle, hogy ha vagyon e nagyságtoknak hírével, hogy mi rajtunk Erős Bálint ő kegyelme fl. 50. akar vönni, mölynek bizonyára mi szegyén népek soha elégségösök nem löhetünk; erre nagyságtoktúl kögyelmes választ várunk, hogy megmaradhassunk nagyságtok szárnya alatt. Istennek kegyös oltalma és gondviselése alá ajánljuk nagyságtok. Datum ex oppido Szöghed, ultimo die Februarii, anno Domini 1617. Mező-nagy-szögediek nagyságtoknak alázatosan szolgálnak, szegyén mögnyomorodott helyben levő városunknak főbírája Chászár János és több esküdt bíráival hívséggel szolgálunk nagyságtoknak. 171 Kívül: Adassék ez levél az nemzetös és nagyságos posoni kamorás uraknak, minekünk nagyságos kögyelmes urainknak hűséggel. Más kézzel: 2. Mártii 1617. Zeögedienses informari cupiunt, nun officiali ipsorum Valentino Ereös annuos quinquaginta flor. solvere debeant, nec ne. Eredetije a m. országos levéltár lymbusában, Budán. 1617. nov. 22. A szegediek a pozsonyi kamarának jelentik, hogy a tartozott halakat Váczra, Erős Bálint tiszttartóhoz felküldötték. Tudatják veszélyeztetett helyzetüket, a környékükön előforduló dúlásokat, Martonyos helységnek négy ízben történt feldúlását s új gondviselő kirendelését kérik. Mi mező-nagy-Szögediek, király ő felsége szabad nömös városán lakozók, Istennek kögyelmes jó gondviseléséből ami kevesen vagyunk, nagyságtoknak alázatos hívségös szolgálatunkat ajánljuk. Mint kögyelmes urainknak az hatalmas Istentül nagyságtoknak testi lölki jókat és egésséggel békössegös csöndes mögmaradást hosszú ideiglen kívánunk jó állapotban nagyságtoknak boldogul mögáldatni. Mi nagy ínségben élő embörök, kik az tengörnek veszödelmes örvényös helyén vagyunk, kicsinytől mind nagyiglan nagyságtoknak életünkig mindön jót mondunk, hogy nagyságtok minket kögyelmes oltalmazó szárnya alá fogott és nagyságtok gondviselőt választott minekünk, hogy nagyságtoknak mögjelentsük gondviselőnk által, hogy ha valami háborgatásunk, avagy kárvallásunk követköznék, légyön hála az mönybéli Istennek, ez óráiglan az mi feleinktül tűrhető állapotban voltunk nagyságtok szárnya, alatt; továbbá nagyságtok mi rajtunk könyörülvén, az minémű ajándék halakat röndölt nagyságtok, hogy esztendőnként fölszolgáltassunk Váczra tiszttartó urunk kezéhöz nagyságtok számára, Istennek segítségéből és engedelméből ez ideiglen minden esztendőnként bizonyos embörink által fölszolgáltatjuk Váczra, éppen tiszttartó urunknak gondviselése alá, ebben is ez esztendőben bizonyos embörinktül éppen fölszolgáltattuk Váczra az elröndölt halakat. De mivel hogy Erős Bálint tiszttartó urunk bizonyos szállásán nem találtatott, költségünk köllött gharabantot fogadnunk utánna, hogy gondviselésében számon adhatjuk volna kezéhöz az elröndölt halakat; nagyságtok minekünk mögbocsássék, mivel hogy nem találtatott tiszttartó urunk, más embör gondviselése alatt kölletött hadnunk az halakat, úgy mint Váczot lakozó Szabó Máténál, városunkbéli közönségös körösztyénökkel együtt. Alázatos kérésünkkel kérjük nagyságtokat, mint kögyelmes urainkat, hogy nagyságtoknak légyön gondviselése reánk kögyelmesön. Mert bizonyra igen félünk és röttögünk némely háborgató feleinktül, möllyek háborgatják 172 és dúlják szomszéd falubeli körösztyén atyánkfiait, kiknek pusztulásra következik állapotjuk. Istennek kegyös oltalma és gondviselése alá ajánljuk nagyságtokat. Továbbá nagyságtoknak ezt is akarjuk értésére adnunk, mivel hogy az mi szomszédságunkbeli mező-martonosi atyánkfiainak ez esztendőbeli nagy kárvallásukat és fogyatkozásukat; hogy möly nagy kárvallott embörök löhetnek szegényök, mind marhájukból s mind pénzükből, mind penig testi ruházatjukból, úgy higye nagyságtok, hogy ebben ez esztendő forgásában, úgymint pinkösd estétül fogván négyször volt dúlása az jámbor atyánkfiain az mi feleinktűl, úgyannyira nagyságos uraink, hogy semmi idegöny nemzetségi tatár nem tött volna hasonlóbb dúlást rajtuk. Somma szörént nagyságtoknak bizonyosan mögírjuk ez jámbor atyánkfiain esött kárvallásukat, úgy hogy az mint, az jámborok mögsommáltak, rövid summával hatszázharminczegy forint ára kárt vallottanak ruházatjukból és pénzükből. Ezön kívül 40 ökröket hajtottak el. Ezöket penig az kárvallásukat tiszttartó urunknak ő kegyelmének mind hirré adták szegényök, hogy ezöket a tolvajokat velük egyetömben fölkeresi. De mivel hogy ők is, az jámbor atyánkfiai Bálint urunkat bizonyos szállásán nem találták, nagy keserves óhajtással hazájukban vissza kölletött mönniök. Möly óhajtó kárvallásukat nagyságtoknak szömélyük szörént nyilvábban mögjelöntnek. Mi is nagyságtokat közönségösképpen velük egyetömben alázatos könyörgésünk által kérjük, mint kögyelmes urainkat, hogy nagyságtok röndöljön oly gondviselőt, ki gondunkat viseli nagyságtok után, ezökkel az jámbor körösztyén atyánkfiaival együtt, hogy ők is ne pusztuljanak el az szegény telekről, kiért az élő Isten tartsa mög nagyságtokat és éltesse jó egészségben hosszú ideiglen. Datum ex oppido Szöged, 22. die Novembris, Anno Domini 1617. Kívül: Magnificis ac egregiis dominis N. N. incl. Camerae Posoniensis Caesareae Regiaeque majestatis consiliariis, nobis semper patronis, dominis ac protectoribus semper confidentissimis. Más kézzel: Praesentatae 4. die Decembris Anno 1617. A levél záró pecsétje: Szeged város 1489. évi kisebb pecsétjének lenyomata. Eredetije a m. országos levéltár lymbusában, Budán. 1618. máj. 28. Szeged város bizonyítja, hogy Martonyos helység a felvidéki lovas hajdúk részéről két ízben is feldúlatott és kiraboltatott. Mi mező nagyszöghedi bírák és esküdt polgárok egész városul köszönetünknek utánna midőn hozzánk illendő hívségös szolgálatunkat 173 ajánljuk, nagyságtoknak és uraságtoknak az mönybéli istentül kívánunk n. s n. z. uraságtoknak lölki és testi jóknak mögadását, jó egészségben hosszú ideig mögadatni, mindazoknak az kiknek illik. Nagyságtokat és uraságtokat az mi levelünkvel kölletik mögtalálnunk, mivel hogy az elmúlt 1617. esztendő táján úgymint pinköst estin, elsőben lött nagy dúlás és kárvallás az mi szomszéd falubeli martonosi körösztyen atyánkfiain az fölföldi lovas hajdúk miatt, kik szögényöknek ló féle jószágaikat hatalmasul elvitték. Annak utánna viszontak másodszor reájuk mönvén, szent Mihály nap táján, az kiknél mi kicsin pénzt és ezüst marhát, ház közbeli ruházatot találtának, mindönöket elvittenek. Harmadszor reájuk való mönésükben 40 ökröket elhajtottak, ezök penig kik lögyenek, az kik ennyi kárt és dúlást töttenek, az önnön tulajdon pöcsétös levelükből mögérheti nagyságtok és uraságtok, az ő lölki ismerettyük szörént rövid sommával fölvetöttek ökör marhánkrúl hatszáz harminczegy forint kárt vallottanak szegyén körösztyen atyánkfiai az egy esztendőben, möly kárvallásukra egész városul bizonyságok vagyunk. Annak okáért kérjük nagyságtokat és uraságtokat, hogy ez mögnevezött mező martonosi körösztyen atyánkfiai valaminemű helyben járnak és kelnek az ő nyilvánvaló kárvallásuk felül, nagyságtok és uraságtok mindönütt igaz törvént láttasson nékiök. Sőt hogyha valami háborgatásuk lönne is, nagyságtok és uraságtok az mi hűségös szolgálatunkért minden kögyelmes alkalommal lögyön nekik. Möly nyilvánvaló igazságuk mellett adtuk az mi szabad nömös város pöcsétivel mög pöcsétöltetött levelünket tulajdon kezükbe. Ezöknek utánna istennek oltalma és kegyös . . . . . köd viselése alá ajánljuk n. s. n. z. uraságtokat. Datum ex oppido Nagy Szöged 28. die may. Mező nagy szögediek, nagyságtoknak hüvségesen mindönben forrón szolgálnak. Zöld viaszba nyomott pecsét helye. Kívül: Eredetije a m. orsz. levéltárban a lymbusban, Budán. 1628. aug. 14. II. Ferdinánd király a szent ferenczrendi szerzetesek gyöngyösi és szegedi kolostora részére a nógrádi harminczadnál 300 frt. segély utalványozását elrendeli. Resolutio suae maiestatis super flor. 300 fratribus franciscanis Galgocziensibus ét Zegediensibus collatis. Ferdinandus. Magnif. et egregii. Cum fratribus ordinis minorum sancti Francisci de observantia in Gienges et Zeged existentibus, ad 174 humilimam ipsorum instantiam, maxime vero ut a dispositione lytri, at quod propter suppositionem innocenter in ipsos conceptam, quasi illi auctores fuissent quod anno adhuc praestito per haidones itali quidam alias Budae residentes mercatores mercibus eorum tunc in claustrum maioris securitatis causa importatis spoliati essent, vezerio Budensi obligantur, tanto facilius et citius quidem se eliberare possint, pro subsidii trecentos flor. hungar. et praesentibus nostris tricesimae Neogradiensis, curae et fidei vestri commissis numerandos, clementer decrevimus et donaverimus. Vobis benigne mandamus in eo esse et curare velitis, ut nominatis fratribus de dictis trecentis flor. hungaricalibus ad eorundem quietantiam infallibiliter et quantocius satis fiat. Extraheri in eo benignam ac omnimodam voluentes nostram. Dabantur in civitate nostra Vienna die 14. Augusti Anni 1628. Regnor. nostrorum Romani nono, Hungariae undecimo etc. Bohemici duodecimo. Ferdinandus. Anthonius abbas Cremnifacensis. Ad mandatum . . . domini imperatoris proprium: Jacobus Brusold. J. B. Schollhnet (?) Eredetije az orsz. levéltár Benignae Resolutiones Regiae jkvek 57. köt. 46. ívén. 1631. nov. 25. Bécs. II. Ferdinánd király Miksa királynak 1572. évi szabadalmi levelét az abban foglalt átiratokkal, továbbá Mátyás királynak 1464-iki szabadalmi levelét, Zsigmond király 1430. és 1436-ik évi kiváltságainak átirataival Szeged város kérelmére átírja és megerősíti. Nos Ferdinandus secundus, Dei gratia electus Romanorum imperator semper augustus ac Germaniae, Hungariaeé, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniae, Ramae, Serviae, Gallitiae, Lodomeriae, Cumaniae, Bulgariaeque etc. rex, archidux Austriae, dux Burgundiae, Brabantiae, Stiriae, Carinthiae, Carniolae, marchio Moraviae, dux Lucemburgae, superiorisque et inferioris Silesiae, Wirthembergae et Thekae, princeps Sveviae, comes Habspurgi, Tyrolis, Ferreti, Kiburgi et Goritiae, Landtgravius Alsatiae, marchio sacri Romani impery supra Anasum Burgoviae ac utriusque Lusatiae, dominus marchiae Sclavonicae, portus Naonis et Salinarum etc. Memoriae commendamus tenore praesentium significantes, quibus expedit universis: quod fideles nostri prudentes ac circumspecti Georgius Literatus, aliter Szeőch, ac Petrus Szabo, iurati cives civitatis Szegediensis, suo et ceterorum universorum civium et incolarum eiusdem civitatis Zegediensis nominibus et in personis, exhibuerunt et praesentarunt nobis quasdam binas literas; unas quidem sacratissimi quondam principis ac domini domini Maxi- 175
