Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
462 CCVII. 45. Koncz Sára Végh Istvánné és Bogadusáné halálos ítéleteinek végrehajtására vonatkozó tanácsi határozat. 1729. Die 7. Marty in publica magistratuali sessione benignum suae Maiestatis Sacratissimae mandatum debito perpetuae fidelitatis, humilitatis et devotionis cultu acceptatum et praesentatum est, cujus benignis continentiis mediantibus praecipitur, quatenus Sara Koncz, Stephani Végh uxor, alias Rohonkaiana, et Helena, Mathiae Horváth vidua, alias Bogadussiana, adeoque veneficae et manifestae sagae ex ingenita innata altefatae suae maiestatis sacratissimae gratia et benignitate prius quidem decollentur, dein rogo inponantur et concrementur. Quo in passu humillimum morem gerere haud intermissurus magistratus. Die 9. Marty. In extraordinaria sessione magistratuali ventillata sunt sequentia. Et quidem facta est executio duarum adhuc sagarum et veneficarum personarum, Sarae utpote Koncz, alias Rohonkaianae et Helenae viduae Bogadussianae, virtute benigni suae maiestatis sacratissimae decreti. Kivonat a tanácsi jegyzőkönyv II. köt. 506. lapjáról. CCVII. 46. 1729. márcz. 7. Koncz Sára (Rohonkáné) és Örzse, Horváth Mátyás özvegyének {Bogadusáné) halálos ítélete. Sententia. Az ezerhétszáz huszonkilenczedik esztendőben, bőjtmáshavának hetedik napján ezen tettes nemes magistratushoz érkezett kegyelmes koronás királyunk és császárunk kegyes decretuma(búl) szerint az jóknak tovább való megmaradásukra, az gonoszoknak rettentő s irtóztató példájokra, e jelen való személyeknek Isten s világ ellen tett gonosz cselekedetek minden renden lévő uraiméknak ezen súlyos sententia által elejben terjesztetik: Miképen tudniillik ezen gonosztevő és boszorkány Koncz Sára, Végh István felesége, másképen Rohonkáné, Túr nevű helységben, tettes nemes Pest vármegyében levőben születvén, harmincz esztendőket, - és Örzse, Horváth Mátyás özvegye, másképen Bogadusáné, ki is Erdélyországban születvén, 66 esztendőket elért, nem gondolván Isten s világ törvényeivel, sem pedig azoknak kemény büntetésével, az Mindenható teremtő Istent, boldogságos szűz Máriát és Istennek minden szenteit megtagadni és az szent keresztségrűl lemondani, az keresztény hitrűl leesküdni, Istennek parancsolatit félre tévén, az pokolbeli ördögöt az emberi nemzet üdvösségének szörnyű ellenségét, akinek magukat egészben testestűl s lelkestűl örökösen rabjává tették és kötelezték és örökösen arra magukat vetették, vélük tett szövetségbűl teremtő Isten helyett imádván, az teljes szent háromságnak és boldogságos szűznek és minden szenteknek s angya- 463 loknak magukat ellenségévé tenni és test szerint (a gonosz lélekkel) az paráznaság és ocsmányság gonosz lel(kével)kekkel test szerint vétkezni és azon pokolbeli sátán által az testét megbillegeztetni és velük éjjeli tánczokra és gyűlésekre járni, az Krisztusnak szentséges testét áldozás idején az szájokbúl kivévén, illetlen helyeken elhányni, sok rendbéli embereket testekben s jó egészségekben megrontani, amint említett Rohonkáné maga szülött egy fiát és egy leányát is ördöngös mesterséggel megrontván, ez világbúl kivégezni és más sok rendbéli számtalan iszonyú gonoszságokat az első három esztendőktül, az második pedig tizenhárom esztendőktül fogvást végben vinni nem szörnyűködtek, az pokolbeli sátánnak híven szolgálni. Azért is hazánk élő és más országi sok rendbéli törvények (szerint úgymint) signanter autem juxta Aum 23 par. 3ae Oper. Decr. Tripar. Praxis Criminalis ar. 60. Benedicti Carpzovii Par. 1ae Quaestion. 49. n. 17., 19., 23., 28., 29., 71., et 73. Caroli 5. ar. 109. (jóllehet elevenen tüzet érdemelnének, mindazonáltal kegyelmes urunk ő fölsége magával született kegyelmessége s gratia által(1) jóllehet elevenen tüzet érdemelnének, mindazonáltal kegyelmes urunk ő fölsége magával született kegyelmessége s gratiája által az iránt B. die 21. . . . praeterit . . . . . Ao modo labentis Bécsbűl ezen tekintetes n. magistratushoz érközött kegyelmes decretumának parancsolatja erejével elsőbben fejök fog vétetődni s azután ismét az testek tűz által fog megemésztetni, deliberáltatott. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában. CCVII. 47. 1730. deczember hó. Lőrik Marianna, Kázár Ádám özvegyének kínzó vallatása alkalmával feltett kérdések. Lőrik Marinka, Kazari Ádám özvegye, Radvány nevű helységbűl, t. n. Zólyom vármegyében levőben született, annorum circiter 65. 10 esztendőtűl fogvást itt lakik, koldulásával élt. 1mo Miképen vesztetted meg Nagyfejű Tóth Istók unokáját? Ad 1um Alant: N. B. Kik volnának bizonyságok. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában. CCVII. 48. 1730. deczember hó. Lőrik Marianna, özvegy Kázár Ádámné vallomásai az ellene kivett tanúvallomások fölött. Ad fassionem Francisci Uj, aliter Kocsis. Ad 1um Vallja, hogy leánykorában Beszterczebányán Mogyori József közönséges gazdaembernél szolgálván, az tanította őtet az napba nézni, hogy fehér makkot megtörvén, annak olajával szeme 1) A zárjel között keresztül húzva. 464 fényét megkente és az gyenge napba nézvén, annak sugárjai megmatatják, ha valakinek valamely eltévelyedett marhája, jó szaga vagyon, de olyan olajt nem tud csinálni, hanem azon gazdája adott volt neki. Most pedig, mivel az szemefénye megvesztegetődött, nem annyira látja meg. Circ. 4 esztendeje bizonyos szegedi csikósnak is megmondotta, hol vagyon elveszett lova. Meg is találta. Az nap megmutatja bötűk szerint, hol vagyon olyan elveszett jószág. Az palánkban levő kútat pedig, melyben két harang és kincs vagyon, mástul hallotta ott lenni. Reliquas Franc. Uj, fassionem fatet: Tudna az tükörön által is látni és jövendölni, de szeles napfényben nem lehet nézni. 2o Ad fassionem Joannis Orvos. Ad 2um Vallja, hogy kakas tollábul, söprűbűl és az pertonam szőribűl egy keveset szakasztván, füstölte. Tyúk ganéjával is füstölte, aspersorium fáját pedig az katlanba tévén főzte s abban három ízben fejét megmosta. 3o Ad fassionem Judithae Tóth, Martini Sebestyén uxoris. Ad 3um Tagadja, hogy bábának ajánlotta volna magát Sebestyén Mártonnénak és hogy megrontotta volna gyermekét - tagadja. Azt is tagadja mondani, hogy ha őtet hívatta volna, semmi gondja nem lett volna fiacskájának. Caeterum negat. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában. CCVII. 49. 1730. decz. 12. Lőrik Marianna, Kázár Ádám özvegyének boszorkánysági ügyében kivett tanúvallomások. Anno 1730. die 12-um Xbris infrascripta contra Mariam Annam Lőrik, Adami Kazar viduam, inquisitio subsequa modo est peracta. Primus fatens. Circumspectus Ioannes Orvos, inhabitator huius civitatis, annorum circ. 25. iuramento mediante vallja: Az elmult pünkösd tájban az fatens igen rosszúl lévén, Lőrik Mariankát hívatta az asszonyok által. Nem ment hozzája. Azután felesége ment érette, kérte menne hozzája; felele az asszony: egy kisebb dolgom is nagyobb annál, mondá az fatens. Gyűj velem, másképen is el köll jönnöd. Felele ismét: no fiam mindjárt megyek. Amint is elmenvén, megkente az fatenst, mindjárt jobban lett. Az fatens felesége is egy kevéssé rosszúl érezte magát, kenné meg; megkenvén, mindjárt rosszabúl kezdett lenni, annyira, hogy egészben megmerevedett az teste. Egész éjszaka semmit sem aludt, se nem evett, se nem ivott negyed napig és esze nélkül beszéllett. Nem szenvedhetvén az fatens, említett Lőrik Mariankát hívá feleségének gyógyítására. Oda menvén, mondá Lőrik 465 Marinka: no fiam semmit ne félj, én leszek, aki meggyógyítalak és harmad napra könnyebben leszesz. Az kakas hosszú tollát, söprűt küszöbön elvágván, szénvonó pemetbül is darabot vágván, templombúl aspersoriumnak fájábul szöribül is s. v. tyúkganéjbul vévén, öszve tevén s füstölte az fatens feleségét és szentölt vizet itatott véle. És harmadnapra, amint megmondotta Lőrik Marianna, jobban lett. Azon betegségében sokszor mondotta az fatens felesége: ha én kimondhatnám anynyira, hogy ki is fáradott belőle, de többet nem mondhatott. És amidőn füstölte volna az fatens feleségét, annyira megragadta az Lőrik Mariankát, alig tudták kivenni keze közül és földre teperte. És annak előtte papok is mentek hozzája, nem szólott senkinek is, hanem az asszony mihelyest oda ment, azonnal boszorkányozta és kiáltotta: ti nem látjátok ennek az fejét, olyan mint három akós dézsa, alig fér meg köztetek. 2a testis. Juditha Tóth, Martini Sebestyén uxor, annorum circ. 19. praestito iuramento vallja: Az elmúlt aratás tájban az fatens terhes lévén, egykor az úton menvén, megszólította Lőrik Marinka, mondván: no fiam engem hívj bábának, sem neked, sem fiadnak nem lesz semmi gondja. Mivel pedig soha sem hallotta az fatens bába voltát, nem őtet, hanem mást hívatott. Három hónapra megromolván az gyermek, az nyakát kitekervén, az hasacskáját bal ágyékához húzták, háta gerinczét vállára húzták, csípőjét jobb kézre tekerték, szemeit egészen elfordították. Romlásának heted napjára, jóllehet nem hívattatott Lőrik Marinka, fatenshez menvén, megtekintette az gyermeket és fejibül, hátul füle tövébül ki lévén szedve az csont, azt észre nem vette az fatens, azt is megmutatta nékik, azután mondá: ha engemet hivatott volna bábának, semmi gondja nem lett volna. Azután fürdőt csinálván néki, holt szenet vetett beléje, megfürösztötte és jobban kezdett lenni az gyermek, mondván: akárki rontja meg, ő meggyógyítja. Elmenvén azon asszony, kevesellette a fizetést, circiter két hét mulva ismét újabban kezdett rosszul lenni és homlokábúl, vakszeme tájárul és egész feje tetejibül az csontot kiszedték és ötödik hétre meg is holt beléje. Tertius testis. Franciscus Új, aliter Kocsis, inhabitator huius civitatis, annorum circiter 3 esztendőkkel vásárhelyi bizonyos embertül egy piros pej csikó lovat, melynek az bal felöl való lapoczkáján I. P. nevezetes billeg volt, aztat kevés nap mulva elszalasztotta, fejében lévén az kötőfék és nyakában ismét kötél, gondolván az bizonyság, hogy azon emberhez, akitül az lovat vette vala, vissza szaladott, keresésére ment. Ottan nem találván az lovat, ismét hazatért. Mindszenten Lőrik Marinka az bizonyság után menvén, mondá néki: . . . . . mind kárvallott ember. Felelte az bizonyság: igen is. Szállására, akkori révész házához híván a bizonyságot, Lőrik Marinka mondá: hogyha Bécsen felül száz mértföldre ment volna is, meg mondaná néki; ki is az napba nézvén, mondá: hogy körösi ménesen vagyon, de Alpáron 466 iszik. Elegendő hitelt nem adván a bizonyság, tudakozá, minemű szőrű volna azon ló. Ismét kiment Lőrik Marinka, néze az nap fényébe, mondá: hogy tiszta piros pej s mind farka s mind sörénye fekete. Ismét tudakozá az bizonyság, mit tapasztalna azon ló felül. Ugyan megint kiment a napba nézni, hogy I. P. billeg vagyon az bal lapoczkáján ütve és az porban kirajzolván az bizonyságnak I. P. mondván: Juhász Pali billegje vagyon rajta. Azt is mondá, hogy az kötőfékjét s kötelét kivették az fejibül s nyakábul, noha ugyanazon elveszett lovat soha Lőrik Marinka nem látta s mivoltát nem tapasztalta az előtt. Parancsola ismét az bizonyságnak, menne vissza és nemes város pecsétes levelével jönne, akkoron újabban megmondaná, hol vagyon elveszett s megnevezett lova. Visszamenvén az bizonyság hozzája, másnap tudakozta, minemű választot adna néki. Akkor ismét az napfénybe nézvén Lőrik Marinka, mondá: hogy az lovát Tiszántúl Kovácsházán lévő rácz méneshez vitték, ottan úgymond 3 pásztor vagyon, azok között lenne lova is. Az bizonyság oda menvén, 3 pásztort tapasztalt ottan, egyik mindazonáltal az ménes körül nem volt, úgy hasonlóképen az lovat is nem találta azon ménesen. Ugyanazon útjában ismét az napfénybe nézvén, az többi között előhozta az bizonyságnak, hogy Szegeden, Fazekas Ferencz úr szőlőjében vagyon egy gödör mellett egy verem, ottan sok kincs találtatik. Tavaly megint ugyan Szegeden lakván, Lőrik Marinka mondotta az bizonyságnak, hogy az palánkban amint az vásár szokott lenni, egy kő kút találtatik, abban két harang vagyon elrejtve és sok kincs. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában. CCVII. 50. 