TRUMAN megnyitja az ülést.

(A külügyminiszterek tanácskozásáról a szovjet küldöttség számolt be. Közölte, hogy a miniszterek mai ülésén a következő kérdések szerepeltek:
1. A Németország, Ausztria és Olaszország által fizetendő jóvátétel.
A Szovjetunió külügyi népbiztosa átnyújtotta az Egyesült Államok és Nagy-Britannia külügyminiszterének a szovjet küldöttség tervezeteit a németországi jóvátételről és a jóvátétel számlájára Németországból előlegképpen eszközlendő szállításokról.
Úgy döntöttek, hogy mindkét tervezetet előbb a gazdasági bizottságnak adják át megvizsgálásra, s azután a három miniszter következő ülésén tárgyalják meg.
2. Gazdasági alapelvek Németországot illetően. Megtárgyalták a 13. és a 18. pontot, valamint a szovjet küldöttség által eléterjesztett új 19. pontot. A szovjet küldöttség bejelentette, hogy visszavonja a 13. ponthoz benyújtott módosító javaslatát. Azt javasolta, hogy vegyék le a napirendről a 18. pontot, s az e ponttal kapcsolatos kérdéseket tárgyalják meg a németországi szövetséges szervek, majd ezt követően az Ellenőrző Tanácsban hozzák meg a szükséges döntéseket; amennyiben az Ellenőrző Tanácsban nem tudnának megegyezésre jutni, a kormányok közötti megállapodás útján rendezzék a problémákat. Mivel ebben nem sikerült megegyezni, úgy döntöttek, hogy a 18. pont kérdését döntés végett a három kormányfő elé terjesztik.
Ami a szovjet küldöttség által javasolt új 19. pontot illeti, az Egyesült Államok külügyminisztere kijelentette, hogy ez a pont elfogadhatatlan az Egyesült Államok számára. A szovjet küldöttség a 19. pontnak egy olyan alternatív tervezetét javasolta, amely szerint az import fedezésére az Ellenőrző Tanács által jóváhagyott németországi export minden más szállítás elébe helyezendő. Minden egyéb esetben a jóvátételt illeti meg az elsőbbség. Megállapodni nem tudtak, ezért úgy határoztak, hogy ezt a kérdést döntés végett a három kormányfő elé terjesztik.
3. A Külügyminiszterek Tanácsáról.
A szerkesztő bizottság által előterjesztett tervezetet módosítás nélkül elfogadták.
4. A gyámság alatt álló területekről.
Megtárgyalták a szovjet küldöttség tervezetét. Nagy-Britannia külügyminisztere kijelentette, hogy mindenekelőtt azt kell eldönteni, vajon az olasz gyarmatokat elszakítják-e Olaszországtól, és ha igen, milyen módon. Ezt a problémát az Olaszországgal kötendő békeszerződés kidolgozása során kell majd megoldani. Abban a kérdésben, hogy kinek a gyámsága alá helyezzék mindazokat az olasz gyarmatokat, amelyeknek Olaszországtól való elszakítása mellett döntenek, az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezetének kell döntenie. Az Egyesült Államok külügyminisztere azt javasolta, hogy e kérdés megoldását halasszák el az olasz békeszerződés megkötéséig, amikor minden, Olaszországot érintő területi kérdésben dönteni fognak. A Szovjetunió külügyi népbiztosa azt ajánlotta, hogy a szovjet memorandumot terjesszék megtárgyalás végett a Külügyminiszterek Tanácsának ez év szeptemberében Londonban megtartandó első ülése elé. Az angol miniszter kijelentette, hogy véleménye szerint felesleges a szovjet memorandumot a Külügyminiszterek Tanácsa elé terjeszteni, mivel az olaszországi békeszerződés kidolgozása során automatikusan felmerül az olasz gyarmatok kérdése. A Szovjetunió külügyi népbiztosa kérte annak tudomásulvételét, hogy a szovjet memorandumban érintett kérdéseket a szovjet kormány fel fogja vetni a Külügyminiszterek Tanácsának szeptemberi londoni ülésén.
5. A szövetségesek németországi főparancsnokainak adandó útmutatásokról.
Megállapodtak abban, hogy a németországi szövetséges megszálló csapatok valamennyi főparancsnokát tájékoztatják a konferencia minden őket érintő döntéséről, miután ezeket a döntéseket összehangolták a Francia Köztársaság ideiglenes kormányával.
Úgy döntöttek, hogy e célból bizottságot alakítanak a következő összetételben: az Egyesült Államokat Murphy és Riddleberger, Nagy-Britanniát Strang és Harrison, a Szovjetuniót Guszev és Szobolev képviseli.
6. Az európai gazdasági problémák mielőbbi megoldásában való együttműködésről.
Úgy határoztak, hogy az Egyesült Államok küldöttsége által előterjesztett memorandum előzetes tanulmányozására bizottságot alakítanak a következő összetételben: az Egyesült Államokat Clayton és Pouli, Nagy-Britanniát Brand és Cowleson, a Szovjetuniót Arutyunyan és Gerascsenko képviseli.
7. Tangerről.
Megtárgyalták a szovjet tervezetet, és így döntöttek:
1. Elfogadják a szovjet küldöttség tervezetének első bekezdését, nevezetesen a következőt:
„Megvizsgáltuk a tangeri övezet kérdését, és megállapodtunk abban, hogy ennek az övezetnek amely Tanger városát és környékét foglalja magában, különösen nagy hadászati jelentőségére való tekintettel nemzetközinek kell maradnia.”
2. Az egész tangeri kérdést a közeljövőben meg kell tárgyalni a négy hatalom – a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy Britannia és Franciaország – képviselőinek párizsi értekezletén.
8. A kínai és a francia kormányhoz intézendő felhívás szövegének jóváhagyása.
Úgy döntöttek, hogy a konferencia eredményéről szóló kommüniké közzététele előtt 48 órával küldik el a felhívást.
9. A három kormányfő július 23-i ülésének napirendjéről.
Megállapodtak abban, hogy a három kormányfőnek a következő napirendet ajánlják:
1) A fekete-tengeri szorosokról és más nemzetközi belvízi utakról.
2) Königsberg körzetéről.
3) Szíriáról és Libanonról.
4) Iránról.