[Átírva Miksa királynak 1572. aug. 6-án kelt szabadalmi levele az abban foglalt átiratokkal; lásd XCIV. sz. a.] Alterarum vero literarum series sic se habet. [Átírva Mátyás királynak 1464. évi s az ebben átírva levő Zsigmond király 1436. és 1430. évi kiváltságlevelei; lásd XXXV. sz. a.| Nos itaque huiusmodi humillima supplicatione praenotatorum Georgii Literati, aliter Zeöch, ac Petri Zabo, suis, ceterorumque, quorum supra nominibus et in personis nostrae modo declarato porrecta maiestati, regia benignitate exaudita, clementer et admissa, praeinsertas literas binas privilegiales non abrasas, non cancellatas, nec in aliqua sui parte suspectas, sed omni prorsus vitio ac suspicione carentes, praesentibus literis nostris privilegialibus de verbo ad verbum, sine diminutione et augmento aliquali insertas et inscriptas, quoad omnes earum continentias clausulas et articulos, eatenus quatenus eaedem rite et legitime existunt emanatae, viribusque earumdem veritas suffragatur, ratas, gratas et acceptas habentes, approbavimus, roboravimus et ratificavimus, ac pro praefatis universis civibus, incolis et inhabitatoribus, totaque communitate dictae civitatis nostrae Zege- 176 diensis, ipsorumque posteris et successoribus universis innovantes, perpetuo valituras, gratiose confirmavimus, imo acceptamus, approbamus, roboramus, ratificamusque et confirmamus, salvo iure alieno, harum nostrarum secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungariae utimur, impendenti communitarum vigore et testimonio literarum. Datum per manus fidelis nostri nobis dilecti, reverendi Stephani Senniey de Kis Sennie, episcopi Jauriensis, locique eiusdem comitis perpetui, consiliary nostri et aulae nostrae per Hungariam cancellary, in civitate nostra Vienna Austriae, die vigesima quinta mensis Novembris, anno Domini millesimo sexcentesimo trigesimo primo; regnorum nostrorum Romani decimo tertio, Hungariae et reliquorum decimo quarto, Bohemiae vero anno decimo quinto; reverendissimis ac venerabilibus in Christo patribus, dominis Petro, sanctae Romanae ecclesiae presbytero cardinale Pazmani, Strigoniensi et Joanne Telegdi Colocensis et Bachiensis ecclesiarum canonice unitarum archiepiscopis; Joanne Pyber electo Agriensi, Cornelio Zagrabiensi, Emerico Losy Varadiensi, dicto Stephano Senniey de Kis Sennie Jauriensi, Georgio Draskovith Vaciensi, Paulo David electo Vesprimiensi, Benedicto Vinkovith electo Quinqueecclesiensi, antelato Joanne Telegdi, administratore Nitriensi, Joanne Jvancy electo Tinniniensi, Georgio Nagifalvi electo Sirmiensi, Georgio Duboczki electo Chanadiensi, comite Vincentio Zucconi Rosonensi, fratre Joanne Baptista Agatich electo Segniensi et Modrusiensi, Ladislao Hoszutoty electo Tramniensi, Joanne Tomco electo Boznensi ecclesiarum episcopis, ecclesias Dei feliciter gubernantibus. Item spectabilibus ac magnificis comite Nicolao Ezterhasy de Galante, regni nostri Hungariae palatino, comite Paulo Rakoczi de Felseo Wadasz iudice curiae nostrae regiae, comite Sigismundo Erdeody de Moniokerek, dictorum regnorum nostrorum Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniae bano, comite Christophore Banfi de Alsólindua, tavernicorum, comite Nicolao a Zrinio agazonum, comite Paulo de Nadasd cubiculariorum, Thoma Bosniak dapiferorum, Paulo Palffi de Erdőd pincernarum, Stephano Niari de Bedegh ianitorum, Emerico Czobor de Czobor Zent Mihaly curiae nostrorum regalium magistris ac Stephano Palffi de memorata Erdeöd, comite Posoniensi, ceterisque quamplurimis regni nostri Hungariae comitatus tenentibus et honores. Ferdinandus m. p. Stephanus Sennyey episcopus Jauriensis mp. Laurentius Ferenczffy mp. Vörös-fehér-kék-sárga selyem zsinórján függő viaszpecsétje rongált. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában 62. sz. a., díszes, könyvalakra kötött hártyán, 17 oldalon. 177 1631. decz. 7. Az esztergomi főkáptalan átírja II. Ferdinánd királynak 1631. évi nov. 6-án kiadott azon levelét, melyben Szeged város a Buda és Székesfehérvár szabad királyi városokkal egyenlő szabadságaiban és adómentességében megerősíttetik. Nos capitulum ecclesiae metropolitanae Strigoniensis memoriae commendamus per praesentes: quod prudentes Georgius Literatus, aliter Szeőcz, ac Petrus Zabo cives et inhabitatores civitatis Szegediensis nostram personaliter venientes in praesentiam, suis proprys ac prudentum judicis et juratorum civium, caeterorumque civium et inhabitatorum eiusdem civitatis Zegediensis etc. nominibus et in personis exhibuerunt nobis et praesentarunt quasdam literas sacratissimi principis et domini domini Ferdinandi secundi, Dei gratia electi Romanorum imperatoris semper augusti ac regis Hungariae, super antiquis libertatibus eorundem Zegediensium de non solutione telonei confirmationales in pergameno patenter, sub secreto sigillo emanatas ac subscriptionibus roboratas, tenoris infrascripti; petente nos debita cum instantia, quatenus nos literas easdem alys literis nostris patentibus inseri et transumi facere, eisdemque jurium suorum futuram ad cautelam sub sigillo nostro capitulari autentico extradari vellemus. Quarum quidem literarum tenor sic se habet: Ferdinandus secundus, Dei gratia electus Romanorum imperator semper augustus ac Germaniae, Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniae etc. rex, archidux Austriae, dux Burgundiae, Styriae, Carinthiae, Carnioliae, marchio Moraviae, comes Tyrolis et Goritiae, fidelibus nostris universis et singulis dominis praelatis, baronibus, magnatibus, comitatuum comitibus, vicecomitibus, capitaneis, praefectis, castellanis, officialibus nobilibus et eorum vices gerentibus, item civitatum, oppidorum et villarum magistris civium, judicibus et rectoribus, necnon tributorum, teloniorum et vectigalium quorumcumque exactoribus, cunctis etiam alys cujusvis status et conditionis hominibus, quocumque officio et praefectura ubivis in regno nostro Hungariae partibusqne ei subjectis fungentibus et commorantibus, praesentes nostras visuris, salutem et gratiam. Expositura est maiestati nostrae in personis fidelium nostrorum providorum judicis et juratorum caeterorumque universorum civium et inhabitatorum civitatis nostrae Zegediensis, quod quamvis ipsi antiqua libertatis eorum praerogativa eisdem a divis quondam Hungariae regibus, nostris scilicet praedecessoribus felicis reminiscentiae concessa et per maiestatem quoque nostram noviter gratiose confirmata, ita requirente omnibus illis privilegys et immunitatibus, quibus Buda et Alba Regalis gaudet, uterentur et fruuntur, sicut et ab omni solucione tributi seu 178 telonei tam de personis, quam rebus etiam et mercibus ipsorum quibuslibet, sive in terris sive in aquis perpetuo exempti et supportati esse dignoscerentur, sed nec pro debitis et excessibus aliorum arestari possent, inque huiusmodi libertatis praerogativa continuo usu hucusque semper perstitissent, persisterentque etiam de praesenti. Essent tamen nonnulli aliquando, qui non curatis huiusmodi ipsorum libertatibus eosdem resque et merces ipsorum in locis teloniorum suorum indebite vexarent et impeterent, atque ad telonei solutionem cogerent et compellerent, ac insuper ydem nonnunquam pro debitis quoque et excessibus aliorum arestarentur, maximo damno et praeiudicio ipsorum manifesto. Supplicatum itaque exstiterit maiestati nostrae pro parte et in personis eorundem exponentium debita cum instantia, digneremur eosdem in huiusmodi antiquis libertatibus et praerogativis suis gratiose facere observari. Cum autem nos pro suscepti regiminis nostri officio universos et singulos fideles subditos nostros in antiquis et longo usu continuatis ipsorum privilegys conservare et manutenere semper intendamus; hinc supplicatione praefatarum exponentium, tamquam iusta, aequitatique consona clementer exaudita et admissa, fidelitati vestrae et vestrum singulis harum serie firmissime committimus et mandamus, quatenus a modo in posterum praefatos universos cives nostros et inhabitatores Zegedienses, vel eorum aliquem, resque et merces eorumdem qualescunque, aut homines et familiares ipsorum ad alicuius telonei solutionem tam in aquis, quam in terris arrestare et compellere, aut ipsos propterea in personis, rebusque et bonis suis qualitercunque contra antiquas illorum libertates, praerogativas et exemptiones molestare, turbare et damnificare, vel per homines et officiales vestros turbari et damnificari permittere, aut pro debitis et excessibus aliorum detinere, vel arestare nusquam et nequaquam praesumatis, nec sitis ausi modo aliquali, sed eosdem tam in praemissis suis libertatibus, quam etiam alys immunitatibus, quibus Buda et Alba Regalis gaudet, tam vos ipsi firmiter et inviolabiliter observare, quam per vestros observari facere, modis omnibus debeatis et teneamini. Secus non facturi. Praesentibus perlectis, exhibenti restitutis. Datum in civitate nostra Vienna Austriae, die vigesima sexta mensis novembris. Anno Domini millesimo sexcentesimo trigesimo primo, regnorum nostrorum Romani decimo tertio, Hungariae et reliquorum decimo quarto, Bohemiae vero anno decimo quinto. Subscriptiones: Ferdinandus. Stephanus Senniej, episcopus Jauriensis. Laurentius Ferenczffy. Nos itaque praemissa petitione annotati Georgy Literati, aliter Szeöcz et Petri Zabo, suo et quorum supra nominibus facta, tamquam justa et legitima, jurique consona admissa, praetactas literas suae maiestatis confirmationales non abrasas, non cancellatas, neque in aliqua sui parte vitiatas aut suspectas, sed omni prorsus vitio carentes et a suspicione immunes, de verbo ad verbum, sine dimi- 179 nutione et augmento aliquali, praesentibus litteris nostris patentibus transcribi et transumi facientes, annotatis civibus Zegediensibus jurium eorum pro cautela, sub sigillo nostro capitulari authentico dandas duximus et concedendas, communi svadente iustitia. Datum dominica secunda adventus, anno Domini millesimo sexcentesimo trigesimo primo. Lecta in dicto capitulo. Hártyán, papírfölzetes sárga viaszpecsétje ép. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában 63. sz. a. 1641. júl. 31. Tóth Lukács Szeged város főbírája Gombkötő János füleki lovas hadnagyot kéri, hogy Fazékszőr lakosainak pusztításától s házaik felgyújtásától tartózkodjék s a vidéknek nem romlására, hanem inkább oltalmára legyen. Mi mesző nagy szegedi feő bírája Tóth Lukács, mindezen esküdt bíróimmal és polgártársaimmal köszönetünket és minden tisztességes szolgálatunkat ajánljuk kegyelmednek, kívánunk istentül kegyelmednek mindön kívánsága szörint való jókat, mind az kegyelmed kedves háza népivel egyetemben nagy boldogul megadatni etc. Ez levelünkel kolletik megtalálnunk kegyelmedet, kérjük kegyelmedet mint bizodalmas jóakaró urunkat, hogy Faszékszöriek erővel való megégetésének kegyelmed békét hadjon, mert onnan kegyelmednek kicsin haszon kínálkozik, mert kik ott lakosok, avagy nem jobbágyoskodnak, azok az basát is megkeresték, hogy ha megengedné, hát az ő házuknak megmaradásáért esztendőnként bizonyos ajándékot adtának vona kegyelmednek; de semmi okon meg nem engedtük nekik. Hogy penig meg nem engedték nekik, azuta mindönféle portékájukat az Palángba tartják és maguk is többire mind a Palángba hálni járnak. Az mi jobbágyok dolga illeti, azok szegények azt mondják, hogy ők az városra nem mennek, vagy égeti kegyelmed, vagy nem, mert ők Faszékszöriek az mennyi búvát látják töröknek, rácznak, csak azért is Faszékszört elhadnák, ha az városon el élhetnének. De ők marhátlanok és szegény lévén, az Tisza előttük van és hajónyicska fájukat, nádjukat házuk élőibe hordják és onnan hátukon házukhoz hordják; az kik mesterek, az ő mesterségükhöz való hasonlóképen földjeket hordják és így nagy kétkezi munkával tengetik életüket. Városunknak is ebből nagy kára következnék, úgyannyira, hogyha városunkat égetné kegyelmed, ami búnkra nem lönne, mert így csak magunk kárán bánkódnunk köllene; de ha azt égeti meg kegyelmed, az császár vára is megégne, melybül felette nagy veszedelmük követköznék, úgyanynyira. hogy nehezen és nagy fizetéssel, ha megoltalmazhatnák is 180 magunkat is embör halál által, az sok árultatás miatt ez így lévén, annak okáért kérjük kegyelmedet, nem romlásunkra, hanem inkább oltalmunkra igyekezzék kegyelmed, melyért megszolgálhassuk kegyelmednek. Im Siha János is él mégis kegyelmedhez; errül is kérjük kegyelmedet, hogy mindön embörök széltében vádolására ne fáraszon kegyelmed bennünket; mert elhidje kegyelmed, hogy mi a nélkül is elfáradtunk teljességgel, ennek az idegen nemzetségnek sanyarú és szokatlan sok adója és fizetése alatt. Mert ha azt látná kegyelmed, csudálná, ha . . . . . így is maradhat bennünk, ez mi köztünk uralkodik, se büntetést, se törvény más kézben nem bocsájtja, és mivel értjük Siha Jánost vádolják legyen, azt az mi városunkat meg nem bizonyítják, és ha elkezdik, meg nem bizonyítják, bizon gondunk leszen reá, hogy ha reánk gondviselő urainkat találjuk az országban, miért fárasztjanak és gyalázának ok nélkül bennünket. Főbb dolgainkról oratenus beszélgetünk kegyelmeddel. Isten tartsa meg kegyelmedet jó egészségben. Datum in regia Civitate Mező-Szeged die 31. Julii anno 1641. Idem qui supra iudex primarius caeterique iurati servitores paratissimi. Kívül: Generoso domino domino Joannis Gombkötő, sacrae caesariae regiaeque maiestatis arcis et praesidii Filekiensi equitum duci, etc dno et patrono nobis plurimum honorando, etc. Zárlatán a város 1489. évi (kisebb) pecsétjének vörös viaszlenyomata. Eredetije a m. kir. országos levéltárban a lymbusban, Budán. 