1730. deczember hó. Lőrik Marianna Kázár Ádám özvegye boszorkánysági ügyében ügyészi vád. Levata causa amplissimi magistratus liberae regiaeque civitatis Szegediensis i. cottui Csongradiensi adjacens ut A. contra et adversus Mariam Annam Lőrik, Adami Kázár, inhabitatoris condam Szegediensis relictam viduam personaliter in vinculis adstantem malefactricem ut I. Et pro eodem domino magistratu et A. egregius Mathias Khlósz qua liberae huius regiaeque civitatis Szegediensis fiscalis, adeoque sufficientibus requisitis instructus (praemissam) praemissis praemittendis, reservatisque reservandis proponeret actionem sequentibus: Qualiter eadem malefactrix I. nescitur unde mota, quove maligni spiritus impulsu ac persvasionibus ad id inducta, spretis ac conculcatis omnipotentis Dei gratys, cum daemone pactum ineundo, eiusdem ope illicitisque artibus complures homines quoad valetudinem destruere (ut sub F. producta testium fassiones comprobarent) ac pari daemonis ope et arte priori nonnullos sanitati restituere, aliaque a naturae ordi- 467 nario cursu longe abhorrentia practicare praesumpsisset; paenam in generali regni decreto eatenus sancitam incurrere minime formidando. Vellet proinde procurator domini magistratus et A. ob eiusmodi horrenda et execrabilia magica facinora, et per haec pluribus illata et causata damna in promeritam sibi paenam, aliorum vero terribile exemplum, eandem malefactricem I. iuxta patrias regni constitutiones signanter vero tit: 15. Par: Iae: O. D. T. directionis Kithon. c. 9. 30. et Praxis Criminalis Kolonicsianae (?) Par: IIae art. 60. aliasque passim leges, usum denique et consuetudinem igni concremandam adiudicari et executioni demandari. Praevia, si visum fuerit, ad revelandos complices, factorumque uberiorem explanationem eiusdem I. torturae subiectione legibus regni ac usu id ipsum connexive exposcentibus. Kívül: Decessit in carceribus Maria Anna Lőrik in crimine magiae accusata. 1730. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában. CCVII. 51. 1731. okt. 29. Boszorkánysággal vádolt özv. Csuka Péterné Czinderi Ilona, máskép Csipkekötö asszony rontásaira vonatkozó tanúvallomások. Anno 1731. die 29 octobris. Primus testis circumspectus Stephanus Siha, inhabitator huius civitatis, annorum circ. 60. Iuramento mediante fatet: hogy ennekelőtte harmadfél esztendővel az fátens Csipkekötő asszony fiát megfogadván béresnek, félesztendő alatt elszökött. Nem nagy idő alatt hozzája menvén említett Csipkekötő asszony, kérte az fatenstül félesztendőre esendő bérét. Felele az fatens: azt is bánom amit adtam neki; nem adok, úgymond, miért ki nem töltötte esztendejét. Az alatt ki ment az fatens a házbúl előle, monda Csipkekötő asszony oda be az fatens feleségének: no - úgymond, had járják meg, adnátok még. Circiter harmadfél hétre az fatens feleségének az jobb felül való csípeje igen nagyon kezdett fájni, - mint egy-egy holnap alatt egész teste, keze, lába össze volt húzva, annyira, hogy maga kezével sem nem ehetett s nem is ihatott és lábain nem járhatott és sok keserű kínokat szenvedett. Mintegy félesztendő mulva azon cselekedet által ki is múlt ez világbul. És mind holta napjáig azt mondotta, hogy Csipkekötő vesztése által kell neki ez világból kimúlni. Az fatens menye ismét circiter félesztendő mulva felesége halálának, gyermeki ágyban lévén, alig volt két hétig gyermekágyában, egykor viradóra mondá az fatensnek az maga menye: Apám uram, mennyit kiáltoztam kegyelmedre az éjszaka; tele volt az ház boszorkánynyal és sokat köpdöstek reám azon éjszaka. Mind az két kezét összezsugorították. Más napra kelve, ismét az lábait húzták össze úgyannyira, hogy sem kezével, sem lábaival nem bírhatott és mintegy három hétre meg is holt beléje. 468 Secundus testis, Circumspectus Andreas Hódi, civis huias, annorum circiter 50, christiani fide modi iuratus dicit: Ennek előtte circiter 2 esztendővel egykor az fia esős időben haza jövén városbul, ágyba esvén, két hét alatt az bal lába és az két csípeje kifakadott néki és igen nagy sebje volt. Circ. harmad nap mulva odamenvén Csipkekötö aszszony, kérdé az fatens nyavalyás fia: mit adott kegyelmed anyámaszszony néki. Mondá az anyja: semmit sem. Felele az gyermek: jaj, miért nem adott . . . . . valamit néki. És mint új harmadnappal, hogy Csipkekötő asszony nála volt, az gyermek szava el is veszett s nem szólhatott; ötödik hétre meg is holt. A fatens és más szomszédi Csipkekötő asszonyra gyanakodtak fiának megrontása végett. Tertius testis, circumspectus Emericus Babarczy, civis annorum circiter 25. iuramento mediante fatetur: Anno 1725 az fatens feleségét gyermekágyban megrontották volt; az fél felét egészen és mint az gombolyag, úgy kelle feküdni neki. Gyanakodott justificált boszorkány Szandánéra. Oda hívatván és examinálták őtet. Szandáné pedig sok égett-bor ital után nagy nehezen megvallotta, hogy Csipkekötő asszony rontotta meg. Az fatens tehát mondá: na mindjárt ide hozom lófarkán. Mondá Szandáné, nem kell úgymond, hanem magam fogom ide hínya. Amint elhívta volt, de bé nem mert menni, hanem az útczán levő szomszédok körül járt. Az fátens anyja kimenvén és behíván Csipkekötőt, az fatens feleségét nyálával megkente és már harmadnapra meggyógyúlt. Gyanakodik azért az fatens, hogy bábának nem hítták, akkoron megrontván, az időtül fogvást még lesz gyermeke. És ennekelőtte mintegy két holnapja; akkor is megrontódott az felesége és mint az gombolyag összehúzattatott. Érette küldetvén Rusinkáné, annak a szaván nem jött Csipkekötő asszony; hanem a fatens anyja odamenvén, mondá: jőjj hozzám, ne köszönd ha az férfiak jönnek éretted. Elmenvén és megkenvén nyálával egyszer vagy kétszer, mindjárt meggyógyúlt. Azon gyógyítására, hogy soha senkinek sem fogja mondani a fatens anyja, meg kelletett esküdni. Hogy pedig a minapában híre volt, hogy az Csipkekötő asszony megfogattatik, Rusinkáné mondá az fatens feleségének: talán te is oda voltál bizonyságra. - Mondá: Én nem voltam. Felele Rusinkáné: te is olyan vagy, mint az többi. Csipkekötő asszony leánya is odamenvén az fatens anyjához, hogy valami portékáját fogja oda vinni, felele az fatens anyja: az férfiak híre nélkül nem cselekszem. Nem is cselekedte. Quartus testis. Helena Maracsko, circumspecti Tóth uxor, annorum circiter 44, iuramento mediante fatetur: hogy ennekelőtte 7 esztendőkkel az fatens szegényeket étetett. Ott volt Csipkekötő asszony is, mondá az fatensnek: Ilona asszony, kié ez az gyermek. Mondá az fatens: az én fiam. Ismét mondá Csipkekötő: Nékem is vagyon egy leányom; ha az isten felneveli, másnak nem adom leányomat, hanem 469 neki. Mindaddig valahol látta, jó szót adott az fatensnek és fiának. Tavaly pedig Szt.-Mihály napja tájban bízván az fatens Csipkekötő igéretében, leánykérőket küldött hozzája. Csipkekötő pedig naprólnapra, hétrül-hétre halasztotta az dolgot. Elúnván pedig mind a fatens s mind az kérők sok terminusát néki, lemondottak róla. Azalatt ismét majd tíz, vagy 12 követjét küldötte az fatenshez Csipkekötő, csak legkisebbet küldjön is, oda fogja leányát adni neki, hogy az idén - úgymond - meg nem házasítják . . . . . aztán ismét Szt.-Imre herczeg napján maga ment Csipkekötő asszony hozzája, mondá: hogyha kell-e az leánya, vagy sem, mert Dorosmára kéretik az leányát. Akkor is mind fatens urastúl s mind ura lemondottak róla. Karácsony előtt cir. 3 héttel az fatens fiát az boszorkányok megnyomták egy éjszaka hétszer, hol holló, hol disznó, kutya s más képében. Az fatens félvén, hogy az fiát elrontják az boszorkányok, gyakorta virasztotta. Egykor éjszakának idején szép holdvilág lévén, az fatens semmit sem aludt, ajtó nyílást hallott. Gondolván az fatens, hogy valamely cselédje ment ki. Hát látja Csipkekötő asszonyt ruhájában bémenni és keresztet is csak félig vethetett magára az fatens, mindjárt az szele elnyomta és két kulcsot az szájába vetette az fatensnek s majd az füléig húzta kétfelől az száját és mindjárt hideggel törte, mihelyest elhagyta az gyötrést. Mindjárt bizonyságot tett urának és fiának az fatens, mondván: talán mindnyájan megholtatok, mennyit gyötrött, csigázott az Csipkekötő asszony. Azután harmadnapra az fatens czombja, térde, térdén alul 3 helyen mintegy forintos, kifakadott. Pünkösd tájban Gyulára menvén gyógyítani magát, mihelyest látta az orvos az sebjét, mindjárt megmondotta, hogy vesztés; megmondotta, hogy jól ismeritek, kitül vagyon, igen jó emberetek, de nem akarta megnevezni. Bizonyos írt s orvosságot adván neki, bíztatta, hogy attúl meg fog gyógyúlni, csak ne újítsák: amint is véle kötözvén meg is gyógyúlt, hanem csak mintegy gombostű foka látszatott. Templomba is és máshová is elmehetett. Midőn pedig templomba járt az fatens, mindenkor úntatta Csipkekötő, miért nem megy hozzája. De még sem ment, hanem egykor olyan szín alatt, hogy az lánya csöcse kifakadozott, menne azt nézni. Az fatens kalácsot s bort vivén, oda ment; s midőn visszatért, az útjában Moyzes háza körül az lába eltüzesedett és haza menvén, nagy nehezen azon éjszaka még nagyobbra fakadtak az fatens sebjei, mint azelőtt. De azután avval sem gyógyult, aminemű füvet s írt adott gyulai asszony, valamint megmondotta volt néki. Mostani aratás tájban pedig egy szövőszéket kéretett Csipkekötő az fatenstül, oda is adta néki s még kölletett volna néki, haza is vitette az szövő székjét. Azután ismét maga hozzája ment az fatenshez, tudakozta, ha gyógyulhat-e? Mondá néki: dehogy gyógyulok; ha Istentül volna nyavalyám, eddig régen meggyógyultam volna. Azután mondá az fatens: az Isten meg ne mentse 470 ezen az világon az tűztül, az másvilágon az örök gehenna tüzétől, aki . . . . . is annyira felkonczolt. Felele Csipkekötő: úgy, úgy, de mit átkozódol, az Isten még jobban meg fog büntetni. Akkoron szemére hányta az fatens urával együtt neki, miképen nyomta meg, s az többit. Felele: noha én olyan vagyok, rakjátok reám. És amidőn kiment a háztul, mondá nékik: most nyomódott volna le az boszorkány hírem, de ismét feltámasztjátok. Az időtől százszorta nagyobb kínban vagyon az fatens; mihelyst elment, százszor nagyobb kínban vagyon bizonyság, mint ekkoráig. N. B. Qui contra ipsam fatentur, illi etiam examinandi sunt. Quintus testis. Circumspectus Georgius Tóth, inhabitator huius civitatis, annorum circiter 55. Iuratus, examinatus, fassus est. Midőn ennekelőtte circ. 7 esztendőkkel szegényeket étetett volna, Csipkekötő asszony is étetésben jelen volt, mondá az fatens feleségének. Kié ezen gyermek? Felele az fatens felesége: az én fiam. Ha az isten élteti, nekem is vagyon hajadon leányom, másé nem lészen, hanem a kegyelmed fiáé, - s az többi, mint a praecedens fatens, felesége vallja. Hanem nem látta, mikor az kulcsokat a felesége szájába vetette. Midőn az fiukat az boszorkányok szokta volna nyomni éjszakának idején, szép holdvilág lévén, mindjárást őtet az felesége felköltvén, megbeszéllette néki, miképen szelet bocsájtván reája, két kulcsokat kétfelől az szájába akasztván, csaknem az füléig húzta említett csipkekötő asszony. Azt is vallja, hogy annakelőtte Mindszenten laktában volt rosszúl az fatens felesége; de azután hét esztendőkig semmi gondja nem volt, hanem tovább fellebb nevezett dologért, amint nagyon gyanakodik reája, történt. Caeterum uti immediate praecedens testis per omnia conformiter. 6. testis. Ágnes Horváth, Georgii condam Széll relicta vidua, annorum circiter 65, iuramento mediante fatetur: Az proxime elmúlt aratás tájban, midőn egykor fatens leánya Széll Ilona, Nagy István felesége az háza mellett ment volna, Csipkekötő asszony hajadon leánya előtalálván, kiáltotta Széll Ilonára: szép vagy hátul. Mely mondását aprehendálván, panaszolta az anyjának, fatensnek. Az fatens ismét azon mondásáéit pírongatta Csipkekötőné leányát. Másnapra virradóra, noha annakelőtte semmi nyavalyája nem volt, az fatens öt heti unokája megholt. Azután Csipkekötő asszony, noha nem hívattatott, oda menvén, felvette kezeibe az megholt gyermek testét s azalatt az ruhácska, melylyel az álla fel volt kötve, elveszett. Keresvén az ruhácskát, gyanakodtak, hogy az Csipkekötő asszony vitte volna el s mondá az fatens Csipkekötőnének: ezt te ölted meg. Felele amaz: megölte az Isten; és azzal elment az Csipkekötő asszony. 7us testis. Circumspectus Michael Paraszt, inhabitator huius 471 civitatis, annorum circ. 50. iuratus, examinatus, fassus est: Ennekelőtte circ. 6. esztendőkkel, Csipkekötő asszony Lőrik Jánosnál az fatens házában lakván, az fatens leánya, Anna, Kis András hitvese, aki most Mélykúton lakik, ismét Lőrik szomszédjában lakván, nem tudja miért, összeháborodott az említett két asszony; pöröltek. Paraszt Annának nem nagy idő múlva minden teste kezdett rothadni, romlani. Hallotta az fatens leányátul, hogy minden gyanúsága Csipkekötő asszonyra volna; és még most is nyomorúlt. 