[. . .] TRUMAN: Engedjék meg, hogy kifejtsem nézetemet a fekete-tengeri szorosokról és általában a nemzetközi belvízi utakról.
Ebben a kérdésben álláspontunk a következő: úgy véljük, hogy a montreux-i egyezményt felül kell vizsgálni. Úgy gondoljuk, hogy a fekete-tengeri szorosoknak szabad vízi úttá kell válniuk, amely nyitva áll az egész világ előtt, s valamennyiünknek garantálnunk kell valamennyi hajó jogát a tengerszorosokon való szabad átkelésre. Sokat gondolkodtam ezeken a kérdéseken. Miből adódott ez a sok háború? Az utóbbi 200 év alatt az európai háborúk a Földközi-tenger és a Balti-tenger közötti térségben, Franciaország keleti határai és Oroszország nyugati határai között kezdődtek. A legutóbbi esetben is elsősorban Németország rúgta fel a világbékét. Úgy vélem, konferenciánknak s ugyanígy a leendő békekonferenciának is az a kötelessége, hogy elejét vegye az ilyen jelenségek megismétlődésének.

TRUMAN: Van egy javaslatom a közlekedési utak szabadságát illetően. Úgy gondolom, igyekeznünk kell olyan helyzetet teremteni, hogy Oroszország, Anglia és minden más állam szabadon hozzáférhessen a világ minden tengeréhez. (Felolvassa a javaslat tervezetét.)
Tervezetünk előirányozza a szabad és korlátlan hajózás bevezetését minden nemzetközi belvízi úton. Az Egyesült Államok kormánya úgy véli, hogy szabad és korlátlan hajózást kell bevezetni az olyan belvízi utakon, amelyek két vagy több állam területén haladnak át, s hogy ezt a vízi utat olyan nemzetközi szerveknek kell szabályozniuk, amelyekben valamennyi érdekelt állam képviselve van.
Úgy véljük, hogy ezeket a szerveket minél előbb meg kellene alakítani. Mindenekelőtt a Dunán és a Rajnán kell ideiglenes hajózási szerveket létrehozni. Ezeknek az ideiglenes szerveknek a feladata lesz az említett folyók hajózási eszközeinek helyreállítása és fejlesztése, a folyami hajózás fölötti felügyelet a különböző nemzetiségű állampolgárok azonos lehetőségeinek biztosítása céljából, továbbá az illető eszközök használatára vonatkozó egységes szabályok megalkotása, valamint a hajózási, vám- és egészségügyi szabályok lefektetése és más hasonló kérdések rendezése. E szervek tagjai között ott kell lenniük az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, a Szovjetunió, Franciaország képviselőinek, valamint azon szuverén parti államok képviselőinek, amelyeket e hatalmak kormányai elismernek.
Úgy vélem, hogy ugyanezt az eljárást kell alkalmazni a Kieli-csatorna esetében is, s ugyanilyen szellemben kell módosítani a montreux-i egyezményt. Így szabad közlekedésünk lesz ezekben a körzetekben.
Ezeket a javaslatokat azért terjesztem elő, mert a legközelebbi 25 éven belül nem óhajtok még egy olyan háborúban részt venni, amely a tengerszorosok vagy a Duna körül robban ki.
Az a kívánságunk, hogy olyan szabad és gazdaságilag egészséges Európát lássunk, amely előmozdítja a Szovjetunió, Anglia, Franciaország és valamennyi többi állam felvirágzását, és amellyel az Egyesült Államok a jogegyenlőség és a kölcsönös előnyök elve alapján kereskedhet. Úgy gondolom, hogy javaslatunk egy lépést jelent előre ebben az irányban.