1642. decz. 20. Sempte. Gróf Eszterházi Miklós nádor és a hunok bírája a szegediek által felmutatott régi levelek alapján kijelenti, hogy ámbár a kun pusztákra nézve nem birtokadományt, hanem csak haszonélvezeti és legeltetési jogot nyertek, mégis Dorosma és Szent-Mihálytelek pusztáknak - kivévén ezekből az őt megillető részt - Szegedhez való csatolását megengedi; Csöngőle, Szent-László, Moriczgát, Szank és Bene puszták pedig már testvére, Eszterházi Pál által a kecskemétieknek bérbe adva lévén, e pusztákon egy pár perzsa oszlopos szőnyegért a kecskemétiekkel közös legeltetést gyakorolhatnak. Comes Nicolaus Ezterhasi de Galantha, regni Hungariae palatinus et iudex cumanorum, aurei velleris eques, perpetuus de Frakno ac comitatuum Soproniensis, Zoliensis et de Beregh supremus comes, necnon sacratissimi principis ac domini domini Ferdinandi terty, Dei 181 gratia electi Romanorum imperatoris semper augusti ac Germaniae, Hungariae, Bohemiae etc. regis, archiducis Austriae, ducis Burgundiae etc. intimus consiliarius, camerarius etc. per Hungariam locumtenens. Adjuk tudtokra mindeneknek az kiknek illik, hogy mi megtaláltatván az nemes Szeged várostól bizonyos követjek, úgymint Fodor István és Nagyiván Miklós által, az körülök való kun föld pascuatioja és élése felől, noha azt praetendálták, hogy minekutánna az annak előtte ott lakott kunok decedáltak, s régi, kiváltképpen első Mátyás királytól adott privilégiumok mellett egyenesen az Szegedi város succedált és az ő dispositiojok alatt volna; mindaz által ruminálván az ő privilegiomokat, mellyet in paribus producáltanak, nyilván constál, hogy nem dominiomot, hanem csak usust és pascuatiot enged a privilegium nekik, és azt is egyaránt valót az kunokkal, s az ő privilegiomok a palatinus jussát az kun földeken nem praetendálják: hanem nem lehetvén az a fizetése az palatinusnak, az ki az előtt régen volt, méltán in supplementum tale quale huius defectus, az Szegedi városon kívül más körülvalóknak is elárendálhatnánk egészen azokat a pusztákat (megmaradván az szegedieknek is az ő pascuatiojokban való ususok) mindazáltal vevén eszünkben, hogy akadályokra és jövendő pusztulásokra lenne az szegedieknek, föképen az török igája is lenne rajtok, ha más körül valókat is bocsátanánk közökben, jó akaratunkból, melylyel az jótéteményre és oltalomra inclinálunk inkább, mintsem károkra valakinek, Dorosma és Szentmihály telek nevű pusztákat éppen, kivévén jussunkat belőle, az Szegedi városhoz applicáljuk; Cheöngeölét penig s Szent Lászlót, Moriczgátját, Szánkót, Majsát és Benét, melyet öcsénk Ezterhasi Pál uram mi nevünkkel az Kecskeméti városnak arendalt volt extra hoc privilegiomok szerént szabad pascuatiojok hogy vagyon rajta, úgy adtuk és engedtük az meghnevezett Szegedi városnak, hogy mi nekünk in recognitionem dominii palatinalis esztendőnként egy pár persiai, avagy schallat oszlopos szőnyeget adván, árendálhassák valakinek akarják s magok is élhessék, s az kik pascualni akarnának azokon a pusztákon, nem mi tőlünk, avagy ispányunktól, hanem az megnevezett Szegedi várostól kövessék fel. Ezeken kívül akármi névvel nevezendő puszták vannak is, az melyek nélkül magok vallások szerint ellehetnek az szegediek, magunk dispositionkra reserváljuk, mindazáltal ha annyira el ér marhájuk, azok se procludáltatnak nékik. Kiről adtuk ez kezünk Írásával és pecsétünkkel megerősíttetett levelünköt. Datum Sempthaviae, die vigesima decembris, anno domini millesimo sexcentesimo quadragesimo secundo. Eredetije az esztergomi főkáptalan 1642. évi átiratában, Szeged v. tit. levéltárában 64. sz. a. 182 1642. decz. 21. Az esztergomi főkáptalan II. Ferdinánd királynak Szeged város részére 1631. évi november 25-én kiadott szabadalmi levelét átírja.
[Átírva II. Ferdinánd király 1631. évi nov. 25-én Bécsben kelt kiadványa; lásd CVI. sz. a.] Nos itaque praemissis petitionibus praefatorum Stephani Fodor et Nicolai Nagy aliter István, nominibus etiam quorum supra factis, veluti iustis ac iuri consonis inclinati, praeinsertas omnes literas sine diminutione et augmento aliquali primum prothocollari facientes, tandem in transumpto etiam literarum nostrarum praenarratae civitati Szegediensi iurium suorum futuram ad cautelam sub sigillo nostro capitulari et 183 authentico (originalibus autem in specie redditis) extradandas duximus et concedendas. Datum in festo sancti Thomae apostoli, anno Domini millesimo sexcentesimo quadragesimo secundo. - Lecta. Nagy hártyán, papírfölzetes sárga viaszpecsétje leszakadva. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában 65. sz. a. 1642. decz. 22. Az esztergomi főkáptalan Szeged város kérelmére átírja gr. Eszterházi Miklós nádornak 1642. évi decz. 20-án Semphtén kelt levelét, Dorosma és Szent-Mihály teleknek Szeged városához történt csatolása és a többi kun puszták szabad legeltetése tárgyában. Nos capitulum ecclesiae metropolitanae Strigoniensis memoriae commendamus per praesentes: quod circumspecti Stephanus Fodor et Nicolaus Nagy, aliter Iván cives et inhabitatores civitatis Szegediensis, coram nobis personaliter constituti, exhibuerunt et praesentarunt nobis quasdam illustrissimi ac excellentissimi domini comiti Nicolai Ezterhazi de Galantha, palatini regni Hungarie et patroni nobis observandissimi, super recognitione dominii palatinalis hungarico idiomate emanatas, ac sigillo eiusdem domini comitis palatini minori et manus subscriptione roboratas, petentes nos iidém exhibentes, quatenus nos praemissas litteras palatinales jurium dictae civitatis Szegediensis futuram ad cautelam prothocolari facientes, eandem in transumpto literarum nostrarum sine diminutione et augmento aliquali extradare vellemus et concedere. Cuius tenor per omnia sequitur in hunc modum. (Eszterházi Miklós nádor 1642. évi decz. 20-án kelt levele; lásd CIX. sz. a.) Nos itaque petitionibus supra fatorum exhibentium veluti justis ac juri consonis inclinati, praeinsertas literas palatinales sine omni diminutione et augmento sed genuino sermone prothocolari facientes, transumptum eorumdem sub sigillo nostro capitulari et autenthico una cum subscriptione palatinali et secretarii ejusdem, quae erat: Comes Nicolaus Ezterhazi, Gregorius Szentgiörgi, extradandas duximus et concedendas conmuni svadente iustitia. Datum feria secunda proxima post festum sancti Thomae apostoli, anno domini millesimo sexcentesimo quadragesimo secundo. Papiroson, papírfölzetes sárga viaszpecsétje ép. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában 64. sz. a. 184 1644. aug. 12. Érsekújvár. Eszterházi Pál érsekújvári kapitány rendeli, hogy a lejáró katonák a szegedieket ne háborgassák, mert az ez ellen vétőket a szegediek elfoghatják, a legközelebbi végházba beszállíthatják, szükség esetén fölöttük törvényt szabhatnak. Én galántai Ezterhási Pál, császár és koronás király urunk ő felsége komornyikja, tanácsa és Érsekújvárnak az Dunán innét levő végházának vice generalis kapitánya etc. Minden rendben részben hivatalban lévő uraimnak és barátaimnak, kiváltképen penig mezököt és utakat járó vitézeknek adom emlékezetül, hogy az ő felsége Mező-Szegedi városa nemcsak az nemes komrának és palatinus uramnak, hanem énnekem is keservesen panaszolkodott, hogy az alá járó katonák közül sokan, sőt gyakorta az magok szolgáitól is nemcsak mezeiken, marháikban és egyéb jószágaikban károsíttatnak és fosztatnak meg, hanem néha még házokban is bátorságosan nem maradhatnak meg. Minek okáért értvén méltó panaszukat én is oltalmam alá akarván vennem őket, tisztem szerint hagyom és parancsólom minden rendbéli alá járó vitézlő rendeknek, hogy az megírt szegedieket senki személyekben vagy marhájukban vagy akármi javaikban meg ne merészelje háborítani, akárminemű szín és név alatt is; hanem az kinek mi keresete volna rajtok, tegyen panaszt én előttem s tessék késznek hozzám fel jönni s eleget is tenni. Ha ki penigh levelemet meg nem becsöllené, hanem hatalmaskodnék rajtuk, én is hatalmat adtam ezen szegedieknek, hogy ez ilyen dúló, fosztó és hatalmaskodók ellen feltámadhassanak és megfoghassák őket, az mely közeléb való magyar végház lészen, annak kapitányának vigyék és ott érdemek szerint megbüntessék. Az maguk szolgái penigh, ha mi oly latorságban találtatnak, hatalmat adtam nékik. Kiről adtam nékik ez pecsét és kezem írása alatt való levelemet, melyet az kik megolvasnak, megint vissza adják. Datum in Újvár die 12. augusti, anno Domini 1644. Ezterhási Pál mp. (P. H.) Eredetije Szeged v. tit. levéltárában 66. sz. a. 1645. ápr. végén. A szegedi kadi megengedi, hogy a barátok kolostoránál múlhatatlanul szükséges javítások, minden nagyobbítás nélkül az előbbi módra eszközöltessenek. A parancsolat alább következik. 185 Jelen hiteles kiadvány tartalma ez: A szegedi alsóvárosban lakó s ezen iratot előmutató Guardia és Paula nevű barát, továbbá Siha János, Vas István, Szántó Fábián, Latin Tomó s mások a törvényülés előtt megjelenvén, mindannyian azt állították, hogy a pokolbeli sátánok gyűlhelyéül s kárhozatos ördögük fészkéül szolgáló fertelmes templomuk melletti barátlakok az idő folytán annyira megromladoztak, hogy kijavításuk több helyen szükségessé vált. Esedeznek ennélfogva, hogy a már kezeik közt lévő fényes rendelethez képest a törvény (ser) részéről is engedtessék meg nekik ama szükséges javítások munkába vétele. Miután a törvényülés által azon barátlakok megvizsgálására kiküldött Szejdi Ali effendi visszaérkezvén, meggyőződése szerint arról tőn jelentést, hogy a sürgetett javítás múlhatatlanul szükséges, a fennevezetteknél lévő magas rendelet értelmében határoztatott, hogy az említett templom melletti barátlakok meghagyatván eddigi alakjokban, nagyobbítás vagy feljebb emelés nélkül jelen törvényszerű engedély mellett kijavíthatók. Miről is az illetők kértére ezen irat szerkeztetett s hogy szükség esetén előmutathassák, nekik át is adatott. Kelt 1055. rebbjülevvel 1-10 = 1645. apr. 27. - május 6. Jelen voltak: Ali cselebi imám, Abdi cselebi khadimi ser, Ibrahim basi, Abdi terdsümán, Siha János, Vas István, Szántó Fábián, Gellért János és egyebek. Török eredetije a szegedi ferenczrendi kolostor levéltárában. Közölve: Okmánytár a hódoltság történetéhez. Pest, 1863. II. k. 325. l. 1647. Csongrád vármegye portáinak dicalis összeírása. Regestum Comitatuum Hevesiensi exterioris Szolnok et Csongradiensi iuxta novam connumerationem portarum anno domini millesimo sexcentesimo quadragesimo septimo institutum. - - Comitatus Csongradiensis, processus suprafati Johan. Pákay judlium annexans Possessio Szentes habet