8us testis. Szarvas Ilona, Paraszt Mihály felesége, annor. circ. 45, iuramento mediante vallja, ut 7-us immediante praecedens testis, addito hoc: hogy midőn az fatens siratta nyomorodott leányát, ott lévén Csipkekötő asszony, megesküdvén az fatens leányának, fejére tevén kezét, mondotta: hogy abbúl soha meg nem gyógyulna. Az fatens veje pedig, Kis András késsel is kergette Csipkekötő asszonyt, gyanakodván reája, de be nem érte. Most Dorosmán, annakelőtte pedig itten lakozó Sára, Horthy Jakab felesége, útcza hallatára kiáltotta Csipkekötő asszonynak: Te boszorkány, szt. György napkor is megfejted az tehenemet. 9us testis. Catharina Csúri, Joannis Fenyvesi uxor, annorum circ. 29. iuramento mediante vallja, hogy Csipkekötő asszony most két esztendeje az fatenshez menvén, kolbászt kért tőle. Amaz nem adott neki, hanem mondotta: másszor jöjjön, adna neki. Mihelyest oda elment, mindjárt nagyon kezdett egyheti gyermeke az fatensnek rírnya. rínya. Harmadnapra egy ökölnyi bele leszállott és harmadik holnapra meg is holt beléje és nagyon gyanakszik reája. 10us testis. Emericus Siha, inhabitator huius civitatis, annorum circiter 36, praestito iuramento vallja, hogy circiter harmadik esztendeje, Csipkekötő asszony fia az bizonyság atyjánál szolgálatban lévén, esztendejét ki nem töltötte. Midőn pedig az Csipkekötő asszony fiának arra az időre, ameddig nála volt, bérét kérte volna s amazok pedig nem fizettek neki, hamarjában az fatens anyja megrontatván, mintegy 8 hétig sínylődvén, megholt. Midőn pedig az fatens N. Miller úr substitutus bíróságában Csipkekötő asszony ellen gyanúságból panaszt tett volna, Csipkekötő asszony fenyegetéssel mondotta az fatensnek Miller úr udvarában: no úgy mindezt megbánod. Circ. hat hétre az fatens feleségén hasonló nyomorúságos rontásba esett, mint az anyja volt, Circ. 8 hét mulva az is megholt. 11us testis. Catharina Süvegh. Circumspecti Gregorii Babarczy uxor, annorum circ. 50. iuramento mediante: Ennekelőtte mintegy 3 esztendőkkel az bizonyság menye, Török Anna az balfelől való tagja egészben meg volt rontva. Megégetett Szandánét gyógyítani hívatta, ki is felele, hogy ezt meg nem gyógyíthatja, mondván azt is, hogy ha hamarjában nem hívatják Csipkekötő asszonyt gyógyíttatására, meg is fog halni azon rontásban. Olyan rontásban pedig két ízben volt az 472 bizonyság menye. Mindkétszer Csipkekötő által gyógyíttatott meg. Említett Csipkekötő asszonyt tehát hívattatott az bizonyság, izenvén neki, ha szépszerivel el nem akarna jönni, másképpen is az lófarkán is elhozatnák. Elérkezvén azért Csipkekötő asszony is, hájat kért, azzal megkenvén az bizonyság menyének kérésére, de nem tudja az bizonyság, ha azzal kenyte-e meg, vagy mással, mivel kiment előle. Mindazonáltal az menye azonnal meggyógyult, hozzátévén, hogy azon gyógyítását senkinek meg ne mondja az bizonyság. 12us testis. Anna Török, circumspecti Emerici Babarczy coniux, annorum circit. 20. Deposito iuramento vallja: hogy circ. 3 esztendeje az bizonyság bal fele egészlen meg vala rontva. Csipkekötő asszony gyógyíttatására hívatván, kért kenyni való hájat. Mindazonáltal nem hájjal, hanem nyálával kenyte meg az bizonyságot Csipkekötő asszony. Sőt ha mondotta az bizonyság Csipkekötőnek, hogy hol fáj neki, s hol kenyje meg, felele reája, tudja ő, hol kelletik megkenni. Annakelőtte pedig Szandáné is kente a bizonyságot, de semmit sem használt; meg is mondotta, hogy ő sem segíthet, hanem akire a szivük fáj; tudakozván, ki volna az, felele, hogy Csipkekötő. Ki is mihelyest az bizonyság rátette az kezét, mindjárt jobban lett. Két ízben volt az bizonyság olyatén nagy rontásban. Elsőben pedig Szandáné azt is mondotta, hogy ha Csipkekötő hamarjában az bizonyság gyógyíttatására s orvoslására nem hívattatik, meg is kell halni neki azon rontásban. Tavaly Portiuncula napja tájban az bizonyság akkoron is Csipkekötő asszony nyálával megkenvén, azonnal egészségére hozattatott az bizonyság. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában. CCVII. 52. 1731. november hó. Boszorkánysággal vádolt Czinderi Ilona Csuka Péter özvegye, máskép Csipkekötö, önvallomásai. 1mo Kit gyógyított az fatens. Ad 1um Vallja, hogy Babarczy menyét gyógyította; vajjal kente és szent Márk napján kötött búza koszorúval kötötte. 2o 3o 473 CCVII. 53. 1731. nov. 14-én. Boszorkánysággal vádolt Ergelőczy Ilona, Csuka Péter özvegye, máskép Csipkekötö asszony elleni ügyészi vád, vádlottnő önvédelme, kínvallatásra való elítélése. Processus contra et adversus Helenam Ergelőczy, alias Csipkekötő, Petri condam Csuka relictam viduam, in crimine magiae incusatam institutus. Anno 1731. die 14. mens. 9bris, occasione malefactorum. Levata causa amplissimi magistratus liberae regiaeque Civitatis Szegediensis, i. cottui Csongradiensi adiacente ut A. - contra et adversus Helenam Ergelőczy, alias Csipkekötő, Petri Csuka condam huius liberae regiaeque civitatis Szegediensis inhabitatoris relictam viduam vinculis personaliter adstantem, ut I. Et pro eodem domino magistr. et A. egregius Mathias Khlósz, praefatae civitatis fiscalis atque adeo sufficientibus iuris requisitis instructus, (praemissam) praemissis praemitti et reservatis reservari assolitis, inhaerendoque privilegys magistratualibus, cum praehabita protestatione delegeret actionem sequentibus: Qualiter eadem personaliter adstans I. nescitur unde mota quoque maligni spiritus impulsu ac persvasionibus ad id inducta, spretis conditoris sui omnipotentis Dei gratiis, daemonique illicitis et tam iure divino, quam humano prohibitis artibus utendo, se se eidem nialigno spiritui mancipare, compluribus hominibus (ut sub D. appareret) quondam gravissimos dolores et eruciatus, ultimamque valetudinis ruinam causare et subinde nonnullos, invocata eiusdem maligni spiritus ope, iterum valetudini modis et artibus illicitis restituere, aliaque a naturae ordinario cursu abhorrentia practicare praesumsisset, paenam in generali regni decreto eatenus sancitam incurrere minime formidando. Vellet proinde procurator d. M. et A. in promeritam sibi poenam et aliorum terribile exemplum, ob eiusmodi horrenda et execrabilia magica acta, perque haec hominibus illata damna, eandem malefactricem I. iuxta patrias regni huius constitutiones signanter vero tit: 15. Part. Iae 0. D. T. et S. Steph. Lib. IIi cap. 31 et 32 ac S. Ladis. Lib I. cap 34, directionis item Kith. cap. 9. quaest. 30 et Praxis Criminalis Part II. art. 60, aliasque partim regni leges, praevia si necesse visu fuerit eiusdem I. torturam subiectione, legibus regni ac usu id ipsam connexive exposcentibus. + In vinculis personaliter adstans I. coram A. magistratu comparendo ad levata tenus productam contra se testium fassionem replicat sequentibus: 474 Replica Malefactricis Csipkekötöianae, Helenae Ergelőczy, Petri Csuka relictae viduae. 1o Ad fassionem Stephani Siha. Ad 1um Vallja, hogy semmi hírét fiának nem hidte Siha Istvántul, hanem az saját ingét, melyet Csipkekötő maga adott fiának s oda fogtak vele, kérte. Caeterum, hogy fenyegette, vagy megrontotta volna, tagadja 2o Ad fassionem Emeriei Babarczy. Ad 2um fassionem qualificative mondja, hogy az kenésre adatott háj elfogyván, nyálával is kenyte; másodszor ismét az hájbul is megmaradott, azt visszaadta az bizonyság anyjának. In reliquo negative. 3o Ad fassionem Helenae Masacsko, Georgii Tóth uxoris. Ad 3um Az rontást per omnium tagadja. 4o Ad fassionem Georgii Tóth. Ad 4um Simpliciter negat, hogy vagy fenyegetett volna, vagy megrontotta, vagy maga képében az éjszakának idején oda ment volna. 5to Ad fassionem Agnetis Horváth, Gregorii condam Széll viduae. Ad 5um Hoc quoque negat. 6to Ad fassionem Michaelis Paraszt. A 6um Mondja, hogy Paraszt Mihály leánya Anna franczuros lévén, ő igazította Rácz Katához orvosoltatni. 7o Ad fassionem Helenae Szarvas, Michaelis Paraszt uxoris. Ad 7um Negative mondja, ha Paraszt Mihály felesége nem ivott volna, bizonyos nyavalyábul kigyógyult volna. 8o Ad fassionem Catharinae Csúri, Joannis Fenyvesi consortis. Ad 8um Simpliciter negat. 9o Ad fassionem Emerici Siha. Ad 9um Negat minus. Mondja, hogy annakelőtte 6 esztendőkkel elesett Siha Imre felesége, amint maguk vallottak amazok és attúl fogvást volt beteges. 10o Ad fassionem Catharinae Süvegh, Gregorii Babarczy consortis. Ad 10um Vallja, hogy meggyógyította ifjú Babarczinét és midőn az kenyésre adott háj elfogyott volna, nyálával is kenyte, azokat ugyan meggyógyult, az többit pedig tagadja. 11o Ad fassionem Annae Török, Emerici Babarczi coniugis. Ad 11um Mondja, hogy más nyavalyája nem volt Babarczi Imre feleségének, hanem a mádrája szállott le s azt orvosolta s midőn az háj elfogyott, nyálával is kenyte meg. Pro domino M. et A. super replica malefactricis I. ac in eadem contenta eiusdem I. quoad nonnulla puncta affirmativa, quoad aliqua simplici negativa, quoad complura vero qualificativa responsione solem- 475 niter protestaretur et vi suae generalis reservatae inhaerendo privilegiis magistratualibus pari cum protestatione diceret: Personaliter adstantis I. praeinserta responsio vel est affirmativa, et eatenus actionetenus a procuratore domini M. et A. petitae poenae I. et obnoxia, - vel vero est Simpliciter negativa, et in eo casu tum ex ratione status privilegiati causarum magistratualium, dietante quaest. 33. cap. 9. Kith. tum vero pariter ex fundamento quaestionis 16. cap. 6. Kith. in § si reus actionem Actoris Simpliciter negat et totam quantam immunitatis et innocentiae praetensae probam pars F. in se assumpsisset: sin autem partis I. responsio est qualificativa, tum etiam iuxta quaest. 18va cap. 6. Kithonichiani malefactrici I. indeninitis suae proba incumberet cui porro ut instantaneae et ad amussim satisfieret, procurator dni M. et A. enixere cuperet, addendo nihilominus sequentia in considerationem exactam esse summenda: primo; famam constantem iam ab aliquot annis de totiesfata malefactrice I. fuisse apud honestae vitae tam viros, quam faeminas, eam magicis artibus deditam esse; - 2-do, talem eandem exstitisse adhuc anno 1728 similis farináé saga, ob idem delictum igni concremata hic Szegedini Hétvékásné, alias Tóth Örzse in equuleo est confessa, in qua etiam confessione ad ultimum usque spiritum perstitit, uti ex processu praefatae eotum executioni mancipatae sagae constaret; 3-tio: et illud mentionatam I. daemoniacis, ac iure tam divino quam humano prohibitis artibus deditam fuisse comprobaret, quod dum anno 1728vo acuratius inquireretur, se Szegedino aliorsum circa Gyöngyösinum proripuerit, quod nec ipsa negaret; - quarto: ut ex tertium fassionibus iuramento confirmatis et coram hocce A. magistratu authenticatis constaret, eadem malefactrix I. praemissis comminationibus per eiusmodi magicas artes plurimis valetudinem corrupit, nonnullis illicendo vitiatum corpus sputo suo sanitatem illico reddidit; quibusdam plane vitam ademit. Quorum fassionibus eo maior fides est adhibenda, quod omnes et singuli probatae vitae et conditionis honestae ac ad testimonium ferendum omnibus requisitis instructi existant; quinto: in facie iuris et sub corporali iuramento ut praemissum esset, factas testium fassiones personaliter adstans I. in aliquibus Simpliciter admitteret, in quibusdam autem qualificare niteretur, aut Simpliciter negare. - Itaque ad mentem praemissarum Kithonichianarum Quaestionum procurator domini M. et A. peteret tum qualificatam, tum vero negativam per partem I. docen. Secus vero uberiori delictorum suorum explanatione complicumque revelare praehabitam torturam, praestolaretur finale iudicium et executionem, cum reservata. Deliberatum est: Petitam domini M. et A. procuratoris torturam sequentibus ex rationibus. 1mo Ex quo praescitam malefactricem constans coram honestae 476 conditionis et vitae hominibus ferat rumor, magicis imbutam esse artibus. 2o Siquidem anno adhuc 1728 Elisabetha Tóth, alias Hétvékás, lamia et ob talisdem maleficii crimen rogo imposita, adeoque iam iustificata, hic Szegedini intra et extra torturam, prout processus series id indigitaret, constanter asseveraret, eiusdemque damnationem suam morte quoque sua authenticasset, memoratam I. manifestam esse sagam. 3o Quandoquidem occasione indagationis sagarum, praememorato anno 1728 factae, Szegedino sese ad partes iuxta Gyöngyösinum situatas, uti sola etiam antiferetur recepisset. 4o Quia testium fassiones iuramento roboratae et coram iure authenticatae firmarent, quod dicta malefica I. praemissis comminationibus complures in valetudine et corpore eiusdem arte nefaria laesisset, quorumdam item corpus arte praescita destructum, saliva sua illinendo priori sanitati restitutisset, nonnullos vero plane peremisset. 5ta Ex eo quoque, quod coram iure personaliter in vinculis adstans I. testium fassiones iuramento firmatas partim admitteret, aliquas qualificative diluere niteretur, quaedam autem Simpliciter negaret. Pro elicienda rei veritate complicumque revelatione eidem maleficiae, admitti. + Puncta interrogatoria in tortura Helenae Ergelőczi, alias Csipkekötő, annorum circ. 60. 1mo Volt-e valamely szövetséged az ördöggel? Mi módon és mióta? Megtagadtad-e teremtő Istenedet, szenteket, keresztséget? Hol vagyon az ördögtül való jeled? 2o Ártottál-e valakinek boszorkányságoddal és bűbájosságoddal és kinek? 3o Kitől tanultad és mióta űzöd? 4o. Fenyegetted-e Siha János feleségét s te rontád-e meg annak bal csípejét? Te húztad-e össze annak kezeit, lábait egész testét? Nemkülönben Siha Imrét N. Miller úr udvarában fenyegetted-e? 5o Siha János menyét te rontottad-e meg? 6o Te rontottad-e meg két ízben Babarczi Imrénét, amint Szandáné vallotta? és midőn nyáladdal megkenvén, azt meggyógyítottad, való-e, hogy megesküdtetted Babarczi Imre anyját, hogy gyógyításodat senkinek ne mondja? 7o Te nyomtad-e meg a többi boszorkányokkal Tóth György fiát, azért, hogy leányodat el nem vette. 8o Ugyan Tóth György feleségéhez Maracsko Ilonához mentél-e éjszaka magad képében és a két kulcsot a szájába vetetted-e, s akkor gyötrötted-e? Azután midőn tőled visszament volna Tóth Györgyné s az lábai Moizes házánál megtüzesedtek és éjszaka kifakadtak, te cselekedted-e? 9o Horváth Ágnes, Szél György özvegye fiacskáját te ölted-e 477 meg? Te vetted-e el azon ruhácskát, melylyel az holt gyermekecske álla fel volt kötve? és mi végre? 10o Kiss András feleségét Annát, Paraszt Mihály leányát, ki most is Mélykúton nyomorult, te rontottad-e meg, úgy hogy mindene rothad? 11o Most Dorosmán, ennekelőtte Szegeden lakos Horti Jakab feleségének Sárának a tehenét megfejted-e? 12o Te rontottad-e és ölted-e meg Csúri Kata Fenyves János feleségének kis gyermekét? Torturata Simpliciter negat et nihil fassa est. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában. CCVII. 54. 1731. november hó. Ergelőczi Ilona, Csuka Péter özvegye, máskép Csipkekötö asszony boszorkánykodási ügyében az ítélet hozatala alkalmával történt szavazási jegyzék. Intuitu amissionis vitae, vel remissionis poenae Helenae Ergelőczi. D. Babarczi - - relegatio. D. Proliltovity - - relegatio. D. Jósa - - relegatio. D. Puskás - - relegatio. D. Horváth - - relegatio. D. Maggio - - relegatio. D. Siskovity - - relegatio. D. Valbrun evirgatio per carnificem. D. Kesz - - relegatio et evirgatio. D. Losoncz - - relegatio. D. Temesváry - - relegatio. D. Miller - - relegatio. D. Iudex prr (1) - - relegatio. 1. In perpetuum releget. 2. Iuramentum de non rediendo, de non ulciscendo et cuicunque nocendo. 3. Educendum usque ad confinium territorii. 4. In casu reditus quidnam sperasset tum propter violationem juramenti . . . . . et famam iam nimium suspectam, penes columnam in foeminae stigma aduretur. (Egy külön lapon e sor) "Csipkekötő ellen tortura." 1) primarius. 478 CCVII. 55. 1731. november hó. Ergelőczi Ilona, máskép Csipkekötö, úgy Kovács Zsófia, máskép Ludas Molnárné boszorkányoknak a város területéről váló kitiltásra szóló ítélet. Deliberatum est. Ex quo Helena Ergelőczy, alias Csipkekötő, Petri condam Csuka relicta vidua per plures testes, qui etiam . . . . . caput corporale iuramentum prout ex inquisitione eatenus peracta appareret deposuissent atrocis criminis magiae occissata, ac ex iudiciis sufficientibus magistratualiter torturae etiam adiudicata, quam etiam die 18a mens. praes. Novembris Anni 1731 in curia 1. r. cittis huius Szegediensis subiisset; quia nihilominus tam in confrontatione testium authenticat. quam et eadem tortura in negativis perstitisset; attamen de superstitionibus exercitis communis volitaret, ideo una clari instinctu contra eandem non evenisset ab ordinarium quidam poena iuxta Bened. Carps. par. 3a p 125 nr 24 et 25 et alius pas . . . . . observari solit absolvi, in exemplum nihilominus et terrorem aliorum eandem tam a civitate hanc, quam et territorii eiusdem perpetuum, deposito per prius de non redeundo, prout et etiam ulciscendo ac cuiquam nocendo corporali iuramento, per eductionem medio carnificis usque ad confinium territorii civitatis relegari. In casu autem reditus, qui non speraveritur, tum propter violationem iuramenti, quam et famam nimium iam suspectam, penes columnam in foeminae stigmate candenti in dorso aduri. Item pariter contra Sophiam Kovács, Stephani Molnár uxorem talisdem sententia lata est. CCVII. 56. 1731. november hó. Ergelőczi Ilona (Csipkekötő asszony), úgy Kovács Zsófia, máskép Ludas Molnárné a város területéről kitiltott boszorkányok eskümintája, hogy vissza nem térnek és senkin boszút nem állanak. Én N. etc. hogy ezen N. Szeged szabad királyi városában és annak semmi határában se titkon, se nyilván egész életemnek fogytáig nem jövök és vádoltatásomért, megfogatásomért, rabságomért és rabságomnak alkalmatosságával minden szenvedésemért se ezen nemes magistratus személyei ellen, se pedig azok ellen, kik bizonyságot ellenem tettenek, se senkinek egyébnek semminemű boszút nem fogok állani és nekiek soha semmiben nem fogok ártani. 479 CCVII. 57. 1731. jan. 19. Kovács Zsófia Molnár Istvánné, máskép Ludas Molnárné bűbájosságára és rontásaira vonatkozólag kivett tanúvallomások. Anno 1731. die 19a Januarii, ex comissione amplissimi magistratus praesens infrascripta inquisitio seu testium examen, iuxta subinserta deutri puncta, modo et ordine subsequenter est peracta. De eo utrum? 1o Tudja-e bizonyosan, hallotta-e, avagy látta-e a tanú, hogy Kovács Zsófia, Molnár István felesége, valami babonaságot vitt volna végbe? mondja meg hite után. 2do Vallja meg azt is az bizonyság, hogy említett asszony valakit fenyegetése után rontott-e meg testében, vagy gyógyított-e? 3o Kit tudna ellene bizonyságnak s tanúnak lenni? Primus testis, honesta mulier Anna Temesvári, prud. ac circumspecti Francisci Török consors, annorum 37. praestito iuramento fatetur ad 1um: Nihil. Ad 2um Ennek előtte circ. hét esztendővel az fatens fiacskájára gyanakodván Ludas Molnárné, hogy az leányának kezét eltörte volna, . . . . . haragudott reája, azután hol egyet s hol mást sok ízben kért az fatenstűl. Ha egyben vagy másban nem szolgálhattak nekie, fenyegetéssel mondotta nékiek: no adnátok még. Circiter hat esztendők mulva nyárban circ. 8 óra tájban az fatens gyermekágyban ébren lévén, Ludas Molnárné az ablakon által (ahol egy gyermek is nehezen mehetne be) maga szerint, haja leeresztve, gyertyavilág lévén, bement és tüstént az fatenshez menvén és az hüvelykével az fatens két füle tövét megnyomta és mihelyest az testis nevét említette, az Molnárné ismét az ablakon visszament. Másnapra kelve ismét az fatenst az hideg ellelte; azután fényes nappal az fatens ajtaján bé menvén, azonnal megnyomta az fatenst az említett Ludas Molnárné és megint az ajtón visszament. Mihelyest kiment az ajtón, mindjárt az jobb felől való csöcse, mintegy korsó derék, felpuffadott s megdagadott. Ezt látván a fatens, hívatta Ludas Molnárnét, mondván néki, hogy az ő dolga volna, hagyna békét és gyógyítaná meg. Amaz feleié, hogy ő meg nem rontotta volna, meggyógyítja az isten. Elmenvén Ludas Molnárné, circ. félóra mulva egymaga az fatens házában ordítással bémenvén és tüstént az fatens csöcsére nagy erővel ugorván, ismét onnét eltűnt. Azután borbélyokkal gyógyíttatni kívánta volna megrontatott erőjét, de haszontalan volt. Hanem egy dorosmai ember bizonyos bolondító, aliter szép asszonyok füvét praescribálván néki, hogyha az vesztés, meggyógyulna véle; amint véle élvén az fatens, az sebjére ugyan meggyógyult, de nem szoptathat véle most is. Circiter 2 esztendő múlva ismét Ludas Molnárné az fatenstül halzsírt kérvén, mivel másnak adta az fatens ura, néki nem adhatott. Nem 480 sok idő mulva az leányának is minden erejét elvették. Mivel pedig mások is gyanúságbúi kergették vala Ludas Molnárnét, Sigmond pedig, Ágoston Márton, az fatens is kívánt ellene panaszt tenni, azt megértvén Ludas Molnárné, Szarvas Ferencz felesége és Fejes János felesége Kata által megizente az fatensnek, hogy csak ne menjen sehova is, ő meg fogja gyógyítani. Hozzá menvén az fatens, kérte, hogy gyógyítaná meg leányát. Megharagudván az fatens, kezét dörzsölte, mondván: így tanítottak engemet ennyi esztendőtül fogvást; azon kezével, melyet illetett vala Ludas Molnárné, az fatens nem bir és egy kenyeret is azon kezével és nehezet nem foghat véle. Az proxime elmúlt nyáron ismét, midőn az fatens Ludas Molnárnéhoz ment volna, mivel sok lúdja s kácsája elveszett, amaz pedig majd mindennap az piarczon árulta lúdját s kácsáját, mégis mindnyája megvolt, - szóval összeháborodván véle és boszorkányságot hányván szemére - - mondá: de ilyen amolyanok, nem félek én tőletek, míglen Pál deák úr él; most is ott voltam nála s panaszoltam. De ő kegyelme azt mondotta, hogy csak szenvedjem, míg szenvedhetem. Secundus fatens: Circumspectus Martinus Ágoston, inhabitator huius civitatis, annorum circiter 32, praevio iuramento fatetur ad 1um Nihil, ad 2um Vallja, hogy az Isten kettős magzatokkal megáldván, az elmúlt őszszel hozzája menvén Ludas Molnárné csizmáját foltozni, mindjárt az gyermekekhez ment és tudakozta, melyiket szereti jobban? Felele az fatens felesége: az leányka. Most mivel szolgálni nincsen, az fatens pedig nem czéhbéli mesterember, fel nem fogadta munkáját. Kimenvén pedig amaz, nagy pörléssel mondá a fatensnek: no - úgymond - csak harmadnap mulva is reám szorultok. Más éjszakára kelve, elő-álom tájban az leánykája igen nagyon sírt, nem tudták mi lölte. Midőn föröszteni akarták, akkoron veszik észre, hogy az nyakacskája hátra vagyon szegve és mint az darab fa, merőn állott és mindenkor felnézett. Az fatens felesége azonnal mondotta, hogy nem más, hanem Ludas Molnárné dolga. Amaz reája való gyanúságot másoktúl megértvén, pecsét által nemzetes bíró úrhoz czitálta. Midőn ottan mind egyik s mind másik panaszát megjelentették volna, magistratualis sessióra idéztettek. Hazafelé mentekben pedig Ludas Molnárné az fatens házához is bement, mondván az fatensnek: csak ki ne terjesztetted volna, úgyis meggyógyítottam volna. Mindazonáltal azzal sem gondolván, azon lánykát vigyük az tanács elejben, ha valami gondja lészen, én velem is úgy bánjanak, mint Rózsa Dániellel. Azalatt az gyermekhez menvén, mondá: ugyan ki kívánna ilyen ártatlannak véteni, aki senkinek nem ártott; és az gyermek fejét felhajtván, mintha szánakodna rajta és az nyakát hátul két ízben felsímította. És azután semmi gondja sem lett; most is egészséges az leányka. 