portas . . . . . no l 186 Szeged totaliter ad cameram
suae mattis ungaricam pertinet, cuius taxa. . . . . .f. 8. Eredetije a m. orsz. levéltárban Budán, Dicalis conscriptiok XVI. kötet, 261-262. l. 1649. jún. 23. Pozsony. Gróf Pálffy Pál nádor kijelenti, hogy a nyavalás szegediek, miután mind a magyar, mind a török részre adójukat esztendőnként beadják, de ennek daczára semmi oltalomban sem részesülnek s a tolvajok, nyúzók és csavargók nemcsak marháikat hajtják el, de házaikban is megtámadják, ennélfogva a szegedieket feljogosítja, hogy azokat elfoghassák s a legközelebbi végházba kötözve bevihessék. Comes Paulus Pálffy ab Erdeöd regni Hungariae palatinus et judex Cumanorum, perpetuus a Detrekeö ac comitatus Posoniensis supremus comes, arcibusque eiusdem capitaneus, liber baro in Stomffa et Vereskeö, dominus in Marchek et Baymocz, necnon sacratissimae caesareae regiaeque maiestatis intimus consiliarius, camerarius et per Hungariam locumtenens. Adjuk tudtára mindeneknek az kiknek illik, kiváltképen penigh eö fölsége az mi kegyelmes urunk magyar országi végházában levő fő és vice kapitányoknak, hadnagyoknak, vajdáknak és egyéb tiszteknek, az szerint az török párton lévő kapitányoknak, agáknak és egyéb tisztviselőknek, főképen kik az végházakban laknak, hogy noha az levelünk mutató nyavalas Szeged városában lakozó emberek mind az magyar és török részre való adójukat és summájukat esztendőnként beadván és szolgáltatván, se az magyar se az török uraktul ne háborgathatnának sőt oltalmaztatnának, mindazonáltal az sok alattomban járó lopok, tolvajok, nyúzok, isten tudja micsoda gonoszság tövők miatt (hol lopva, hol hatalommal marhájukat elhajtva, magukat fosztogatva, kínozva) majd csak házukbul is alig jöhetnének ki bátorságosan. Annak okáért látva azon megnevezett Szeged városbeli nyavalas embereknek hozzánk küldött, maguk atyafiak által tött ezaránt való méltó és keserves panaszukat, mivel magunk távol léte miatt nem is vadásztathatunk mindenkoron efféle gonoszság tövőkre, kivánván mindazáltal, hogy az bűnösök megbüntetődjenek, hatalmat adtunk reá megnevezett Szeged városbelieknek, hogy valahol e féle lopó, tolvajló, fosztó és gonoszság tövő csavargókat maguk határukba, vagy másunnan, mikor űzőben vagyon, találnak, kik őket vagy marhájukban, vagy személyükben megbántanák, ottan maguk hatalmukból megfoghassák, 187 ha megadják magukat, hol nem, legényivel is rajta lévén, ott igyekezzenek verni és az mely végház közelebb leszen, oda tartozzanak kötözni vinni s átszállítani, vagy aki akkor feő tisztviselő leszen az végházakban, kezébe adni s azok is tartozzanak érdemek szerént büntetés alá venni, minden kedvezés és kegyelem nélkül. Hol penig efféle gonoszság tevő ugyan erősen oltalmazná magát, hogy semmi képen meg nem foghatnák, hanem nagy ember kárral, ha megölik is az szegediek, az oly aránt elvégzésére is, arra is hatalmat adtunk, noha azért abban cautioval éljenek az mennyire lehet, azon legyenek hogy elevenen fogják és vigyék az közeljebb való végházba. Senki azért ezen parancsolatunkban és engedelmünkben megnevezett szegedieket meg ne merészelje bántani, sőt assistentiával tartozzanak nekik lenni az végbeli kapitányok és tisztek meg is büntessék, az kiket oda visznek. Praesentes perlectis, exhibenti restitutis. datum in curia nostra Posoniensi, die vigesima tertia mensis junii, anno Domini millesimo sexcentesimo quadragesimo nono. Comes Paulus Pálffy mp. (P. H.) Eredetije Szeged v. tit. levéltárában 68. sz. a. 1649. jún. 23. Pozsony. Gróf Pálffy Pál nádor átírja s megerősíti gr. Eszterházi Miklós nádornak 1642. évi decz. 20-án kelt oklevelét, melyben Dorosma és Szent-Mihálytelek pusztáknak Szeged városához való csatolását, a többi kun pusztákon pedig a kecskemétiekkel való közös legeltetést megengedi. Mi gróf erdeődi Pálffy Pál Magyarországi palatinus és kunoknak bírája, Posony várának főkapitánya s azon Pozsony tartománynak s Detrekeő, Stomffa, Marhek, Vereskeő és Bajmócz váraknak örökös ura, szentelt vitéz, az mi kegyelmes urunk fölséges harmadik Ferdinánd római császár és Magyarországi koronás királyunknak belső titok tanácsa és Magyarországban helytartója, adjuk tudtára mindeneknek az kiknek illik, hogy az nemes Szeged városátul hozzánk expediált bizonyos személyek producálván előttünk az néhai galanthai gróf Esterházy Miklós uram, Magyarországi palatinus praedecessorunk némely ide alább megírt pascuatiorúl emanalt szabad levelét, instálának alázatosan, hogy azon szabad leveleket, nostra quoque palatinali authoritate megerősíteni méltóztatván, azon szabadságban megnevezett nemes Szeged városát s lakosit meg is tartani méltóztatnánk, mely levelet szegény, Istenben elnyugodott néhai gróf trakostyáni Draskovich János uram, hasonlóképen Magyarországi palatinus praedecessorunk is, maga 188 saját pecsétje és keze írásával megerősítvén, helyesnek hagyta lenni és méltónak. Mely levélnek continentiája ez szerint következik: [Átírva Eszterházy Miklós nádornak 1642. évi decz. 20-án kelt levele; lásd CIX. sz. a.] Mi azért tekintvén az megírt szegediek könyörgését, az megnevezett praedecessorunk levelét minden punctumiban és résziben megerősítjük, szabadságot adván nekik, hogy az feljebb megírt pusztákat szabadosan árendálhassák. valakinek akarják s maguk is élhessék, de úgy, hogy ők is esztendőnként egy pár persiai avagy skarlát szőnyeget in recognitionem dominii palatinalis, az mint az több praedecessorinknak, úgy nekünk is tartozzanak adni. Kiről adtuk ez megírt szegedieknek ez kezünk írásával és pecsétünkkel megerősíttetett levelünket. Költ Pozsony udvarházunknál, szent Iván havának huszonharmadik napján, anno Domini millesimo sexcentesimo quadragesimo nono. Comes Paulus Pálffy, mp. (P. H.) Papiroson, papírfölzetes vörös viaszpecsétje ép. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában 67. sz. a. 1649. júl. 17. Vas István Szeged város főbírája Borsód vármegyével tudatja, hogy Szeged még a régi magyar királyoktól oly szabadságokkal ruháztatott fel, minőkkel Buda és Székesfehérvár polgárai birtak, átírván Zsigmond, Mátyás és II. Ferdinánd királyok némely kiadványait, azokat nevezett vármegyével oltalomnyújtás tekintetéből közli. My az szabad és király Mezeö Szöged városának feöbírája Vas István és esküttek, köszönetünk után adjuk értésére mind az kiknek illik ez levelünknek rendiben: hogy noha minket az Istenben elnyugodott magyar országi szent királyok és utánnok való kegyelmes fejedelmek és koronás királyok azon szabadságokkal méltóztattak kegyelmesen megajándékozni, kikben régen Buda és Székesfehérvár gyönyörködtenek, hogy tudnia illik akárminemű marháknak kereskedésében, szárazon és vízen, minden harminczadok és vámok fizetésétül szabadok és mentek legyünk; mások vétkükért is vagy adósságukért meg ne arestáltassuk, vagy háborgattassunk; melyekben eleitül fogva ez ideig békességesen és háborgatás nélkül megtartattunk: most mindazon által némelyektül, nevezet szerént pedig nemes Borsod vármegyében levőktül, nagy praeiudiciumunkra arestálásokkal és harminczadok fizetésére való kénszerítésekkel háborgattatunk, az ide alá megírandó privilegiomink ellen; kiknek igaz rendi ez. [Mátyás kir. 1464. ápr. 3-ikán kelt, Zsigmond kir. 1436. és 1430. évi kiadványait megerősítő oklevele; lásd: XXXV. sz.] 189 Viszont másik következik ilyen szókkal: III. Ferdinánd királynak 1631. évi nov. 26-án kelt oklevele; lásd: CVII. sz.] Mely privilegiominkat in paribus (féltvén originálisunkat szerencséltetni) szorul szóra, igazán és tökéletesen minden fogyatkozás és akárminemü szaporítás nélkül, ez pöcsétünkkel megerősíttetött levelünkbe be íratván, akaránk nemes Borsod vármegyének és mind az kiknek illik, bizonyságul eleikben terjeszteni, jövendőbeli oltalmunkra. datum in praefata libera regia civitate Mezeő Szögediensi, anno Domini millesimo sexcentesimo quadragesimo nono, die decima septima mensis Julii. Papirfelzetes, a város vörös viaszba nyomott 1489. évi pecsétjével. Eredetije a m. orsz. levéltárban 12244. sz. a. 1650. máj. 25. Kocsis János Szeged város főbírája a pozsonyi kamara előtt a városnak Tápé helységhez való jogát igazolva, Bene és Tázlár puszták elfoglalása ellenében védelmet kér, jelentvén egyúttal a Sövényházáról történt betelepítéseket, mivel a helység lakossága Ebeczkről és Fülekről minduntalan zaklattatott. Köszönetünk után alázatos szolgálatunkat ajánljuk Nagyságtoknak és Istentül lelki testi jókat kívánunk megadatni. Szokott halbeli ajándékunkat mint bizonyos számú pár csizmákkal együtt illendőül kegyelmeteknek alázatossal felküldettük, melyet hogy kegyelmetek jó néven vegyen tűlünk, alázatosan kérjük. Tápé falu felől való igazságunkat fölküldettük kegyelmetek parancsolatja szerint; de az mint informáltak volt nagyságtokat azon tápaiak, hogy nekik is valami privilégium levelük tartatik nálunk: abban semmi sincs, hitünk után is felelhetünk. Az minemű levélbeli igazságunk hozzájuk vagyon, császár és koronás urunk ő felsége jóakaratjából és kegyességéből, megakarjuk újítani azon igazságunkat több privilegiominkal egyetemben, várván Nagyságtoktul is ez aránt egyenlő kegyes jóakaratot. Bene nevű pusztánk felől is könyörgünk alazatossan, hogy Onadon lakozó Tahy Gergely és Édes Miklós úr másunnan való lévén elfoglalták hatalmasul, törvénytelenül tűlünk privilégiumunk ellen és az kecskemétieknek oltalom levelet is adtának felőle. Budai Pál urunk is Szécsenben tázlári pusztánkról hasonlóul fenekedik reánk. Kérjük annak okáért alázatosan nagyságtokat, mint kegyelmes urainkat, méltóztassék ellenzeni és felszabadítani azon pusztáinkat, parancsolatokat adván reájuk. Mi is nagyságtoknak alázatosan készek lévén híven 190 szolgálattal. Tartsa meg Isten nagyságtokat sok jó esztendeig egészségben. Actum in libera regia civitate Mező Szeged, die 25 mai anno 1650. Nagyságtoknak alázatossan készek szolgálni szegedi feő bíró Koczis István és esküdtek mind fejenkint. Kívül: Császár és koronás király urunk ő felsége pozsonyi magyar comorán ülő praefectusának és tanácsinak, nekünk kegyelmes urainknak adassék ez levelünk alázatosan. A város vörös viaszba nyomott, papirfölzetes, 1489. évi kisebb pecsétje. Melléklet: Sövényház faluról jüttenek be közinkben lakni, kik azon faluban annak előtte szolgálván házasottanak volt ugyanott meg, úgymint Lábady György, Tiszta János, Katona András, Sövényház falunak földes urainak mondatván. Ebeczken lakozó Pucz Albert, Miháli István és László, Füleken lakozó Porkoláb Szép Gergelylyel egyetemben közülünk kiakarnak adófizető jobbágyságra kényszeríteni azon megírt embereket. Kérjük nagyságtokat találjon módot ebben, hogy az ő felsége városa ne pusztuljon, sőt nevekedjék az minthogy nagy ínség alatt lévén, elfogytunk. Kegyes választ kérünk nagyságtoktul. Eredetije a m. orsz. levéltárban Budán, Neo regest, fasc. 999. 