481 Tertius testis: Prudens ac circumspectus Moyses Kis; civis, annorum circ. 27. praestito iuramento ad 1um Nihil. Ad 2um: Vallja, hogy 2 frtot kért portiora, az bizonyság néki nem adott. Nem sok idő mulva egy leánya nagy nyomorúsággal és boszorkányok vesztése által meghalálozván, az második gyermekének is mind teste s tagja az elmult húsvét táján megrontatott volt. Dékány Istvánnéhoz vitte gyógyítani. Az pedig felelé: én fel nem foghatom, ha szintén tudnék is. Azután ismét Ludas Molnárnéhoz vitte gyógyítani; az is hasonlóképen, mivel megtudta, hogy máshoz vitte volt orvosoltatni, fel nem akarta vállalni, mondván: gyógyítsa meg lévai asszony, az a kegyelmetek orvosa. Addig kérte az fatens, hogy Ludas Molnárné ugyancsak felvállalta, fürdőt csinálván, nekie mondotta, hogy lévai asszony holnap két poltura ára olajért fog jönni, de nem kell néki adni, mert semmit sem fog használni az fürdő, amint úgyis lett (fatetur reá) hogy olajért jövén az fatenshez, de nem adtak neki. Másodszor is fürdőt csinálván nekie Ludas Molnárné, no most is elfog jönni, káposztát kérni, de nem kell néki adni; mert nem használ az fürdő, mivel ő rontja az kegyelmetek gyermekeit, én pedig gyógyítom. Az is úgy lett, hogy káposztát kérni ment az fatenshez. Akkoron az fatens rútul kipirongatta és szidalmazta lévai asszonyt. Azután megfürösztvén, meggyógyult. Hogy pedig hamarjában Ludas Molnárnénak az fatens meg nem fizethetett, ismét hasonló nyavalya kiújult az gyermekén. Elhívatván ismét Ludas Molnárnét, mondotta Molnárné: bezzeg rajta voltam az éjszaka lévai asszonynyal; megküzdöttem véle és ha erősebb nem lettem volna, meggyőzött volna engem. Minekutánna pedig megfizetett néki, ismét meggyógyította és most is egészséges az gyermek. Quarta fatens: honesta mulier Catharina Kemicz, circumspecti Andreae Tóth inhabit. huius civitatis coniunx, annorum circ. 36. Deposito iuramento vallja: Ennek előtte circ. hét esztendőkkel az fatens Ludas Molnárnéval zsellérül egy házban lakván, bizonyos garasa veszett el említett Ludas Molnárnénak az fejrevalójából. Azt az fatensre, vagy fatens fiára fogta. Összeháborodván véle, kétszer az kés nyelével megütötte. Azon összeháborodásokért mindketten megárestáltattak volt. Onnét megszabadulván, circiter harmadnap múlva nagy nyavalya érte fatenst. Ide s tova orvosokhoz vitetvén magát elmult nyáron, Dunántúl való bizonyos orvos megmondotta néki, hogy száraz kölés vagyon az fatensen és hogy bizonyos szegedi asszony, aki ennek előtte veszekedett véle, megrontotta és hogy most onnan haza fog menni, azon asszony meg lesz fogva, - amint is egy asszonynyal veszekedvén Ludas Molnárné, mihelyest haza jött az fatens, Ludas Molnárné egy hétre megfogattatott. Szent-György napi vásár tájban pedig az fatens Csordás János házánál lévén Ludas Molnárnéval, mindenkor okot kere- 482 sett az fatenssel veszekedni, mondá Ludas Molnárné: no megvertelek már egyszer s megszáradtál kezem miatt; de megverlek s megszáradsz még egyszer, hogy koporsóban is kezem miatt fogsz menni. Quintus testis. Circumspectus Joannes Csordás, inhabitator huius civitatis, annorum circiter 33. Praestito iuramento vallja: hogy Szent-Györgynap tájban az fatens házában pörlött Ládas Molnárné Tóth András feleségével, Kenéz Katával, mondotta Ludas Molnárné Zsófia Tóth Andrásnénak: no megvertelek már két polturáért egyszer, azóta száradol; de megverlek még egyszer, hogy koporsóba is azzal tesznek bé. Testi füleivel hallotta Ludas Molnárné szájábul. Nemkülönben: mintegy két esztendeje az fatens kertjével Ludas Molnárné kertje advicináltatván, panaszt tett az fatensre, hogy az tyúkjai kárt tesznek. Nemzetes bíró úr parancsolatjából injungáltatott, hogy az közfalat Ludas Molnárné is csinálja, amint is az közfalat fatens kiszedvén, Ludas Molnárné egészlen új náddal bé nem csináltatta, hanem az avít náddal is segítette. Akkoron mondotta az fatens feleségének: no te eb ágyában termett Borsos Kata, valahányszor látod az én nádfalamat, annyi ezerszer megsiratod. Amint is egy esztendő mulva az fatens feleségével az jobb alsó szeme héja lehúzódott s most is úgy vagyon. Sextus testis. Circumspectus Ioannes Szegedi, civis, annorum circiter 36. Praestito iuramento vallja: az elmult apró szentek napján Ludas Molnárné az fatens szomszédjához, Gulyás Mártonhoz menvén, oda ment az fatens felesége, mondotta néki: miért nem jön hozzánk. Felele amaz: nem megyek, most is sok szó van rám. Azután oda kívánta vitetni az fatens kezére lábára megrontott gyermekét, monda Molnárné: no ennek csak koporsót készítsetek, mert ezt megrontották az javasok. Azután ismét: de ne féljetek, ha isten után segíthetek rajta, segítek. Harmadnapra bizonyos port hozván, azzal behintette az gyermek kezét három ízben s megfürösztötte és meggyógyult. De az lábai most is rosszúl vannak. Septimus testis. Circumspectus Paulus Péter, inhabitator huius civitatis, annorum circiter 32, iuratus, examinatus, fassus est: Az elmult nyáron a feleségének keze s lába össze volt húzva. Annak gyógyítására Gyalura bizonyos orvos asszonyhoz vitte. Azon tudós asszony megmondotta az fatensnek, hogy ő nem tehet s nem segíthet rajta; hanem aki megrontotta, mivel cselekedetét megbánta, meg is fogja gyógyítani. Azzal visszatérvén Kanics által az fatens igazíttatott Ludas Molnárnéhoz, hogy az meggyógyítja. Akin úgy cselekedvén, elsőben Ludas Molnárné fel nem akarta feleségének gyógyítását vállalni, hanem sok kérésére nézve mondotta, hogy amit isten után s magátul szolgálhat néki, megfogja gyógyítani. Amint is patikábúl bizonyos orvosságot hozván, fürösztötte is, meggyógyult keze után. Octava testis, Catharina Faragó, Andreae Szt. Miklósi . . . mili- 483 tiae hominis coniunx, annorum circiter 50, iurata, examinata, fassa est: tavaly sz. Gergely nap tájban, bizonyos lenmagot akart sutulni s épen Ludas Molnárné után kellett volna sutulni. Már akkoron Ludas Molnárné lenmagja meg volt gyúrva. Fölvevén egy marok lenmagot az Vetró Fer. zsellérje . . . . .sajtós legény, mondá: ime minemű sok olaj van ebben, nyilván sok szegénynek az olaja vagyon benne. Mások ismét mondották, hogy egy kanta vizet töltött beléje. Azt megértvén Ludas Molnárné, mondá: ki mondja, hogy vizet töltöttem az lenmag közé. Némely találta mondani, hogy Sz. Miklósiné, noha nem tőle eredett azon szó. Fogá az vizes korsót és földhöz ütötte és fenyegetéssel mondotta Ludas Molnárné: No Szt. Miklósiné, lészen nékem lenmag olajom, de könnyen elviheted az magad olaját; amint úgy is lett. Ludas Molnárnénak sok olaja csurgott, úgy hogy embert fogadott hazavitelére. Szt. Miklósinénak pedig még lenmag pogácsájábúl circ. egy itcze sem lett, sőt tizedik részt sem vehettek belőle. Akkoron mindjárt mondották Szt. Miklóssinénak, hogy tegyen panaszt Ludas Molnárné ellen ns város bírájánál, noha ugyan panaszt nem tettek. Nonus testis. Michael Nagy, inhabitator huius civitatis, annorum circ. 30. iuratus, examinatus, fassus est: hogy az fatens sajtós legény lévén, tavaly szt. Gergely nap tájban Vetró Ferencz zsellérje Örzse, felvett Ludas Molnárné gyúrott lenmagjából egy marokkal, mondá: meglássátok, Ludas Molnárnénak sok olaja lészen, mert egy kanta víz is vagyon benne. Az leánykája Ludas Molnárnénak hírt adott, hogy sok vizet mondanak olajában és ki nem akarják sutulni. Oda menvén Ludas Molnárné, mondá: ki mondja, hogy én sok vizet töltöttem lenmagomba. Eddig is jól tudtam én gyúrni, meglátja szemetek előtt lészen nékem olajom; de könnyen elviheti Sz. Miklósiné. Úgy is lett, hogy Ludas Molnárné 3 pogácsájábúl, amely circiter egy vékábul való volt, circit. 8 1/2 itcze lenmag olaja lett. Szt. Miklósinénak pedig 4 pogácsájából, amely egy véka lenmagnál több volt, noha az lenmag gyúrásában és főzésében fogyatkozás nem volt, egy itcze olaja sem lett és azért tizedet sem vehettek belőle. 10us testis. Andreas Árokszállási, iuris militaris persona, annorum circiter 31. iuratus, examinatus, fassus est: az elmúlt sz. karácsonyi napok előtt Árokszállásiné, az fatens anyja beteg lévén, mások javaslásábúl odahívattatott Ludas Molnárné, mondá Árokszállásinénak: no - úgymond - ne szánjad, hogy meggyógyulj, hanem többet várj fejedre; még az inaid is el vannak szakadva. Felele arra Árokszállásiné: miért fenyegetsz engem, mivel nem voltam soha károdra? Mondá Molnárné: tudod e, hogy meg nem emberlettél két poltúrára égett borral, hanem még az lepedőt is elvetted tőlem, amely dolog még ennek előtte circ. 7 esztendőkkel esett és az fatens anyja arrúl nem is emlékezett volna, sőt nem tudta, hogy ő legyen az, hanem amidőn maga megmondotta 484 Molnárné, fogadta, hogy másnapra fog hozzá menni. Mivel pedig Ágoston Márton is gyanakodott, az fatens anyjánál némelyek papirosra tették panaszukat. Oda ment ismét Molnárné, mondá: miért irattatok bé, részeg voltam akkoron? Kérte az fatens kezét, ez oda nem akarván adni, visszafordult Árokszállásinéhoz, kérvén egy kevés vajat. Azzal nyakacsigáját és mellét megkente. Azon éjszaka mindjárt rosszul kezdett lenni; harmadnapra ismét az szava elállott az fatens anyjának és ottan, ahol Molnárné által megkenetett, nagyobban fájlalta tagjait. Ma negyednapja ismét az fatens húga Molnárnéhoz lejött, kérte, ha valami jót tehetne az anyjával. Felele Molnárné: ne várja, hogy meggyógyuljon, mert abban kell neki meghalni. Ultimi tres confrontati, videlicet: Catharina Faragó Andreae Szt. Miklósi coniunx, Michael Nagy et Andreas Árokszállási - - (a megjegyzés elmaradt.) 11us testis: Catharina Simony, Ioannis Fejes uxor, annorum circiter 32, iuramento mediante fatet: Az elmult ádventben Molnárné mondotta maga házában az fatensnek: úgy meg fáj a szívem azért az lányért, - tudni illik Török Ferencz leányáért - és ha Török Ferenczné, az leány anyja nem haragudna, meggyógyítanám. S azután ismét Török Ferencznének szemébe mondotta, ha nem haragudna reája, az leányát meggyógyítaná. És valamint Faragó Ilonát, most Barát Imre feleségét meggyógyítottam olyan nyavalyábúl, patikabéli eszközzel meggyógyítaná és mihelyest azon dolga Molnárnénak lecsendesedik, mindjárt megfogja gyógyítani. 12us testis. Helena Balogh, Francisci Szarvas uxor, annorum circ. 37. Iurata, examinata, fassa est: Ennekelőtte egy esztendővel az fatens leánya minden tagjára rosszul volt; kezeit, lábait, fejét, nyakát . . . . . nem bírta és eszén sem volt. Egykor az papokhoz templomban akarta, ha segíthetnének rajta, vinni. Azalatt öreg Bába Jánosné előtalálta, mondván az fatensnek, csak meg ne mondaná, igazítaná olyanra, aki az fatens leányát meggyógyítaná, mert úgymond, az én menyem leányát az gyógyította meg; jóllehet ugyan fogja tagadni, de csak könyörögj néki, felfogadja gyógyítani. Fogadá az fatens, hogy meg nem mondja néki, kicsoda igazította hozzája; amint is Ludas Molnárnéhoz igazítván, az fatens hozzája ment s kérte Krisztus kínszenvedésére, hogy gyógyítaná meg nyomorult leányát. Sokáig fel nem akarta vállalni, sok kérésére mondotta az fatens leányának Ludas Molnárné: no tedd az térdemre az tenyeredet és szemeiddel nézz az én szemembe. Amint is úgy cselekedvén, meghúzogatta fatens leánya kezét, mondván: megrángatták ugyan az kezét, de abbúl semmi nyavalyája nem lészen, - mondván: csak fürösszétek őtet, én nyomorultabb is voltam ennél, meg fog gyógyulni. Azután tudakozta az fatens, minémű 485 fürdővel éljen. Felele Molnárné: 3 szemétről szemetet szedjetek, 3 puszta szérűről ismét füvet és 3 sárnyomó verembül három s három kilenczszer vizet rocskával. És azután Molnárnéhoz vivén azokat, mivel mondá Molnárné, őtet megrontotta Bite Pörzse, nem hordhat vizet maga. És először bizonyos szurkos fazekat elől vitetvén, ha abban bizonyos csomós eszközök lévén, megfüstölte 3 ízben, mondván: patikabéli szerszám. Cserépre álltatta az megnyomorodott személyt és mind az háromszor elaludt az füst; úgy próbálta, ha cselekedet vagyon e rajta, mert praevie mondotta: ha él a . . . . . azon eszköz tétemény; ha pedig nem, korbács kell néki. S azután mondá: hogy igen is tétemény van rajta. Azután fellebb írt eszközzel megfürösztvén és annakelőtte mindeneket kivert az házbul. Midőn az fürdőbe tette az patienst, abban az fürdőben meg is gyógyult. Fizetett néki 5 máriást és amint megegyezett a fatens véle, 2 frttal tartozott volna néki. És azért is az fatens szövőszékjét Molnárné ki nem akarta adni. Azután mondotta a fatens maga vejének, Barát Györgynek, hogy azon két máriást fizesse meg Molnárnénak. Amaz felelé, hogy addig meg nem fizet, míglen az kezét, amelyre nem emelhet, meg nem gyógyítja. Az húsvét ünnepekben pedig Molnárné (panaszolkodott egyszer Ludas Molnárnénak, hogy két máriással adósak, az fatens megintette az vejét, hogy fizessék meg, mire felelt Baráth György, hogy addig meg nem fizet, míglen az kezeit is, amelyekre rosszúl van, meg nem gyógyítja) az fatens leányához menvén, tűzhelyen ülve találta; nyálával Molnárné megkente kezeit az fatens leányának és meggyógyult. Azután az két máriást is megfizették neki. Nagyon gyanakodik az fatens, hogy Ludas Molnárné azért vesztette meg leányát, hogy bizonyos elveszett hidakat kezében ért, és vele iránta pöre volt és mindenkor fenyegette fatenst Molnárné, hogy megbánja, mivel az fatens lúdjai is elvesztek, gyanakodott. Midőn pedig utolszor az kezeit is meggyógyította, mondá Ludas Molnárné, hogy már semmi gondja nem lészen, de színe nem fog lenni, aminthogy színtelen is az időtől fogvást. (Vallja, hogy Sajó vize mellett Katán faluban, Bokornénak praescribálta bizonyos csipke hordozó tót azon fürdőt csinálni és ottan tanulta. Az füstölést látta ismét Gyöngyös-Patán, Varga Mihálynétul. Szentelt tömjén, spaich nevű fű, háromféle eszköz patikábul; birsalmalevél, zab, kámfort, gyömbért, babért pálinkában és borban megfőzte és azzal kente). 