8. sz. a. 1652. okt. 1. Szarvas Ferencz, Szeged város bírája és Vas János a város jegyzője bizonyítják, hogy a törököktől kipusztított alvidéken papok hiányában a katholikus hitvallás oly veszélybe jutott, hogy már emlékezete sem volna, hacsak az Üdvözítőről nevezett ferenczrendi barátok a szentségek szakadatlan kiszolgálásával nem tartják azt fel. A barátoknak érdemeit még a törökök is elismerték, mert amidőn a tatároktól elpusztított várost újjáalkották s a környékbeli falvakban szétszórt lakosokat egybegyűjtötték, felpörzsölt zárdájukat a török kijavíttatta s az atyákat abba bevezette. Nos iudex primarius Franciscus Szarvas, iurati cives, incolae et habitatores, totaque communitas liberae regiaque civitatis Mező-Szegediensis, fidem facimus tenore praesentium, significantes quibus expedit universis: quod devastatis turcarum feritate hisce regni Hungariae partibus, populo christiano subiugato, ob virorum ecclesiasticorum 191 inopiam in id catholica religio inter nos devenerat periculum, ut vix memoria eius tempore hoc nostro superfuisset, nisi reverendi in Christo patres, fratres ordinis minorum sancti Francisci strictioris observantiae, provinciae SS. Salvatoris labentem eam sustentassent, labaret etiam de facto, nisi gregem Christi exantlatis tot laboribus, periculis superatis, contemptis barbarorum haereticorumque vexationibus omnia sacro sancta fidei sacramenta sine defectu aliquali administrando conservarent. Summa hoc cum gratiarum actione confitetur universus populus, sed et iuratus christiani nominis hostis turca, vel invitus facto ipso antiquitus manifeste approbavit: non enim aliter depopulatam tartarica imanitate, desolatamque regiam civitatem refici et dispersos circumiacentium pagorum populos revocari posse existimavit, quam si exustum in hac civitate monasterium resarciret, et in illud patrem aliquem memorati ordinis, provinciaeque eiusdem induceret. Fecit, et perfecit; quidquid igitur vigoris, virorisque inter nos vera et apostolica fides habet, totum id industria, virtutibus et doctrina praefatorum patrum reverendorum fratrum ordinis minorum S. Francisci strictioris observantiae provintiae SSmi Salvatoris iure merito, non nostra solum voce, sed et barbarorum calculo attribuimus. In quorum fidem et testimonium praesentes litteras sigillo nostro usuali communitas dedimus, in toties fata libera, regiaque civitate Mező-Szeged. Anno Domini millesimo sexcentesimo quinquagesimo secundo, die 1-a mensis octobris. Joannes Vas, iuratus notarius praefatae civitatis. m. p. (P. H.) Eredetije a szegedi sz. ferenczrendi zárda (alsóváros) levéltárában. Közölve: Történelmi adattár Csanád egyházmegye hajdana s jelenéhez. Temesvár, 1871. I. k. 129. lap. 1653. jún. 22. Pozsony. A pozsonyi kamara igazolja, hogy az ügyeik intézése végett Pozsonyból útazó szegediek igaz járatbeli emberek, azért is minden adófizetés nélkül szabadon bocsájtandók. Nos sacratissimae caesareae regiaque maiestatis domini domini nostri clementissimi camerae Hungaricae consiliary. Adjuk tudtára a kiknek illik, mind úri, mind vitézlő rendeknek, item harminczadosoknak és vámosoknak: hogy ez levelünk mutató Mező-Szegediek, az eő fölsége szabadossi, bizonyos dolgok végett ide az pozsonyi nemes camarára jüttenek volt föl és elvégezvén dolgokot, most ismég házokhoz visszatérnek és igaz járatbeli emberek lévén, kérjük és a kiket illik intjük is, hogy mindenött békével és minden adófizetés nélkül, minden passusokon által bocsássák, akarván mi is az kiknek illik minden barátsággal és szolgálattal lenni. Kiknek nagyobb bizonyságára adtuk ez 192 levelünket. Praesentibus perlectis, exhibenti restitutis. Posony die 22. junii; anno millesimo sexcentesimo quinquagesimo tertio. Pecséten: Franciscus Reviczky Mathias Senkviczky mp. Papiroson, vörös viaszba nyomott papírfölzetes 3 gyűrűs pecsétje ép. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában 70. sz. a. Közölve a Török-magyarkori történelmi emlékek. Pest, 1863. I. oszt. II. k. CXXII. sz. a. 1654. máj. 21, Az esztergomi főkáptalan Gillen János és Vas János szegedi polgárok kérelmére átírja Mátyás kir. 1465. évi levelét, melyben IV. Béla király 1247. évi, Tápé helység és Vártó halastóra vonatkozó adományozása foglaltatik. Nos capitulum ecclesiae metropolitanae Strigoniensis memoriae commendamus, per praesentes significantes, quibus expedit universis: quod circumspecti Joannes Gillen et alter Joannes Was cives civitatis Szegediensis, nostram personaliter venientes in praesentiam, exhibuerunt et praesentaverunt nobis certas quasdam literas transumptionales et confirmatorias serenissimi quondam domini Mathiae Dei gratia Hungariae, Dalmatiae, Croatiae etc. regis in pergameno patenter confectas, pro parte circumspectorum civium dictae civitatis Szegediensis in anno Domini millesimo quadringentesimo sexagesimo quinto, sexto idus iunii emanatas, sigilloque eiusdem serenissimi regis dupplici et authentico pendenti roboratas et communitas, super quibusdam aliis literis serenissimi quondam domini Belae regis, regni Hungariae in anno Domini millesimo ducentesimo quadragesimo septimo expeditas, tenoris infrascripti; instando coram nobis, quatenus nos easdem literas transumptionales transumi faciendo, sub sigillo nostro capitulari usitato et authentico extradare vellemus. Quarum quidem literarum tenor talis est: (Mátyás kir. 1465. évi kiadványa, lásd XXXVIII. sz. a.) Nos itaque petitione et instantia praefatorum civium Szegediensium uti iustas et regni legibus consona admissa, praemissas literas praesentibus nostris, de verbo ad verbum sine diminutione et augmento, variationeque absque omni, inseri facientes, sub sigillo nostro capitulari usitato et authentico, memoratis civibus Szegediensibus, iurium eiusdem civitatis Szegediensis futura pro cautela (originalibus etiam in specié restitutis) extradandas duximus et concedendas, communi 193 svadente iustitia. Datum feria quinta proxima post dominicam Exaudi. Anno Domini millesimo sexcentesimo quinquagesimo quarto. (P. H.) Lecta. Papíron, 4 oldalon; papírfölzetes sárga viaszpecsétje ép. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában 69. sz. a. 1655. febr. 25. Kolozsvár. Rákóczi György erdélyi fejedelem Szeged város bíráját és esküdt polgárait inti, hogy Csanád megyében Százegyház helységben váradi Tóth János hívének birtokát ne háborgassák. Georgius Rákóczi, Dei gratia princeps Transilvaniae, partium regni Hungariae dominus et Siculorum comes etc. Circumspecti nobis grati, salutem cum favore. Vitézlő váradi Tóth János hívünk, egyik mezei hadnagyunk alázatos könyörgése által jelenti: ez előtt mintegy négy esztendővel vett volt örökben Csanád vármegyében egy Százegyház nevű falucskát, Hajdú-Újfaluban lakó Deli Balázs nevű nemes embertől, s aprehendálván, usu roborálta is; mindazáltal ti, nem tudjuk micsoda gondolattúl viseltetvén, valami simplex csanádi káptalanban költ fassionak páriáját küldvén kezébe (1), kiben csak portiorúl van emlékezet, annak erejivel az egész falut hatalmasul akarjátok birni, embereit fel nem bocsájtjátok, nem kevés kárával, s az nemesi szabadságnak is megbántódásával. Így lévén azért az dolog, tinéktek igen serio parancsoljuk, vévén ez levelünk, meg írt hívünk jószágán ne kapdossatok, s az hatalmaskodásnak hagyjatok békét, hanem ha mi közötök van benne, bírjátok azt, az másét ne háborgassátok, mert meg nem engedjük, nyilván higyjétek. Secus non facturi. Datum in civitate nostra Colosvár, die 25. februarii, anno 1655. Rákóczy m. p. Kívül: Circumspectis iudicis, caeterisque iuratis civibus oppidi Zegediensis, Nobis gratis. (P. H.) Eredetije sz. kir. Szeged v. tit. levéltárában 71. sz. a. 1657. jan. 30. Pozsony. Ordódy Imre pozsonyi kamarai pénztáros nyugtatja, hogy a szegediek hal- és karmazsin-csizma adójukat beszolgáltatták. Anno Domini millesimo sexcentesimo quinquagesimo septimo, die trigesimo Januarii. Mező-Szegediek az tavali esztendőbeli hal-adójukat administrálták ekképen: 1) Ezen káptalani fassio 1453-ban kelt, lásd XXVII. sz. a. 194 Igen apró fogás halat az minemőt ez előtt sohasem szolgáltattanak volt, nro százat. Az ötven öreg pozsár helyett negyvenöt harcsafiát, az négy derék öreg hal helyett négy harcsát praesentáltanak és az mellett öt pár karmazsin csizmát. Melyről quietálom őket. Actum Posonii die et anno ut supra. Emericus Ordody proventuum suae maiestatis camerae Hungaricae generalis perceptor. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában 72. sz. a. Közölve: Török-magyarkori történelmi emlékek. Pest, 1863. I. oszt. II. k. CXXIV. sz. a. 1659. jún. 17-én. Pozsony. Partinger Mihály a pozsonyi kamara pénztárnoka a szegediek részéről beszolgált hal- és csizma-adót nyugtatja. Hoztanak az Mező Szegediek az ő fölsége nemes pozsonyi kamarájára szokott adójuk szerint száz fogás kösz (1) halat, negyven pozsárt és öt pár csizmát, melyről quietáltatnak. Actum Posonii, die 17. junii, Ao. 1659. (P. H.) Partinger Mihály, a nemes pozsonyi kamara perceptora. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában 73. sz. a. Papiroson. Közölve: Török-magyarkori történelmi emlékek. Pest, 1863. I. oszt. II. k. CXXV. sz. 1662. jún. 5. Pozsony. Wesselényi Ferencz nádor a kun puszták használatáért hozott szőnyegekről a szegedieket nyugtatja. Mi gróf hadadi Wesselényi Ferencz, Magyarországnak palatinusa, recognoscáljuk ez irásunk által, hogy az kun pusztáktól Mező Szegedi bírák három esztendőre hozának kezünkhöz hat szőnyeget, kiről quietáljuk őket. Datum Posonii 5. mensis junii. Anno 1662. (P. H.) G. H. Wesselényi. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában 74. sz. a. Papiroson. Közölve: Török-magyarkori történelmi emlékek. Pest, 1863. I. oszt. II. köt. CXXVI. sz. 1) Közönséges. 195 1665. nov. 25. Kassa, Wesselényi Ferencz nádor nyugtája a kun puszták használatáért a szegediek részéről hozott perzsa szőnyegekről. Mi gróf hadadi Wesselényi Ferencz Murány várának örökös ura, Magyarország palatinusa etc., recognoscáljuk ez írásunk által, hogy az Mező-Szegedi bírák három esztendőre való hat szőnyeget kezükhez hozának. Kiről quietáljuk is őket. Datum in libera ac regia civitate Cassoviensi, die 25 novembris. Anno 1665. (P. H.) G. H. Wesselényi. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában 75. sz. a. Papiroson. Közölve: Török-magyarkori történelmi emlékek. Pest, 1863. I. oszt. II. köt. CXXVII. sz. 1672. ápr. Konstantinápoly. A szegediek panaszára IV. Muhammed császár rendeli, hogy a tizedszedők a beszedést idején eszközöljék s a lakosoktól pénzt zsarolni ne merjenek. IV. Muhammed tugrája (névjegy). Kadik (1) s hakimok (2) példánya stb. Mevlana (3) szegedi kadi! Jelen császári magas névjegy hozzád érkezvén, tudd meg, hogy Szeged nevű császári városnak ezen fermánt (4) előmutató rajai (5) fényes udvaromhoz jövén, elpanaszolták, hogy az eminek (6) nem a takarás idején, hanem később mennek ki hozzájuk s a tizedet el nem fogadván, nagyobb mennyiségű pénzt követelnek tőlük. Ezt elpanaszolván, oly rendeletem kibocsájtását kérték, mely ezen visszaélésnek véget vessen. Mely kérelmet méltányosnak ítélvén, ezennel meghagyom, hogy jelen fényes parancsom hozzád érkeztével azonnal megvizsgáld, vajjon úgy áll-e a dolog, mint fel van jelentve? S ha igen minthogy szerencsés napjaimban a szegény ráják nyomorgatását semmi módon el nem tűröm - az illető eminek lelkére kösd, hogy a takarás idején vagy maguk, vagy veki (7)-jeik kimenjenek s ha a ráják ser, kanun és defter értelmében tartozott illetékeiket beszolgáltatták, se tized el nem fogadása s pénzül követelése által, se más módon rajtuk méltatlanság ne essék. Te pedig ilyesmit megtörténni ne engedj, a megtörtént dolgot azonban följelentsd és ser' kanun s császári parancsom elleni vétségben 1) kadi = bíró. - 2) hakim = bölcs. - 3) mevlana vagy raolla - úr, vagy ítélő bíró. - 4) fermán = uralkodói parancsolat. - 5) rája = nyáj, alattvaló. - 6) emin = felügyelő. - 7) vekil = élelmezési biztos.