13us Anna Fűz, Ioannis Szegedi uxor, annorum circ. 32. iuramento mediante fatet: Karácsonytájban az fatens fiacskája megrontatott. Noha ugyan nem hívattatott Molnárné, az fatens szomszédjában menvén Molnárné, szomszédja hírt adott, hogy ott légyen Molnárné. Tüstént az fatens hozzája ment, azonnal kérte, hogy vigye hozzája nyomorult fiacskáját. Úgy cselekedvén, mondá Molnárné: ennek csak 486 deszkát készítsetek. Azután ismét, midőn bort ivott, mondá Molnárné: de ne búsuljatok, ennek még gyenge az teste, öszve forr és utánna vetette, hogy eddig is meg lett volna, ha merte volna gyógyítani. De sok szó van reája. És azután patikábul hozott valami eszközt, azzal fürösztötte és füstölte. De az fürösztésnek semmi hasznát nem érezte, hanem bizonyos zsírnak, melyet Ludas Molnárné szt. Tamás hájának mondotta, megkente az kezét és az keze jobban lett. De az derekacskája meg nem kenetett, most is nyomorult derekára. Ludas Molnárné megfogatása után az leánya az fatenshez ment, tudakozta az fatens, hol van azon zsír, melylyel az kezét megkente. Felelé, hogy minden zsírt, az kemenczébe vetett, nem bánja, ha oda mennek is keresni. Midőn tudakozta az fatens, hogy ki cselekedete fiacskájának rontása, felelé Molnárné: hogy aki legjobb akarója, az rontotta meg, de nem akarta megmondani. 14tus testis. Circumspectus Georgius Baráth, civis, annorum 28, praestito iuramento vallja, - - (a többi el maradt) 15us testis, Susanna Tóth, circumspecti condam Michael Bába relicta vidua, annorum circiter 30, praestito iuramento vallja: Hogy eladó leányának az jobb keze meg volt rontva és az eszében is fogyatkozott volt. Tavaly némelyeknek javaslásábúl Ludas Molnárnéhoz folyamodván, kérte, hogy gyógyítaná meg nyomorult leányát. Ki is meglátván említett fatens megrontatott leányát, mondotta, hogy boszorkányok által rontatott meg. Azután circ. kétszer, s. v. sörtétes ganéjával megfüstölt, ismét azután bizonyos zsírral háromszor vagy négyszer megkente és valamit ugyan segített rajta. Injungalta az fatensnek, hogy leányán való segítését senkinek meg ne jelentse és hogy az lába nyomát is megcsókolhatná azon jó cselekedetért. Azt is mondotta, hogy megholt Hódi Ferenczné rontotta meg, kire is az fatensnek gyanúja volt; mert midőn öreg Bába János leányát Hódi Ferencz fiának feleségül adták, az leánynyal adott ajándékkal nem elégedett meg. Megint Ludas Molnárné az fatensnek praescribálta, hogy csináljon fürdőt leányának, kilencz szemétdombon szedett szemétbül és télizöld fűbül, melyet ugyan az fatens el nem követett. Mivel pedig egészben meg nem gyógyította leányát, azután is kérte Ludas Molnárnét, hogy segítsen rajta. Ki is felelte, hogy őtet minden ember boszorkánynak mondja, nem meri gyógyítani. 16us testis. Helena Szarvas, Georgii Baráth consors, annorum circ. 18; jurata, examinata, fassa est: Taval most esztendeje, mind eszére s lábaira megrontatott és eszétül is megfosztatott volt az bizonyság. És amint gyógyítása után mondották, semmi szemérmet is nem tudott. Ludas Molnárné által meggyógyíttatván és eszére is hozatván, még az bizonyság az jobb kezének ujjaira semmit nem bírt; se orsóját nem pördíthette. Mivel pedig még az bizonyság gyógyulása bérében két 487 máriással adósak voltak; azon két máriást kérni menvén, az bizonyság újjait nyálával tűzhelyen Ludas Molnárné megkente s azonnal meggyógyúlt és semmi gondja sem lett. Mondotta Ludas Molnárné, ha jobban nem lészen, menjen hozzája, szentelt vízzel is megkeni. De mivel az bizonyság Ludas Molnárné nyála megkenésével meggyógyult, nem is ment hozzája. Megparancsolta mindazonáltal Molnárné, hogy azon gyógyítását senkinek meg ne jelentsék s meg ne mondják. 17us testis. Joannes Baranyi, inhabitator huius civitatis, annorum circ. 40. iuramento mediante vallja. - - (A többi elmaradt.) 18us testis. Joannes Erdéli, civis, annorum circ. 30. praestito iuramento vallja: Most esztendeje az bizonyság fiacskája meg volt rontva, abban meg is holt. Húsvét tájban ismét leánykája még nagyobban megrontatott s két hétig sem nem evett, sem nem ivott, mivel az szája bé volt kapcsolva. Az bizonyság felesége hallván Ludas Molnárnét jó orvosnak lenni, hozzája ment s bort föltétetett neki s kérte, menjen leánykáját gyógyítani. Nehezen ment az fatens házához, midőn pedig az sínlődő leánykát meglátta Molnárné, mondá: ez nemcsak meg van rontva, hanem meg is van éve. Ha előbb hívtatok volna, segíthettem volna rajta. De az a Czitromné ette meg és azt az szép . . . . . is, az rontotta meg. 19us testis. Elisabetha Borsos, Emerici Sümeghi coniunx, annorum circ. 40. Deposito praevio iuramento vallja: Hogy hallotta Molnárné szájábul, ha - úgymond - Török Ferenczné nem neheztelne reája, eddig meggyógyította volna leányát. Szőlőkötözés tájban pedig az bizonyság anyja nagyon rosszul volt s praescribálták mások, hogy foghagyma koszorút meleg vizecskébe vetné és mellére tenné. Az mindazáltal nem használt nékie, hanem Ludas Molnárné magához vitette csónakon az bizonyság anyját és midőn megértette Molnárné, hogy foghagyma koszorúval akarták gyógyítani, mondá: nem olyan, hanem amely foghagyma karácsonykor az tál alatt volt, kell orvosolni. És nehezteléssel mondotta Molnárné, hogyha tudta volna, hogy ők is tudnak orvosolni, hozzá sem fogott volna. S meg is mondotta az bizonyság anyjának, hogy több új bort nem fog inynya, amint meg is holt. Visszavitetvén az bizonyság az anyját, azon éjszaka az fatens leánykája nagyon sírt, két vagy három ízben. Napvilágra kelvén, sokára észrevette az bizonyság, hogy az leányának nyakacskája félre volt tekerítve. Két ízben is Molnárné mondotta, hogy vitesse által Molnárnéhoz. Ez pedig nem cselekedte. Egykor pedig az fatens leánya az nyomorult leánykát az utczán hordozta, előtalálta Molnárné, az leánykának nyakát megtapogatta és egy kissé jobban lett. Látta az bizonyság testi szemeivel s meghajthatta az nyakát is. Másodszor is hasonlóképen az utczán hordozni látta Molnárné az leánykát. Akkoron is megtapogatta; megint jobban lett. Ezt leánykájátul hallotta az 488 bizonyság. Balogh Ilonátul. Szarvas Ferencz feleségétül mostanában hallotta, hogy azon mosófát, melyet az bizonyságtul kért ruhát mosni Balogh Ilona, azon fürdőben, melyet Baráth Györgynének csinált volt Molnárné, főzte és el is hasadott. Azután ismét az sulyok elkérése után, az bizonyság fiacskája ina hajlása is, mintegy tenyérnyire, hol begyógyul s hol megújul. Most is rosszul vagyon. 20us testis. Anna Pap, Emerici Baráth coniunx, annorum circ. 30. praestito iuramento vallja: Tudja, hogy Barát György felesége, Szarvas Ilona egész tagjára meg vala rontva és eszétül is megfosztatott és hogy Molnárné által gyógyíttatott meg, mind testére s mind eszére. Az jobb keze újjaival pedig azután is nem foghatott, hanem midőn gyógyításért való bére hátra maradott, maga házánál lefizette Molnárnénak az bizonyság. Sem szentölt vizet nem adott, sem ismét más által adatni nem emlékezik, arrúl sem tud az bizonyság, ha nyálával kente meg, vagy sem. Mindazonáltal jól tudja, hogy az hátramaradott bérek lefizetése után Baráth György felesége keze újjai megjobbultak s foghatott véle. 21us testis. Anna Tóth, Georgii Lehotia, alias Dudásné coniunx, annorum circ. 40, deposito iuramento fatetur. Most szüret tájban mult esztendeje, az bizonyság fia beteges lévén, Molnárnéhoz vitte orvosoltatni. Martonyosi mondotta az bizonyságnak, hogy az ő nénje jobban tud gyógyítani, amint is circiter két ízben megkenvén, egy kevéssé jobban érzette magát. Azt mások által megértvén Ludas Molnárné, hogy máshoz vitte fiát orvosoltatni, fenyegetéssel mondotta Molnárné az bizonyságnak: no úgymond, megbánod azt, hogy máshoz vitted tőlem fiadat orvosolni, amint is egy hét múlva az bizonyság az fiához kimenvén a szántókhoz, tapasztalta, hogy elsőben fiának az arczulatja dagadozott, azután ismét egész tagja öszve dagadott s puffadott. Azt látván a bizonyság, ismét Ludas Molnárnéhoz folyamodván kérte, hogy gyógyítaná meg nyavalyás fiát. Felele Molnárné, hogy ő maga nem viheti az házához, hanem venne sárga földet és vízbe kevervén, fürösztené meg, tapasztaná dagadozott fiának tagjait. Úgy cselekedvén az bizonyság, meggyógyult a fia. 22us testis. Helena Frank, Moysis Kis uxor, annorum circ. 24. Ad fidem domino Deo debitam vallja: Hogy virághétben lészen esztendeje, Ludas Molnárné az bizonyság urátul portiójának lefizetésére 2 frtot kért. Az bizonyság ura, mivel nem bízott megfizetéséhez, nem adott neki. Mintegy 3 hét múlva az leánykájának teste egészen kifakadozván, két hét alatt meg is halt nyavalyájában. Azután ismét, még az leánykája meg sem halálozott, mindjárt az fiacskája is hasonló nyavalyában, mint az leánya volt, esett és az egész teste kifakadozott. Csúri Gyurkánéval Dékány Istvánnéhoz ment fiának gyógyulására nézve, ki is mondá, hogy ő olyas nyavalya gyógyításhoz nem ért, 489 hanem praescribált néki, hogy vakandok túrásbúl fürdőt csináljon, talán meggyógyul. Azon útjábúl mindjárt Ludas Molnárnéhoz menvén az bizonyság, otthon nem, hanem más szomszédjában találta őtet, könyörögvén neki, gyógyítaná meg nyomorult fiát. Felelé Molnárné: hiszen volt már doktor kezében, miért fel nem fogadta. Melyet az bizonyság erősen tagadván, hogy ő ottan nem lett volna. Addig könyörögvén az bizonyság Molnárnénak sok ízben s mondván azt is, hogy rüh volna, fogadná fel, - sokára kezébe vevén az gyermeket, kért az bizonyságtul patikában veendő eszközért egynehány pénzt. Az bizonyság adván neki, kezébe vette nyomorult gyermekét, előhozván két szurkos bográcskában bizonyos írat. Az egyikbül, mely sárga színű ír vala, megkente az gyermeket, egy kevéssé jobban lett. S Molnárné pedig gyermekén levő nyavalyát hol romlásnak s hol vesztésnek mondotta lenni s akkoron mindjárt, mondotta a bizonyságnak Molnárné: hogy az utczátokban vagyon aki rontja gyermekteket és hozzátok jár. Mondá az bizonyság: hozzánk nem jár más, hanem lévai asszony. Felele amaz: igen is az; kérdésére a bizonyságnak mondotta Molnárné, hogy Lévainé légyen az. Parancsolta, hogy másnapra vinnék hozzája az gyermekét, fürdőt fog neki csinálni; de úgymond: ha Lévainé hozzátok fog menni valamit kérni, nem kell semmit adni néki, mert az fürdő nem fog hasznos lenni. Más napra reggel Molnárné az fürdőt megfőzvén, mely kölesszalmábul volt, - egész tyúkmonyat is tett beléje és ház söprűn által szűrte az fűrdőt, megfürösztötte. És harmadnapra reggel oda menvén, olajt, s azután ismét káposztát kért az bizonyságtul Lévainé; de nem adtak néki, amint Molnárné megmondotta az bizonyságnak. Circiter 2 vagy 3 megfürösztvén, akkoron meggyógyult az gyermek. Meg nem fizettek néki, ismét kiújult rajta. Hívatta az bizonyság ura Lévainét fenyegetéssel, mondotta: hogy az fiát meggyógyítsa, de gyógyításához nem fogott, hanem ugyancsak azután is Molnárné által gyógyíttatott meg. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában. CCVII. 58. 1731. november 14. Kovács Zsófia, Molnár Istvánné, máskép Ludas Molnárné önvédelme, illetőleg a tanúvallomások alkalmából felmerült vádak és rontások tagadása. Ludas Molnárné replicája. 1mo Ad fassionem Török Ferenczianae. Ad 1um vallja: hogy meglehet, hogy az Isten az ő képében reája bocsájtotta és hogy régtül fogvást tört Török Ferenczné reája. Mondja azt is, hogy Török Ferenczné hozzája hívatta s mondotta néki: te rontottál meg, mert szemeimmel láttalak, hogy reám jöttél; és hogy tettem s ott se kenyeret, de nem te, hanem Marinka jött reá. Tagadja, hogy macska képében oda ment volna és csö- 490 csére ugrott volna. Tagadja, hogy halzsírt kért volna és leányának erejét sem vette el és úgymond, nem is ő reája, hanem megholt Hódi Ferencznére és Balog Zsuzsára volt leánya megrontása végett gyanúja. Azt is tagadja, hogy Szarvas Ferenczné és Fejesné által izente volna, hogy csak ne menjen Török Ferenczné panaszra, ő megfogja orvosolni leányát. Vallja, hogy megfogta volt Törökné kezét, s megdörgölte, mutatván néki, hogy Bite Pörzse úgy mutatta volna kenni, de nem rossz szándékbúl s gonoszságbúl. Mondja, nem úgy, hanem úgy volt N. Nagy Pál uram ő kegyelme azt mondotta, hogy jó legyek és míglen szenvedhetem, szenvedjem; ha pedig nem, tegyek panaszt. 2o Ad fassionem Martini Ágoston. Ad 2um Simpliciter negat, hanem hogy megszidta Ágoston Mártont, hogy az csizmáját meg nem varrta. Reliquum etiam negat. 3o Ad fassionem Moysis Kis. 3um Vallja, hogy fürdőt csinálván Moyzes fiának, mondotta Moyzesné: hogy valahova tesz az Isten, de lévai asszonyra vagyon gyanúm, mert az uramat is ő kente meg sérésbül; kínálta egy máriással s akkor el nem vette. Kire felelt Molnárné: no - úgymond - ha hozzátok fog menni lévai asszony, ne adjatok neki semmit, mert magam is félek az veszedelemtül, mivel úgy hallottam - úgymond - másoktul, hogy akkor semmit sem kell kiadni. Mondja, hogy általa csinált fürdő után gyógyult az Moyzes fia. Tagadja azt is, hogy Moyzesnek mondotta volna: bezzeg megküzdöttem az éjszaka lévai asszonynyal. Tagadja, hogy fizetett volna néki és hogy azután gyógyításához fogott volna. 4o Ad fassionem Catharinae Kenéz, Andreae Tóth uxoris. Ad 4um Tagadja, hogy ő általa rontatott volna meg Kenéz Kata. Mondja, hogy nem ördög képében, hanem emberi ereje által mondotta, hogy megveri. 5o Ad fassionem Joannis Csordás. Ad 5um Vallja Molnárné, hogy Csordás János otthon sem volt azon Kenéz Katával való veszekedésében. Mondja, hogy mondotta Bartos Katának: no ebágyában termett, egy almányi könynyel megsiratod, mert valamennyi tyúkod bémegy az kertbe, agyon verem; de semmit sem cselekedett neki. 6o Ad fassionem Catharinae Faragó, Andreae Szt. Miklóssi coniugis. Ad 6um Mondja, hogy az isten őtet megáldván, többet adott neki, mint Szt. Miklósinénak. 7o Ad fassionem Michaelis Nagy. Ad 7um Mondja, hogy másfél