196 mindenkit gátolván, ez ügyben újabb parancsom kibocsájtását ne tedd szükségessé, így értsd meg s fényes jegyemnek hitelt adj. Kelt Konstantinápolyban 1083. Muharrem l-10 = 1672. apr. 29. - máj. 8. Az eredeti török oklevél Szeged v. tit. levéltárában 77. sz. a. Közölve: Török-magyarkori történelmi emlékek. Pest, 1863. I. sor. II. köt. CXXIX. sz. 1672. ápr. Drinápoly. IV. Muhammed császár a szegediek panaszára rendeli, hogy az átutazó tisztviselők a vendégfogadókba szálljanak s a lakosság a beszállásolástól, ingyen ellátástól s ezért való zaklatásoktól megkímélve legyen. IV. Muhammed tugrája (névjegye.) Kadik s hakimok példánya stb. Mevlane, szegedi kadi! Jelen császári magas névjegy hozzád érkezvén, tudd meg, hogy ezen fermánt előmutató szegedi ráják fényes udvaromhoz jövén jelenték, hogy jóllehet városukban találtatik vendégfogadó épület, mégis némely keresztül utazók s különösen a tisztviselők ha jönnek, családostul, cselédestül a lakosoknál szállanak; ezektől ételt, takarmányt s élelmi szereket ingyen követelvén, erőszakoskodnak. Esedezének egyszersmind, hogy az efféle zsarolások megszüntetése végett fényes parancsot bocsássak ki, mely kérelmük folytán ezennel meghagyom, hogy mihelyt ez hozzád érkezik, az egész dolgot igaz ítélettel vizsgáld meg, ha úgy van-e, mint bejelentetett, mivel szerencsés napjaimban a szegények nyomorgattatását semmi szín alatt sem tűröm. És ez esetben gondod legyen rá, hogy az ily utasok ne az egyes lakosokhoz, hanem a vendégfogadóba szálljanak, a szükséges élelmi szereket a rendes folyó árakon szerezzék meg; ingyen semmit el ne vegyenek; te pedig mindezek elkövetését meggátold, az ellenszegülőket írásba téve följelentsd. A fényes ser (1) törvény és császári rendeletem ellen véteni senkinek se engedj, nehogy ez ügyben újabb rendeletet kelljen kibocsátanom. Így tudd meg s e fényes névjegynek hitelt adj. Kelt Drinápolyban, 1082. Dzülhidse 20-30 =: 1672. april 18-28. Az eredeti török oklevél Szeged v. tit. levéltárában 76. sz. a. Közölve: a Török-magyarkori emlékek. Pest, 1863. I. sor. II. köt. CXXVIII. sz. a. 1) Ser = isteni eredetű szent törvény, melyeken önkényűleg a szultán sem változtathat. 197 1673. jan. 2. Szeged városa kérelmére Bolzoki Pál füleki várkapitány és Pest-Pilis-Solt vármegyei alispán rendeletére Bugacz, Fejér-föld és Szank puszták birtokjogára vonatkozólag a kecskemétiektől kivett tanúvallomások. Anno 1673. die 2 january attestationes Keczkemetini, colligatae ad instantiam incolarum liberae regiaeque civitatis Mező Szegediensis ex commissione nobilis ac generosi domini domini Pauli Bolzoki, praesidii Fülekiensis vicecapitanei, et vice comitis Pest-Pilis et Solt articulariter unitorum. Deutrum. (De eo utrum). 1. Mit tud és mit látott s hallott ebben a tanú, hogy Szeged városától eleitől fogva némely atyánkfiai Bugacz nevű praediumot árendálták, contradictio nélkül? s hány esztendeje? 2. Az előtt mástól árendálták-e Bugaczot a keczkemétiek Szeged városa ellen valakitől? 3. Miólta nemzetes Szolemi János uramtul kezdették árendálni, ő kegyelme micsoda praetensioval vette fel az árendát azon Bugacz nevű pusztától és immár hány esztendeje? 4. Tudja-e a tanú s hallotta-e, vallja meg híven, hogy az Fehér-föld nevű darab földet az Szanki földtül külön, avagy együtt árendálták; s ha árendálták, fideliter kit ismerhetni földes urának? Testis l us, Garibant Mihály, annor. circ. 54. Ad primum: megesküdt hite után az interrog. nézve vallotta: Bugaczot birtam, jól tudom; attól árendáltam szegedi uraimnak minden contradictio nélkül; magyar részrül más magyar ura nem volt, - - birta pedig 6 esztendeig, melynek vagyon húsz esztendeje. - - Ad secundum: Nem tudom, nem is hallottam, hogy az régi időben is mástól árendálták volna mások is, hogy más magyar urát ismerték volna. Ad 3-um nihil. 2. Testis. Nagy Péter, cir. annor 61. Juramento praemisso fatetur: Hogy ennek előtte huszonhárom esztendőkkel birtam Bugacz nevű praediumot és most is birom; akkor minden contradictio nélkül árendáltunk tőle - - szegedi bíró uramnak. Ad 2-dum. Az időtül fogva nem hallottam, hogy más urát kellett volna keresni felőle szegedi bíró uramon kívül. Ad 3-um. Nihil. Ad 4-um. Nem régen hallottam, hogy a Fejérföldre senki ne bocsássa marháját, mert elakarják szakasztani a Szánk nevű pusztától. 3. Testis. Borbély Gergely, annor. circ. 36. Juramento praemisso fatetur: Ad 1-um. Bugaczot még az atyámmal együtt birtam 30 esztendeig minden contradictio nélkül, a szegedi bíró uramnak árendálván 198 tőle. 2-do. Nem tudom, az atyámtól sem hallottam, hogy más ura volt volna. Ad 3-tium. Nihil. 4. Testis. Katona István, annor. cir. 60. Juramento praemisso fatetur: ad primum et secundum. Ez előtt 26 esztendőkkel bírtam Bugaczot, szegedi uraimtul árendálván. Egykoron Eszterházi Pál uramnak ő nagyságának vittünk azon pusztától ő nagyságának tal. 10. A puszta függőben lévén, ezt megtudva szegedi uramék, felmentenek pusztájuk mellett. Azonban mi is három esztendők alatt nem tudván kinek árendálni, három esztendőre való árendát kiszedvén, nálam volt egykoron városunk akkori nótáriusa, László deák, reám akadván mondá: Miért nem keressük Bugacznak az urát, talán meg akartok károsodni. A 30 tallért alávittem szegedi bíró uramnak Kovács Ferencznek, ő kegyelme monda: még a mi dolgunk nem ment végbe Eszterházi urunkkal ő nagyságával, a pénzt lepeczételve megtartotta, az után alá menvén ő kegyelméhez, a pénzt peczét alól felvette mondván: ennek utánna más urát ne keressétek Bugacznak. Eszterházi Pál u. végbe ment dolgunk, kezünkben a levél róla. Ad 3-um, 4-um nihil. 5. Testis. Nagy János cir. Annor 61. Juramento praemisso fatetur: Jól tudom, hogy ez előtt Bugacz nevű pusztát mindenkor szegedi uraméktól árendáltuk minden contradictio nélkül. Ad 2-um. Mi jussa legyen n. Szolemi uramnak hozzá, nem tudom, nem hallottam. Ad 3-um. Vagyon tíz esztendeje, hogy Szank nevű pusztát birom, különben a Fejérfődtül nem árendáltuk; Szankhoz való volt mindenkor, más ura nem is volt a szegedi uramékon kívül. 6. Testis. Bánó Márton, cir. annor. 43. Juramento praemisso fatetur: Ad 1-um, 2-um fatet: Jól tudom, hogy Bugacz nevű pusztát ennek előtte csak szegedi uraiméktól bérlették, más ura nem is volt magyar részről. Hallottam Oláh Pétertől, aki sok esztendeig bírta azon pusztát, hogy csak Bán Gergely kereste volna annak más urát. Ad 4-um. Hogy Fejérföld külön volna Szanktól, soha sem hallottam, sem nem tudom. 7. Testis. Bodor Miklós. Annor. cir. 91. Juramento praemisso fatetur: Ad primum, 2-dum, 3-um ét 4-um. Két esztendeig szolgáltam Szankon, mely pusztát szegedi uraiméktól bérlették; de Fejérföld soha sem volt külön tőle. Item: Hallottam halasi uraiméktól, hogy egykoron nemz. Bán Gergely Pest vármegyének juratus assessora, azon ki ment halasi esküdt uraimmal Fejérföldnek határát keresni, esküdtetett is az emberekkel, de semmiképen nem találta másképen, hanem csak Szankhoz való volt. 8. Testis. Szeles György. Annor. 62. Juramento praemisso fatetur: Ad l-2-et 3. nihil. Ad 4-um. Vagyon 25. esztendeje, mióta Szankot birom, szegedi uraimnak árendáltam tőle, de Fejérföldnek soha más urát s határát soha sem hallottam, mindenkor Szankhoz való volt. 199 9. Testis. Csele András. Annor. circ. 72. Juramento praemisso fatetur. Ad 1-um. Azt tartom, hogy keczkemétiek ennek előtte birták Bugaczot szabadosson, sem magyarnak, sem töröknek nem adóztak tőle. Annakutánna árendálták az szegedieknek. Annak vagyon 42 esztendeje. 10. Testis. Fazekas Mátyás. Annor circ. 50 Juramento praemisso fatetur. Bucsajon (!) laktam 30. esztendők alatt, melyet kecskemétiek bérlettek szegedi uraiméktól. Egykoron Füleken voltam nemes Bán Gergelylyel - - Miklós deáknak árendálta azon pusztát, hogy - - kiért Miklós deák uram megfeddötte ő kigyelmét ilyformán . . . . . ha rosz ember, miért árulod te az járást, ha hogy bírhatja, avagy csak egy garason kibérelheti valaki, az ő jó szerencséje, mi gondod reá? Ad 4-um. Szankon is szolgáltam 9 esztendeig; soha sem hallottam, hogy Fejérföldtül külön fizettek volna. Mindenkor Szankhoz való volt, amelytül szegedi uraimnak fizettek. Coram me Paulo Izsák, iurato assessore Pest Pilis et Solt. Coram me - - iur. assess. Pest Pilis et Solt. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában 78. sz. a. 1676. Szeged. Szeged város tanácsa a szeged-alsóvárosi szt.-ferencz-rendi szerzeteseknek a Szatymazon lévő tápai állás nevű kaszálót a felső- és alsóvárosi török urak hozzájárulásával átengedi. Mi nemes Mező Szeged városának főbírája és tanácsa adjuk tudtára mindeneknek akinek illik, hogy noha itt városunkban sok számos esztendőktül tisztelendő seraphin szent Ferencz szerzetin lévő páter franciscánusok, az ő kigyelmek istenes és hálaadásra méltó szolgálatjukért egyéb szükségekre nézendő dolgok között kaszáló rét nélkül sem hagyattak. De minthogy egynéhány esztendőtül fogvást némely jobbágyi emberek merő vakmerősegtül viseltetvén, a megnevezett tisztelendő pátereket sokféle módon és úttal háborgatni, akadályoztatni és törvénytelenül bántani meresztették: annak okáért mi ezen törvénytelen bántódásokat ő kigyelmektül elakarván távoztatni, engedjük és rendelünk az ő kigyelmek részére darab földet, úgymint Szatymaz alatt lévő tápai állást telekkel együtt, az melynek határi ezek, úgymint: Farkitelek, Szatymaz, Fejértó; város felől: Nagyszék és kecskeméti derék út. Az mely darab földet, tudni illik tápai állást senki (nevezet szerint pedig felső és alsó nemes városunkban lévők, tápaiakkal együtt) meg ne merészelje szántani, vetni, marháját reá bocsájtani és birnia. Ezen dologrúl lévén eő kegyelmeknek mind az fölső, mind az alsó nagyságos török uraktúl engedelmek és pecsétes 200 levelek. Valaki pedig megmerészlené próbálni, hogy azon megnevezett és határozott földön kapna, bizonyos légyen, hogy búját látja és kárát vallja. És ha római catholica anyaszentegyház tagja lészen, az istennek templomátúl eltiltatik és átok alatt lészen, mivel istennek dicsőséges templomához ezen leveleinkkel engedtetik és foglaltatik. Datum Szegedini, anno domini 1676. Mi Mező Szeged városa főbírája, nemes Móra Balás és esküdtek: Szántó István, Danyi Tamás, Baka Albert és Csókási István mind közönségesen. Per me Franciscum Mora, pro tempore notarium. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában 79. sz. a. 1676. máj. 7. Szeged. Szeged városa Patay András kecskeméti lakosnak Majsa pusztán legeltetést engedélyez. Mi az szabad és királyi N. Mezeő Szeged városának főbírája Szántó István és esküdtek köszönetünk után ajánljuk mindeneknek szolgálatunkat és adjuk tudtára mindeneknek, az kiknek illik, hogy mi tőlünk kikövetvén Maisa nevű pusztánkat tall: 11 és 2 pár késben Kecskemét városában lakozó Patay András urunk, úgy hogy kegyelme szabadon éltethesse jószágával, minden bizonyos határjaig. Melyről adjuk ezen czédulánkat városunk pecsétjével megerősítvén. Datum in praefata libera regia civitate Mezeö Szegediensi. A. D. 1676. die 7a May. (P. H.) idem qui supra. Az egykorú másolat Szeged v. tit. levéltárában 80. sz. a. 1677. ápr. 27. Szeged. Szeged városa Patay András és társai kecskeméti lakosoknak, a majsai pusztán való legeltetést haszonbér fizetés mellett megengedi. Mi a szabad és királyi nemes Mező Szeged városának főbírája Dani Ferencz és esküdtek, köszönetünk után adjuk tudtára mindeneknek akiknek illik: hogy mi tőlünk kikövetvén Kecskeméten lakozó Patay András uram Maysa nevű pusztánkat esztendeig Tal: 11 és két pár késben. Melyről adjuk ezen levelünket, pecsétünkkel megerősítvén. Dátum Mező Szegedini, die 27 április, anno Domini 1677. (P. H.) Egykorú hiteles
másolata Szeged v. levéltárában a kun puszták iránti perben 30. sz.
a. 201 1678. ápr. 26. Szeged. Patay András és társai kecskeméti lakosok Szeged városától Majsa puszta egy részét legeltetésre haszonbérbe veszik. Mi az szabad és királyi nemes Mezeő Szeged városának főbírája Hódi Ferencz és az esküdtek, köszönetünk után adjuk mindeneknek tudtára, hogy Kecskemét városában lakozó nemes Patai András uram több társaival egyetemben Maisa nevű praediumunkat, bizonyos határos és megtiltott telekinken és semlyékinken kívül, esztendeig arendálván, úgy hogy ü kögyelmüknek szabadon lehessen rajta való pascuálása. Datum in praefata libera regia civitate Mezeő Szegediensi. Anno Domini 1678. die 26. április. Summa in Tall: 11 pár kés, 2 sajt. Rajta a város 1489. évi pecsétje. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában 81. sz. a. 1679. júl. 12. Muhammed pasa megengedi, hogy a barátok kolostorukat és a fából készült körüljárót az előbbeni módra kijavíthassák. Törvénytudó jeles szegedi kadi! Értésedre adatik, hogy a szegedi ráják folyamodást nyújtanak be, melyben arra kérnek engedélyt, hogy egyházuk bejáratát a paplak falával összekötő, mintegy 30 öl hosszú s 5 öl széles, mint szintén a paplak kapuja feletti, körülbelül 10 öl hosszú s 5 öl széles deszka ereszt kijavíthassák s ezenkívül, hogy a kapuval szemközt lévő kerített hely korlátját megújíthassák. Ebbéli kérelmökre jelen bujuruldu íratott s küldetett el, megadatván benne a kért engedély arra, hogy a javítást és újítást az ezelőtti kiterjedésben s elébbi módon eszközölhessék. Azért őket ennek végrehajtásában senki se akadályozza, sőt akiket illet, magukat ezen bujurulduhoz alkalmazzák. Kelt 1090. dsemáziülakhir 3 = 1679. júl. 12-én. Felül: Muhammed basa nagy pecsétje. Kívül: Hogy az kerülőt megzsindölyözzék a paterek, pasa, levele. Dohár Mihály idejében. Anno 1679. d. 21. July. Török eredetije a szegedi ferenczrendi kolostor levéltárában. Közölve: Okmánytár a hódoltság történetéhez. Pest, 1863. II. k. 337. l. 1680. júl. 13. Pozsony. Fronek János pozsonyi kamarai adószedő a szegediek hal- és csizma-adóját nyugtatja. Én Fronek János császár és koronás király urunk ő felsége nemes magyar pozsonyi camarának főperceptora, recognoscálom ez 202 levelem által, hogy az eő fölsége Mező Szegedi szabados jobbágyi az jelen való esztendőre, 1680. száz fogás halat, negyven pozsárt és öt pár csizmát praesentáltak. Melyrül az följül megnevezett Mező Szögedieket quietalom. Actum Posony in officio perceptoratus praefatae camerae Hungariae. Die 13. Julii. Anno millesimo sexcentesimo octuagesimo. (P. H.) Fronek János m. p. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában 83. sz. a. Közölve: Török-magyarkori történelmi emlékek. Pest, 1863. I. oszt. II. k. CXXXI. sz. 1681. okt. 28-án. Sopron. Gróf Eszterházi Pál nádor, édes atyja gróf Eszterházi Miklós nádor által 1642. évben Dorosma és Szent-Mihály-telek pusztáknak Szeged városához csatolása s a többi pusztáknak közös legeltetése iránt kiadott s néhai Wesselényi Ferencz, Draskovics János és Pálfy Pál nádorok által is megerősített oklevelet átírja. Mi galanthai gróf Eszterhas Pál, Fraknó várának örökös ura, Magyarország palatinusa, Kunságnak főbírája, szentséges romai birodalomnak szentelt vitéze, nemes Soprony, Pest-Pilis és Solt vármegyéknek főispánja, császár és koronás király urunk ő fölsége titkos tanácsa, komornyikja, Csobáncz végvárának örökös kapitánya s Magyarországban fő helytartója, - adjuk tudtára mindeneknek az kiknek illik ez levelünknek rendiben: hogy nemes Szeged városától hozzánk expediált bizonyos személyek producálván előttünk az néhai gróf hadadi Veseleny Ferencz Magyarországi palatinus és praedecessorunk, némely pascuatióról, király szabad Poson városában, die trigesima nona mensis juny, anno millesimo sexcentesimo quinquagesimo quinto emanaltatott pecsétes és subscribalt confirmationalis levelét, melyben néhai tekintetes és nagyságos gróf galantai Eszterhas Miklós édes atyánk urunk, hasonlóképen Magyarországi palatinus, azon pascuatiórúl kiadott szabad levelet, in omnibus punctis, clausulis et articulis helyben hagyta, amint hogy azon levelet legelsőben is szegény istenben elnyugodt gróf trakostyani Draskovich János, annak utánna erdődi Pálffy Pál, magyarországi palatinusok is confirmálták. Instáltanak alázatosan, hogy azon szabad leveleket mi is palatinusi authoritásunkkal megerősítvén, azon szabadságban megnevezett Szeged városát s lakosait megtartani is méltóztatnánk. Melynek continentiája ez szerint következik: [Átírva gróf Eszterházi Miklós nádornak 1642. decz. 20-án kelt levele; lásd CIX. sz. a.] 203 Mi is azért ugyanazon fölül megírt nemes Szeged városának alázatos suplicatióját és igazságos kérését meghallgatván, az felül megírt néhai gróf hadadi Veselény Ferencz praedecessorunk confirmationalis levelét, authoritate nostra palatinali et locumtenentiali . . . . . fungimur, in omnibus punctis, clausulis et articulis, in omni sui parte roboráljuk, ratificaljuk s helyben hagyjuk és az iránt való igazságukban és ususukban, mind mi megoltalmazzuk, mind peniglen másokkal megoltalmaztatjuk, de úgy, hogy ők is esztendőnként egy pár persiai, avagy skarlát szőnyegeket, in recognitionem dominy palatinalis, az mint az több praedecessorunknak, úgy nekünk is tartozzanak adni. Melynek nagyobb bizonyságára adtuk ez kezünk írásával és pecsétünkkel megerősített levelünket. Datum in libera ac regia civitate Soproniensi, die vigesima octava octobris, anno millesimo sexcentesimo octuagesimo primo. Comes Paulus Esterhas mp. Mathias Benyovszky mp. (P. H.) Eredetije Szeged v. tit. levéltárában 84. sz. a. 1685. márcz. 23. Pozsony. A pozsonyi m. kir. kamara intő levele Szeged város hatóságához a hal- és csizma-adó beszolgálása iránt. Köszönetünk után Mező-Szegedi bírák és esküdtek. Egynéhány rendbéli erős parancsolatunkat úgy látjuk csak süketségre bocsájtjátok és az halbeli, úgy más egyéb szokott adótokat s ajándéktokat ugyan föl nem küldtétek, holott eddig azoknak fölszolgáltatásában elég módotok lehetett volna. Hagyjuk azért tovább is és parancsoljuk erősen, hogy vévén ezen utolsó parancsolatunkat, minden halogatás s mentségen kívül, azon halbeli (akinek most ideje vagyon) más szokott adótokkal és ajándéktokkal első alkalmatossággal mentől hamarébb felszolgáltatni el ne mulassátok, ha reménytelen büntetésteket elkerülni akarjátok, több parancsolatunkat ez iránt ne is merészöljetök. Isten veletök, Pozsonyba, 23. martii. 1685. Mi császár és koronás király urunk ő felsége magyar kamara praefectusa és tanácsi. Kívül: Mező-Szegedi bíráknak és esküdteknek adassék. (Nagy záró pecsét.) Eredetije Szeged v. tit. levéltárában 86. sz. a. Közölve: Török-magyarkori történelmi emlékek. Pest, 1860. I. oszt. II. köt. CXXXII. sz. a. 204 1685. okt. 31. Pozsony. Fronek János a pozsonyi királyi kamara főadószedője a szegediek hal-adóját nyugtatja. Én Fronek János, császár és koronás király urunk nemes magyar kamara tanácsa és minden gyüvedelminek fő perceptora, adom tudtára az kiknek illik, hogy az Mező-Szögediek ő főlsége szabados jobbágyi, szokott esztendőbeli adójukban száznegyven fogás halat és százhúsz szivatos pósárt, megnevezett nemes kamarára fölhoztanak. Mely halakról per praesentes őket quietalom. Költ Posonban, 31. octobris. Anno 1685. (P. H.) Fronek János mp. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában 87. sz. a. Közölve: Török-magyarkori történelmi emlékek. Pest, 1863. I. oszt. II. köt. CXXXIII. sz. 1685. nov. 5. Keresztúr. Gróf Eszterházi Pál nádor a kun puszták használatáért járó két szőnyeg átvételét Szeged városának nyugtatja. Mi galantai Eszterhas Pál, Frakno várának örökös gróf ura, Magyarország palatinusa, kunok bírája, aranygyapjas vitéz, nemes Sopron, Pest, Pilis és Solt vármegyék föispányja, császár és koronás király urunk ő főlsége titok tanácsa, komornyikja és Magyarország főhelytartója (titulus) Recognoscáljuk per praesentes, hogy az minemű két skarlát szőnyeggel tartoznak esztendőnként nemes Szeged városa lakosi bizonyos kun határhoz tartozandó telkek usuatiojátul, mostanság Csöpörke Máté nevű követtyek által küldöttek két skarlát szőnyeget, úgy mint egy esztendőre való censust. Kiről per praesentes quietaljuk okot. Actum in arce nostra Keresztur, die 5. Novembris. Anno 1685. (P. H.) Esterhás Pál. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában 88. sz. a. 1685. decz. 21. Szolnok. Veber Dániel szolnoki hadi biztos Szeged városát hódolatra hívja fel. Ti hitetlen hamis kutyák, ebek, szegediek! Mi annak oka, hogy már sokszor írtam az holdolás felől, de sem egyszer, sem másszor még eddig fel nem jöttetek hozzám; mit gondoltok hitetlenek? talám nem tudjátok, kicsoda az uratok és ki jár az országban nagy hatalommal, meg fogjátok érzeni ma holnap ízit cselekedeteknek. Meg- 205 látjuk, ha az törökben való bizodalom és tilalom mit fog használni. Nem hogy ti nektek, de magoknak is elégtelenek használni azok az hitván törikök, kiknek sem eszek, sem emberiségek nincsen. Micsoda Buda, Eger, Várad, rnéghis sehol sem tilalmazzák az jobbágyokat hozzánk behódolni. Talám nem hallottátok, mint járt csak mostan Arad, annak előtte Szolnok, Szarvas, Érsekújvár és más török véghelyek. Az egriek is e minap tilalmazni kezdették volt a jobbágyokat hódolni, leveleket jártatván szélyel az falukra; mely postáját török levéllel együtt felakasztattuk. Ez volt jutalma az török bizodalomnak. Hitemre, lelkemre elhigyjétek, maholnap hasonlókíppen fogtok járni az szófogadatlanságért. Eddig is ha keresztyénségemet nem níztem volna, régen azt megcselekedtem volna veletek, az mit elszántam felőletek. Datum Szolnok, 21. deczembris 1685. Hatalmas római császár és koronás királyunk ő fölséghe hadi commissariusa: Veber Dániel. (P. H.) Eredetije a magyar országos levéltárban Budapesten, hivatalos másolata a cs. és kir. közös hadügyi levéltárban Bécsben. 1686. ápr. 26. Szolnok. A szegedi török tábornak és Thököly kuruczainak ápr. 24-iki nagy vereségéről szóló jelentés. Copia di . . . . . in lettera del Signore Gral Heisler Zolnok alli 26 Aprile 1686. H signore Gen. Mercy per mancanza de viveri si ha posto di la del Tibisco in Kechkemet dove che si poteva trovar abondanza de viveri, doppo haver havuto una sicura spia che il Seraschier con m/4 turchi, et il Thecli con 1000 rebelli, e tartari fori di Seghedin si trovassero. II sign. General Mercy ha cominciato prender la marchia tanto con la Tedesca, quanto con Hungara Cavalleria, 500 Moscheteri a Cavallo, con 9. piccioli Cannoni, senza che rinimico s'havesse accorto et avanti il giorno l'attacco animotamente nel suo campo avanti Seghedin; dove io con 2 (3 ?) regimenti ho attaccato l'inimico alla sinistra et insequito sino alla Porta. Ma il Gral Mercy con l'ala destra con sue altri regimenti ha passato la Porta, e sforzato l'inimico a precipitarsi nel Tibisco. Il numero de quali sono . . . restati sul campo saranno mille, tra quali si trovava molti capi di considerazione; d'alla nostra parte sono restati 23 morti et 25 feriti, et il Thecli come anche Petrazzi per avantaggio d'un forsa s'hanno salvato di la del Tibisco, altrimente sarebbero tutti futti priggioni e taliati a pezzi. Eredetije, mint Cornaro Frigyes velenezei követ 1686. évi május 5-én kelt jelentésének melléklete, Bécsben, a cs. és kir. házi, udvari és állami levéltárban. 