véka és egy szakasztóval volt 491 és 5 pogácsája lett belőle. Mondja azt is, hogy Szt. Miklóssinénak első pogácsáját Molnárné - - - - - 8o Ad fassionem Andreae Árokszállási. Ad 8um Midőn kente volna Árokszállásinét, mondotta Molnárné néki, hogy az lába csontjainak semmi gondja nincsen, hanem az inai szakadtak el; nyilván - úgymond - ha meggyógyulsz is, sánta leszöl. In reliquo negat. 9o Ad fassionem Catharinae Simony, Joannis Fejes uxoris. Ad 9um Affirmative. 10o Ad fassionem Helenae Balogh, Francisci Szarvas uxoris. Ad 10um Mondja, hogy másképen parancsolta Szarvas Ferencznének, tudniillik: 3 puszta szérűről füvet, 3 miatyánkkal, 3 üdvözletet, 3 hiszek egy istent hozni és szóllatlan vizet hozni, abban mosófát és patikabéli szerszámmal megcsinálván, abban fürösztötte. Kurucz Pálné részegen akkor oda menvén, az pitvarban összerútítván magát, mondotta, hogy: ne süssetek. Faragó Kata menye is, Kozma, rajta ment és sokat mocskolta. Volt benne szt. Ilona asszony pénze is volt. Az kis fazekacskában pedig szt. Tamás hája volt s szentölt tömjén, istenfája, szentölt víz is volt benne, de igen kikenődött belőle, azzal kente volt meg. A minemű eszközzel pedig füstölte, volt birsalmafa levél, zab, szentölt tömjén, háromféle patikabéli eszköz: spaich, sasaparilla, sasafrasa. Tagadja, hogy az fürösztés alatt kiküldött volna más embereket. Való dolog, hogy még az két ízben való füstölés alatt jobban lett az megrontott személy s maga lábán is járhatott. Tagadja, hogy az rontott személyt nyálával megkente volna. Úgy emlékezik, mintha szentölt vizet adott volna neki valaki s azzal kente volna meg. (Ezt az egész házbeli cseléd tagad.) Mondja, hogy úgymondotta: ha szintén meggyógyul is, de nem lesz színes, valamint én. 11mo Ad fassionem Annae Fűz, Joannis Szegedi coniugis. Ad 11um Vallja, hogy segített az kezén szt. Tamás hájával, melyben istenfája, szentölt víz, tömjén és három királyok vize volt. És ha megfogatása néki nem lett volna, igyekezett volna az derekacskáját is meggyógyítani. Mondja azt is, hogy nem úgy mondotta Fűz Pannának; úgy mondják, aki legjobb akarója, az szokta megrontani, ha tud hozzája. 12o Ad fassionem Susannae Tóth, Michaelis condam Bába viduae. Tagadja mondani, hogy rontásban lett volna leánya és nem füstölte s. v. sörtékek ganéjával, hanem kötötte véle. Egy kevés szalonna zsírral megtörülte. Parancsolta, hogy 3-szor 3 kútról szóllatlan vizet vigyenek s abban fürösszék maguk az leányt. Nem tagadja, mondotta, hogy senkinek ne mondják gyógyítását. 492 13o Ad fassionem Helenae Szarvas, Georgii Barát uxoris. Ad 13um Tagadja, hogy nyálával kente volna meg Barát Györgynét. Tagadja azt is, hogy mondotta volna, hogy senkinek ne mondják az gyógyítást; sőt azt, hogy ha megmondják is, nem bánja, vallja. 15o Ad fassionem Elisabethae Borsos, Emerici Sümeghi coniugis. Ad 15um Affirmative. Ha isten segítené, azon nyavalyájábul patikabéli eszközzel meggyógyítaná. Tagadja, hogy foghagyma koszorúval kellene békötni. Azt is tagadja, hogy neheztelt volna, hogy ők is tudnának orvosolni. Tagadja, hogy tapogatta volna leánykájának nyakát. Tagadja azt is, hogy más által kéret mosó fát; hanem maga mosófáját tette az fürdőbe. Reliqua etiam negat. 16o Ad fassionem Annae Pap, Emerici Baráth uxoris. Ad 16um Vallja, hogy midőn hátra maradott béreért ment volna, már akkor is meggyógyult volt és mondotta Baráth György felesége, megcsókolván előbb az kezét, az isten fizesse meg, hogy jót tett véle. Tagadja, hogy fenyegette volna. 17o Ad fassionem Helenae Frank, Moysis Kis uxoris. Ad 17um Tagadja Molnárné, hogy mondotta volna és azért fel sem akarta vállalni, mivel más doktor kezében is lett volna és nem is tudta, volt-e Dékánynénál Moysesné nyomorult fiával. - Zsírral ugyan, melyben sz. Tamás hája volt, megkente. Tagadja, hogy franczúznak vagy vesztésnek mondotta volna lenni, hanem hol leves rühnek, vagy franczúznak mondotta lenni. És midőn gyógyításért való bérét kérte volna Moysesnétiil, felelt Moysesné, hogy Vásárhelyrül hozott orvossággal élvén, azzal gyógyult meg. (Moysesné pedig ezt tagadja). Tagadja, lévai asszonyt mondotta volna, hogy rontja gyermekét, hanem maga Moysesné mondotta, hogy gyanakodik Lévainéra. Nem parancsolta, hogyha Lévainé; hanem ha valaki odamegy, ne adjon semmit néki. Az fürdőt söprűn által azért szűrte, hogy gazos volt. Tyúkmonyat ismét azért tett belé, mivel úgy látta másoktúl. Mondja, hogy azután nem is vitték hozzája gyógyítani, hanem inkább dicsekedtek Moyzesék, hogy Vásárhelyrül hozott orvossággal gyógyították meg fiukat. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában. CCVII. 59. 1731. november hó. Kovács Zsófia Molnár Istvánné ügyének ítéletre bocsájtása alkalmából tett feljegyzés. (Bírói recapitulatio.) Ludas Molnárné az gyógyítást tanulta. Bithe Pörzse Molnárnét megrontotta s meggyógyította. 493 Hogy ez Áronné rontotta volna meg Erdélyi János leányát, - mondotta Ludas Molnárné. 1o Fama continua eam magicas artes exercisse, quod et ipsa reeognoscit. 2o Praemissae minae et subsequuta damna. 3o tolo . . . . . sanavit. 4o . . . . . (olvashatatlan.) Eredetije Szeged v. tit. levéltárában. A lapon 1731. é. nov. 16. kelettel egyúttal három nagykátai vádlottra vonatkozó feljegyzések is vannak. CCVII. 60. 1731. nov. 14. és 15. Boszorkánysággal vádolt Kovács Zsófia Molnár Istvánné, máskép Ludas Molnárné elleni perfelvétel, ügyészi vád, végtárgyalás és kínvallatás után a város területéről való kitiltásra szóló ítélet. Anno 1731, die 14 novembris, occasione revisionis malefactorum, levata causa amplissimi megistratus liberae regiaeque civitatis Szegediensis inclyti comitatui Csongradiensis adjacente, velut A. contra et adversus Sophiam Kovács, Stephani Molnár inhabitatoris Szegediensis conthoralem, velut in vinculis personaliter adstantem malefactricem, ut I. Et pro eodem domino M. et A. egregius Mathias Khlosz fiscalis atque adeo sufficientibus iuris requisitis instructus, per praemissis praemittendis, reservatisque universis reservari assolitis, iuris cautelis et facultatibus proponeret actionem sequentibus: qualiter personaliter adstans I. nescitur unde mota, quoque impietatis ac temeritatis ausu inducta spretis et vilipensis tam divinarum, quam humanarum legum eatenus decretis severissimis poenis, deserendo ipsius rerum omnium conditionis gratiam, cum daemone pactum inire, se se magicis superstitiosisque artibus exercendis tradere, iisdem artibus sub C specificatis personis promissis minis diversimode nocere; subindeque paribus diabolicis incantamentis a se corruptas personas sanitati iterum restituere, aliaque naturae contraria et quam maxime atrocia crimina perpetrare attentasset, poenam in generali regni decreto eatenus sancitam incurrere non formidando. Vellet itaque procurator domini Magistratui et A. praefatam in vinculis personaliter adstantem I. ob eiusmodi attentatum et perpetratum magiae horrendum et execrabile crimen, in poenam sibi promeritam, aliorum vero terribile exemplum, iuxta patrias regni constitutiones, signanter autem tituli 15. Part. 1ae O. D. T. et S. Stephani lib. 2. cap. 31 et 32; ac S. Ladislai libr. 1. cap. 34; Directionis Kithoniciani cap. 9 quest 30, et Praxis Criminalis part. IIae art. 60. aliasque partim regni leges igne concremandam adiudicari, effectiva 494 ad id executione subsequenda. Praevia nihilominus si e re fuerit, pro uberiori delicti explanatione complicumque revelatione torturae eiusdem I. subiectione lege omnino patria et praxi hoc in passu observari solita connexive id ipsum exposcentibus. + In vinculis personaliter adstans actionalis I. contra se erectam actionem et in omnibus negat. + (A tanúvallomások felolvasása és önvédelem után) Pro domino M. et A. super praevio modo facta malefactricis I. replica idem, qui supra procurator fiscalis solemniter protestatur. Et siquidem malefactrix I. testium authenticatorum et omnium exceptione maiorum fassiones in iis punctis, quae maxime eandem I. aggravarent, simpliciter negaret: idem procurator fiscalis insistendo privilegiis magistratualium causarum ab omni probandi onere magistratum eximentibus, ac omnimodam indemnitatis probam in I. reiicientibus, peteret iuxta quaest. 33. cap. 9ni Kith. purgam omnem in ipsam I. reiici et ipsam ad directius respondendum suo modo adigi. Cum autem in nonnullis qualificata responsione uteretur, per se se ex ratione qualificatae eandem I. ad docendam qualificatam obiigari certum est, adeoque licet procuratori domini M. et A. praeter praemissa dicere ultra incumberet, ex superabundanti nihilominus adiiceret sequentia in exactam trutinam sumenda: 1mo Fama continua per totam civitatem etiam apud honestae conditionis viros (quae et ipsa non negaret) eandem I. veneficam magicisque artibus deditam esse. 2o Ex inquisitione sub C. sub iuramento et quidem ad caput malefactricis I. praestita constaret, eandem procedentibus minis plurimorum corpora destruxisse in forma tam sua quam . . . . . et iterum artibus superstitiosis, nec ad morbum illud depellendum conducentibus utpote sputo, scopis etc. restituisse. Ob quae peteret eandem praevia ad complices revelandos tortura igni adiudicari. Deliberatum est: Praefatae I. praemissis ex rationibus sufficientibus neque ex indiciis petitam D. M. et A. procuratoris torturae subiectionem admitti. Deliberatum est: Ex quo Sophia Kovács, Stephani Molnár coniunx, alias Ludas Molnárné, per plures testes, qui etiam ad caput corporale iuramentum prout ex inquisitione eatenus peracta appareret, deposuissent? atrocia criminis magiae accusata, ac ex indiciis sufficientibus magistratualiter torturae etiam adiudicata, quam etiam die 15a mensis praesenti 9bris 1731. in curia liberae regiaeque civitatis huius Szegediensis subiisset; quia nihilominus tam in confrontatione testium authenticatorum, quam et ad eandem tortura in negativis perstitisset; ideo cum clari intantum 495 contra eandem non evenisset ab ordinaria quidem poena, iuxta Benedicti Carpzovy Part. IIIae qu. 125ae n. 24 et 25. et alios passim, praximque eatenus observari solitam absolvi, in exemplum nihilominus et terrorem aliorum eandem tam a civitate hancce, quam et territorio eiusdem in perpetuum, deposito per prius de non redeundo, prout etiam ulciscendo ac cuiquam nocendo. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában. CCVII. 61. 1731. november hó. Boszorkánykodással vádolt Molnár Istvánné szül. Kovács Zsófia ügyében a tanács tagjainak szavazatairól készített jegyzék. Votisatio contra Sofiam Kovács, Stephani Molnár uxorem, quoad torturam. D. Jósa - - - ad tortur. prouti prior. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában, ugyanazon egy íven a Jámbor Katalin ügyében kelt hasonló szavazati jegyzékkel. CCVII. 62. 1731. nov. 16. Berta János, Tóth Mátyás, Urbán Ferencz és Szabó Ferencz, valószínűleg boszorkányság miatt vádolt egyének ügyében kelt följegyzés. 1731. die 16. Novembris. Joannes Berta Examinati, nihil fassi sunt, neque quidquam contra eosdem evenit; post perpessos octo circiter mensium carceris squalorum absoluti sunt. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában, ugyanazon egy lapon a Ludas Molnárné ügyében tett feljegyzésekkel. CCVII. 63. 1731. január hó. Boszorkánysággal vádolt Jámbor Katalin bűnügyében a tanácstagok szavazatairól készített jegyzék. Votisatio contra Catharina
Jámbor, 496 N. Lantos úr, poenam ord.
- - Torturam. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában. CCVII. 64. 1733. nov. 19. - 1734. márcz. 30. Boszorkánysággal vádolt Szeri Mátyásné, Csorna Katalin elleni ügyészi vád, két rendbeli kényszer-vallatási határozat s lefejezéssel kapcsolatos tűzhalál ítélet. Anno Domini 1723.(1) die 19a novembris, occasione revisionis causarum criminalium. Levata causa ampl. magistr. liberae regiaeque civitatis Szegediensis ut A. Contra et adversus Catharinam Csorna, prudentis ac circumspecti Mathiae Szeri, civis et inhabitatoris Szegediensis conthoralem, velut personaliter in vinculis adstantem malefactricem I. Et pro eodem domino M. et A. egreg. Mathias Khlosz . . . . . adeoque sufficientibus juris requisitis instructus, legitimus eiusdem prim. fiscalis, praemissis praemitti, reservatisque reservari assolitis cautelis et facultatibus, praehabitaque generali protestatione, proponeret actionem sequentibus: Qualiter memorata I. nescitur unde mota, quove maligni spiritus incitamento ad id inducta, spreta ac contempta tam divinarum quam humanarum legum serenitate, magicis et supersti- 1) Kétségen kívül hibás, 1733. év helyett, mint azt az 1734. évi márcz. 30-iki folytatólagos tárgyalás kelte is mutatja, 1723-ban Csőke János, 1733-34. években pedig Khlosz volt a város ügyésze; ebből is világos, hogy az 1723. évi kelet hibás. 497 tiosis artibus se se dedere, hominibus praemissis nimis nocere, ac in corporibus et rebus eorundem damnum causare, ut id ipsum fassionibus authenticis confrontatorum testium et omni exceptione maiorum sub A. appareret: praesumpsisset poenam in generali regni decreto eatenus sancitam in . . . . . minime formidando. Vellet proinde idem procurator dom. M. et A. praesentam malefactricem I. ob praevio modo paratos magicos actus, in promeritam sibi poenam, aliorum vero terribile exemplum iuxta patrias regni constitutiones, signanter autem S. Stephani regis libr. 2. cap. 31 et 32dum, Praxis Criminalis part. 22ae. art. 60. igni conburendam adiudicari, subsequenda ad id executione mediante praevia nihilominus, si et in quantum e re fuerit, eiusdem I. torturae subiectione, praecitatis aliisque legibus id ipsum connexive exposcentibus cum reserv. Personaliter adstans I. contra se expositan testium fassionem Simpliciter negat. Pro D. M. et A. super simplici negativa eiusdem I. protestatur et siquidem ad torturam sufficientia adessent indicia, peteret eandem torturae subjici. Deliberatum. Petitam torturam praeviis sufficientibus ex indiciis memoratae I. iudiciandam admitti. 1734. 30. a martii. Pro domino M. et A. Ex quo I. in et post torturam coram dominis deputatis ut sub litera B. factas suas responsiones coram figura iudicii qualificaret, quod realia sua facta iam confessa tantum somniasset; hinc habitis eatenus novis indiciis peteret eandem iterato torturae adiudicari. Deliberatum est eandem torturam admitti. Pro domino M. et A. quandoquidem dicta I. extra ipsam torturam praeter in actione declarata maleficia etiam alia maxime horrenda magica sua . . . benigne confessa esset, ut sub C. apparet, hinc peteret eandem igni concremandam adiudicari. Deliberatum est. Quandoquidem Catharina Csorna contemnata divinarum quam humanarum legum severitate Deum conditorem omnium, beatissimam virginem Mariam et caeteros sanctos Dei abnegare, cum daemone pactum inire, cum eodem carnaliter commisceri, conventibus sagarum interesse, praevia comminatione duobus hominibus arte magica in sanitate nocere, simili arte fermentura alterius farinaceum binis vicibus ita corrumpere, ut nulli panes ex inde pinsi potuerint: attentasset, hinc in promeritam sibi poenam, aliorum vero terribile exemplum iuxta patrias regni constitutiones, signanter autem S. Stephani regis 498 libri 2 di, cap. 31. et, 32-dum, Praxis Criminalis partis 2-dae articulum 60. praevia eiusdem decapitatione igne concremandam adiudicari. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában. CCVII. 65. 1734. jún. 19. Károlyi Ilona bűbájosságára vonatkozó tanúvallomások. Anno 1734. die 19a iunii, penes exmissionem amplissimi magistratus nos infrascripti iuxta de eo utri puncta ad uberius declarata exegimus fassiones modo sequenti. De eo utrum. 1mo Tudja-e, látta-e, avagy hallotta-e a tanú, hogy az deutrumban nevezett Károlyi Ilona valamely boszorkányságot tett volna, avagy valakit vagy egészségében vagy jószágában megrontott volna, vagyis babonaságával gyógyított volna? 2do Kiket tudna ezen dologban jó tanúknak lenni, hite után vallja meg? Primus testis: Stephanus Szabó, inhabitator huius liberae civitatis, annorum circiter 36, corporali iuramento praevie deposito vallja, hogy most recenter elmult tavaszszal esztendeje egy zsák búzát vett volna, azt elkészítvén, az malomba vitte volna Kis Péter kocsiján, midőn az fatens is felülvén az kocsira említett Kis Péter fiával, midőn Józsa Ferencz úr házához jutottak volna, látta az fatens, hogy az deutrumban nevezett Károlyi Ilona az utcza közepén az szekér útban fent állott volna, az fatens midőn közeledvén hozzája félt, hogy az kocsi rúddal elüttetné az kocsit, mondá az kocsisnak, hogy lassan járna, szintén már előtte lévén Károlyi Ilona az kocsisnak, az fatens felállott, nézvén, hogy hová lett, eltünvén előttök, semmit sem láttak. Authent. Secundus testis: Joannes Kispéter, inhabitator, annorum circiter 26, iuratus examinatus, vallja ad 1um Kocsis lévén, midőn Szabó István búzáját tavaszszal mult esztendeje az malomba vitte volna, dél tájban látta Károlyi Ilonát az útcza közepén állva. Az lovakat megcsapkodván, felkiáltott Szabó István, mondván az fatensnek, hogy lassan járna, mert netalán tán elüttetné az rúddal az vén asszonyt. Az kocsisnak gondja lévén az lovakra, az vén asszonyt elmellőzte az kocsi; maga is azt gondolta, hogy kárt vallott. Vissza tekintvén kérdi Szabó Istvánt, hová lett volna Károlyi Ilona. Ki is felelé, semmit sem látok, nem tudom hova lett. Maga sem látta az fatens. Auth. Tertius testis. Circumspectus Gregorius Masa, annorum circiter 32, praevio corporali iuramento vallja, hogy ennek előtte circiter két esztendővel az házánál Puskás Gergely, Erdélyi Gergely és Csaldi György uraimék boroztanak volna, ott ülvén közel hozzájuk Károlyi 499 Ilona is; valamelyike találta mondani említett Károlyi Ilonának formalibus: csak meleg halál köllene néked anyjuk. Megkaczagván magát az vén asszony, mondá Puskás Gergely és a többi, ugyan az volna-e? Felele az fatens: a szemibűl is kilátszik. Azonban mondá Károlyi Ilona: oh édes fiaim, bizony régen kifogytam én abbúl. Az fatens mondotta az vén asszonynak, hogy vetné magára a kereszt jelét. De az vén asszony semmiképen annak rendi szerint magára nem vethette a szent keresztet. Testis 4tus Prudens ac circumspectus Franciscus Jósa, civis annorum circiter 60, eo quo adstrictus est iuramento fatetur. Az előtt circiter esztendővel az fatens maga háza előtt egykoron kinn ülvén, látta az Zuga Judit halasi asszonyt n. Fazekas Ferencz úr háza mellett az közön föntörögni, fel nem kelhetett az földrűl; mondá az fatens az szolgájának; eredj, vidd oda az talicskát, lássad mi lölte azt az vén asszonyt. Oda hozta az fatens házához, kérdvén az fatens, mi baja volna, mondá az vén asszony: midőn reám jött, ember képében jött, azután midőn kínzott, ördöggé változott. Monda az fatens: miért cselekedte ezt rajtad. Felele az vén asszony: azért - úgymond - haragszik reám, hogy én itt nem lakom, mégis Fazekas Ferencz úr nékem fejre valót vett, ő néki nem. Monda az fatens, megmernéd-e ezeket néki szemiben mondani. Megmerem úgymond, az minthogy az fatens talicskára tétetvén az vén asszonyt, oda vitette Károlyi Pélához. az fatens hallatára mindeneket megmondott az vén asszony Károlyi Pélának szemibe, hogy ő rontotta és törte össze, midőn reám jött ember képiben, azután ördöggé változott. Károlyi Péla arra semmit sem felelt, hanem valamely páczikával hozzá akart ütni az vén aszszonyhoz, de az fatens nem engedte megütni. Auth. Quinta testis. Juditha Zuga, halasiensis, hic commorans mendica, annorum 75, deposito corporali juramento fassa est, hogy most elmult húsvét tájban esztendeje lévén, Jósa Ferencz úr házánál az leánykának tyúkmonyakat vitt volna, onnét elmenvén koldulgatni, mindenütt utánna járt Károlyi Péla. Az közre midőn jutott volna az fatens, megragadá Károlyi Péla, mondván néki: majd megtanítlak, te pokolbúl jött, mit jársz itt, Fazekas Ferenczék néked fejre valót adtak, nékem nem adnak. Azonban ott valamely sárocska lévén, abban bele tapodta, ember képiben jövén reá, minekutánna ott rongálta volna, egyszer csak eltűnt az fatens elől, sehol semmit sem látott. Kinn ülvén Jósa Ferencz úr az háza előtt, küldötte az szolgáját egy talicskával és oda vitette. Kérdezősködvén tőle, megbeszéllette mindjárt és mint megkínzotta Károlyi Péla, ember képében reá jövén, eltűnt előle. Azután oda vitette az fatenst Jósa Ferencz úr Károlyi Pélához, mondotta az fatens szemében, hogy miért rontotta volna meg, az sárba belé 500 tapodván. Felele Károlyi Péla tagadással, hogy ő nem lett volna, valamely pálczával hozzája akarván ütni az fatenshez, de Józsa Ferencz úr nem engedte. Második éjszakára kelvén, Syha József házánál tartván szállást az fatens, kutya képiben reá menvén az fatensre, az haját keményen összefonta az fatensnek. Ébren lévén, semmit sem aludt az fatens, az ölében ült, tapogatván az fatens, hogy mi volna, tapasztalta, hogy kutya, mind az két fülei el lévén vágva; nagy nehezen levetette az földre. Az alatt mindjárást hallván az dobait, akkor ott lévő quártélyos német az peszterkéivel hozzája hajlott az kutyához, mondván: bizony Károlyi Péla volt itten. Ugyanazon éjszakán mind az németet, úgy az gazdaasszonyt megnyomta. Hallotta az fatens Károlyi Pélátul, hogy senki se mondja az ő kutyáját ebtül szakadtnak, mert ő azt nehezen tartja, vele hál, mint gyermekivel. Auth. Sextus testis. Gregorius Kecskés, inhabitator, annorum circiter 55, praevio iuramento deposito fatetur, hogy az édes szüleje megnyomorodván, semminemű tagjaiban ép nem volt. Minden gyanúsága Károlyi Pélára volt, amint is elvitte azon megnyomorodott szüleit Gyulára az orvos asszonyhoz. Megmondotta azon orvos az fatensnek: várostokban lakik - úgymond - az, ki megrontotta; fő ördög, meg fogod látni, hogy ha haza viszed az anyádat, harmad napjára oda fog menni az, aki megrontotta; bocsánatot fog kérni az anyádtul, az mint úgy is volt. Megérkezvén az fatens az anyjával, harmadnapra házához (holott azelőtt oda nem járt) jött Károlyi Péla és bocsánatot kért az megnyomorodott asszonytúl, kezét nyújtván neki, de az fatens anyja nem adta kezét neki. Auth. Septimus testis. Demetrius Ábrahám, civis annorum circiter 66, iuratus examinatus vallja: hogy ennekelőtte circiter 8 esztendővel Imre Daninál valamely kecskeméti legény Kucsora István leányát eljegyezvén házastársul, azon lakodalmi alkalmatossággal más napra kelvén, Imre Dani az fatens házához ment volna, az beszéllette a fatensnek, Károlyi Pélának és leányának, szemibe mondván: miért nyúltál tegnap az lakodalomban az vőlegény öcscsének az kebelibe, - hogy mihelyest oda nyúltál lekölleték esni az legénynek, fel nem kelhetett; hisz te boszorkány vagy Károlyi Péla - mondván - dolgán találta, hogyha cselekedtél is neki. Erre a szóra öten lévén az fatens házánál, kapván rajta mindenki, 50 kéve nádat ígértek néki. Ezt látván Károlyi Péla az fatens fejét megdörgölte, mondván: csak had múljék ezen dolog, temettessék el ebben az házban. Auth. Octavus testis. Georgius Erdélyi, inhabitator, annorum circiter 38, iuratus examinatus vallja, hogy nem egyszer, sok ízben hallotta Masa Gergely házánál, kötekedvén Károlyi Pélával, hogy boszorkány volna, mondván Károlyi Péla: ha az voltam is kigyóntam én már abbúl. |