206 1686. máj. 14. Buda. Bizalmas jelentés a török kormányhoz a törököknek április 24-én Szegednél történt nagy vereségéről, a török hadsereg hangulatáról, a török kézben levő várak őrségéről stb. Töredék egy terjedelmesb közleményből. Buda, 14. Maggio 1686. Sia lodato dio eccelso, re glorioso, consolatore delli affliti et dispensatore di tutte le gratie. 1.o Amico nostro, con tutto che noi sappiamo, che prima, che arrivino queste lettere di gia, haverete saputo quello che e successo sotto Seged alii doi della luna di jumari el akir (24 d'Aprile) con tutto cio volendo noi mostrare la prontezza con quale ossequiamo li nostri felicissimi commandi, gli diremo, che havendo il nostro serasquier saputo, come la maggior parte della gente inquieta di Sonluc (1) era passata verso Hatuan partendo con velocita da Belgrado, arrivo in Seged et facendo chiamare li fedeli essistenti nelle palanche et chiamando a se il cane infame con doi o trecento ladri, che sono venuti di nuovo a ritrovarlo, consultana il modo come poter sorprendere Sonluc, o almeno impedire, che la gente inquieta non ritornasse cola, ma mentre il numero delli fedeli era picolo et non potendo arrivare la gente chiamata che in otto giorni, si fece congregare le tartari, che dispersista no nel servitio delli felicissimi Bassa et uniti da cinque cento fecero scorrerie verso Keskemet prendendo schiavi trecento christiani incolpati d'intelligenza con li thodeschi, li vecchi fumo venduti o ammazzati et li gioveni nasati fumo obligati a prendere l'armi. Sopragionti questi cacciatori velocissimi dalli thodeschi pressero la fuga et il felicissimo serasquier volendoli sostenere, mando in loro soccorso 2500 fedeli, ma pieni di timore et ricordevoli, che l'ira de Dio era sopra le loro teste, ancora questi fugirno et se il serasquier non faceva subito serar le porte di Seged, li thodeschi con facilita entravano, onde molti fedeli restorno annegati et trucidati senza poter esser soccorsi da quelli di dentro. Muhamet Aga venuto di la disse al nostro vezire, che il cane infame e stato trali primi a salvarsi in Seged con le sue guardie, che trali morti e fugiti mancavano cerca doi mille huomini, che non sapevano se il Bassa di Tiromania era morto o schiavo, che il serasquier spetatore di questa disgratia piangendo et stropando la barba cridava ad alta voce: o popolo Muhamedico, l'ira de Dio e sopra le nostre teste; che in quella confusione molti fedeli sacrificorno al glorioso martirio li proprii fedeli che tutta la vicinanza era in fuga, che la gente habitante in Baya si era messa 1) Szolnok. 207 sopra le barche, abbandonando tutto sul dubio, che li thodeschi potessero arrivar cola; che al cane infame fossero state rinforzate le guardie, acciola nibbio del popolo Muhamedico non attentasse qualche cosa contro la sua vita; che le confusione era grande proveniente in gran parte dall' essere le militie tutte nuove et in gran parte forzate; che il serasquier voleva andar a Temesvar per unire le truppe che di mano in mano vanno arrivando et che finalmente voleva condure seco il cane infame, havendo prima spedito alla Porta il suo imraor(?) per informarla di quanto e successo. Amico nostro, questa disgrafia e molto considerabile perche quando sara saputa dalle truppe essistente nella marchia causera una fuga molto grande tra le medeme et tutti li nostri prudenti dicono con una bocca: Humel Muhamet Allahun gaveri basch ustunez, sazilon ghidur baschire (o popolo Muhamedico, l'ira de Dio e sopra le nostre teste et pero quello che e scritto in ciclo arriva sopra le medeme) dicono ancora: il principio e cattino, che fine potiamo sperare. Si fauno orationi in campagne apperte con l'assistenza delli venerandi mufti, si fauno elemosine ricchissime, si diggiuna, s'implora con humilta l'assistenza dal cielo, ma tutto cio non giova, onde si verifica quello che troviamo scritto nelli nostri libri cive: bin seien doxan tarischinde thalesumuz donner (cioe nell' anno 1683 la nostra fortuna si cangiera) habbiamo visto li nostri vecchi cosi consternati, che non potiamo dire a sufficienza, mentre da questo preludio si argumentano altre miserie, onde si teme che si verifichera cio che dice l'orando divino, cioe: il pianto delli vecchi precede alle miserie scritte in cielo et altrone si trova scritto: il padre ammazera il figlio et il fratello sara vittima dell' altro et arrivando questo dira il popolo: Ecco l'ira de dio sopra le nostre teste, multiplicaremo le miserie delli credenti, perche non osservano la strada della giustitia, confonderemo la mente loro et puniremo l'ingiustitie, perche dio e giusto. Ecco amico nostro, che noi ossequiendo con humilta et sincerita di cuore li nostri felicissimi commandi vi raccontamo li sensi delli seniori del popolo eletto. Nel resto, amico nostro, per il passato et cerca la festa del soldato felicissimo Georgio con pontualita dicevimo: ecco l'esserato del popolo eletto, numeroso di tanti mille combattanti sta dando l'herba a cavalli et in tanti giorni marchiera. Sono dieci giorni che la festa di questo santo e passata et noi non sappiamo ove sii l'armata, onde uno de nostri vecchi Murat Aga disse: ecco si fauno porti sopra tutti li fiumi et non habbiamo gente che li passi. Anima nostra, noi non habbiamo essercito unito. Ecco in Ossek 6000 soldati, in Baia sono doi Bassa con 1000 soldati, nelle vicinanze di Temesvar 5000, in Seged 2000, vicino a Belgrado 3000 et ogni uno separatamente da l'herba a canalli, come noi habbiamo ricevuto ordine rigoroso del potentissimo Sultano di tener ben presidiate tutte le for- 208 tezze et di stare su la diffesa; cosi la gente e stata collocata nelli presidii, ne sara levata da quelli, sino cho non si vedda one sii dirreta l'intentione delli thodeschi et allora mediante li ponti, che nell' ultima nostra avisassimo, sara congregato il popolo eletto in un corpo, ma non soppiamo se arrivera al numero avisato di m/40 per le raggioni, che non purita d'animo diremo poi, confermandovi pero quello, che scrivessimo con l'ultima nostra, cioe che per hora non habbiamo veruna intentione d'attacar alcuna piazza delli thodeschi, cosi ni diremo all' incontro, che procuremo di diffendere le nostre con tutto vigore. Habbiamo ricevuto da Belgrado 24 barconi de viveri, parte si sono mandati in Hatvan, parte in Alba Reale et il resto si e posto in questi magazini. Tutte le barche delli particolari essistenti in Belgrado et sopra il Danubio sono state comprate dal serasquier nostro per fabricar ponti qua e la, quello di Peter Varad, ove sbocca il Tibisco e gia finito, all'imboccatura della Brava gia sono pronte le barche, cosi in Baiia a meza giornata di Tolna si conprano ad ogni prezzo li viveri per arrivare alla raccolta, si paga l'oka di farina trenta carantani et sopra ogni haratsch (famiglie contribuenti) si sono imposte quatro pecore da condursi in certo tempo ogni uno nel suo cadilik (distretto). La maggior difficolta che troviamo consiste nelli carri et se bene habbiamo dinaro a suffitienza, non sappiamo pero ritronar remedio a questo diffetto, poiche dicendossi da pertutto che vienne un esercito intiero di velocissimi cacciatori, la misera plebe abbandonando le case loro fugge chi qua, chi la a segno, che l'huomini venienti dalla splendida Porta raccontano che su la strada ordinaria d'Adrianopoli a Belgrado tal volta in una giornata non veddono una sola anima et questa e stata una delle ragioni che han mosso il felicissimo gran vezire a commandare la fabrica del ponte di Ruschie et mentre poi si e constrato auco l'ordinario di Baba, che conduce in Polonia cosi crediamo fermamente, che la militia essistente al capo del primo sii destinata per invigilare alle cosse di Transilvania. massime che havendo il cane infame havuto diverse lettere da certi suoi huomini habitanti in quel paese assicura, che presto si potra vedere una gran mutatione, onde per quanto racconta il sopradetto Mahmet Aga al nostro vezire haveva il felicissimo serasquier Ackmet Bassa mandato ordine a Hussein Bassa d'instradarsi quanto prima verso quella provintia per sostenere quelli popoli, che permanendo constanti, non vorrano partirsi dall ubbi dienza del potentissimo Sultano. Haveva il serasquier mandato un Aga suo in quelli paesi, ma conne alla partenza di Muhamet Aga non era peranco ristornato, cosi non sappiamo dirui d'anantaggio in questo proposito. Amico nostro non senza fondamento dicessimo nell' ultima nostra lettera, che non prendendo li thodeschi Muncatsch, il cane infame potrebbe crescere in reputatione. Ecco che gia doi o trecento sono di 209 nuovo venuti da lui, ecco che giornalmente riceva lettere da diversi, onde non fidandovi noi di gente che non han fede, state con l'occhi apperti et non credete alle parole delli traditori. Muhamet Aga dice che erano venuti da lui alcuni ben vestiti et con belli cavalli, ma non e stato curioso di sapere chi siino, il che a noi e riuscito di grandissimo ramarico, perche sappiamo che sarrebbe stato di gusto grande alla sua nobilta, quando fossimo stati fortunati di potere annotare con nome tutti quelli cani senza fede. Amico nostro, da queste parti non sappiamo dirai d'avantaggio. Vi paccontaremo ben una cossa che ricchiede sommo silentio et voi non ne parlerete, perche scudo qui pochissimi che la sano, la nostra testa sarebbe in evidentissimo pericolo, et in Vienna vi sono huomini molto cattivi, li quali havendo qualche sentore potrebbero scrivere qui a qualcheduno et cadendo per disgrafia il sospeto sopra di noi, siamo persi senza misericordia. 2.o - - Eredetije - hihetőleg valamely titkos ügynök terjedelmes jelentésének dechiffrált egykorú másolata - a cs. és kir. házi, udvari s állami levéltár "turcica" osztályában Bécsben. 1686. jun. 14. A szegedi lakosok folyamodása az iránt, hogy az egri kormányzó, Oszmán Pasa és seregei tartásdíja czímén reájuk jogtalanul kirótt összeg fizetésének kötelezettsége alól felmentessenek. Szerencsés uram! Alulirt szegény szegedi szolgái, midőn az egri vali, Oszman pasa, seregeivel Szeged alá szállott, három napi ottmulatása alatt magát és seregét mindennel ellátták. Most alig hogy elvonult, a szegedi várbeli törökök azt állítják, hogy Oszmán pasát ők tartották s e tartás fejében alúlírtaktól 47,000 pénzt (akcse) követelnek. Ezen jogtalan zsarolást nagyságod tudomására óhajtván juttatni, végrehajtását meggátló magas parancsolata kiadásáért esedeznek. Szolgái, a szegény szegedi ráják. Fölül: Törvénytudó szegedi kadi, a'janok s egyéb tisztviselők! Tudtotokra adatik, hogy ezen szegény alattvalókat ekként sanyargatni s tőlök csak egy pénzt elvenni tilalmas dolog. Kelt 1097, Redseb 22 = 1686. június 14-én. A török eredeti Repiczky Jánosnak 1848-ik évben készített magyar kivonatával együtt Szeged v. tit. levéltárában 89. sz. a. Az oklevél egyúttal közöltetett a Török-magyarkori történelmi emlékek. Pest, 1863. I. oszt. II. köt. 357. lapján. |