CHURCHILL: A leghatározottabban támogatom a montreux-i egyezmény módosítására vonatkozó javaslatot, hogy Szovjet-Oroszország kereskedelmi és hadiflottájának mind békeidőkben, mind háború idején szabad és akadálytalan kijárása legyen a tengerszorosokon át. Teljesen egyetértek az elnökkel, különösen azzal a javaslatával, hogy a tengerszorosok szabad hajózását valamennyiünknek kell garantálnunk. A nagyhatalmak és az érdekelt államok garanciája mindenképpen hatékony lesz.
Ami az elnök által említett többi vízi utat illeti, elvben egyetértünk nyilatkozatának általános vonalával. Egyetértünk az elnök arra vonatkozó javaslatával is, hogy a Kieli-csatorna szabad és nyitott út legyen, amelyet valamennyi nagyhatalom garantál. Igen nagy jelentőséget tulajdonítunk a dunai és a rajnai szabad hajózásnak is.

SZTÁLIN: Tanulmányozni kell még az elnök javaslatát, egyszeri hallásra nem tekinthető át teljesen. Talán egyelőre áttérnénk valamilyen más kérdésre?

TRUMAN: A napirend következő pontja a kelet-poroszországi Königsberg térségének a Szovjetunió birtokába való átadása. Az erre vonatkozó szovjet okmányt tegnap kaptuk kézhez.

SZTÁLIN: Roosevelt elnök és Churchill úr már a teheráni konferencián beleegyezését adta ehhez, s a kérdésben megállapodásra jutottunk. Azt szeretnénk, ha ez a konferencia megerősítené megállapodásunkat.

TRUMAN: Elvben egyetértek. Csak azt kérem, biztosítsanak lehetőséget számomra, hogy tanulmányozhassam a feltételeket; de bizonyos vagyok benne, hogy a mi részünkről nem lesz semmiféle ellenvetés. Egyetértek azzal, hogy Oroszországnak meg kell kapnia e terület bizonyos körzeteit.

CHURCHILL: 1944. december 15-én a parlamentben beszédet tartottam erről a problémáról. Megmagyaráztam, hogy a brit kormány rokonszenvez a szovjet állásponttal. Az egyetlen ezzel kapcsolatban felmerülő kérdés: e térség átadásának jogi oldala. Az itt előterjesztett szovjet tervezet mintha annak elismerését követelné tőlünk, hogy Kelet-Poroszország nem létezik többé, és hogy Königsberg térsége nem áll a németországi Szövetséges Ellenőrző Tanács ellenőrzése alatt.
Ami a brit kormányt illeti, támogatjuk a szovjet kormánynak azt a kívánságát, hogy ezt a területet bekebelezze a Szovjetunióba. Ezt elvben leszögezem. Persze, még nem vizsgáltuk meg pontosan a térképen a vonalat. Mindamellett szeretném újfent biztosítani a szovjet kormányt arról, hogy mindenkor támogatni fogjuk az orosz álláspontot a világnak ebben a részében.

SZTÁLIN: Többet nem is kívánunk. Nekünk elegendő, ha az amerikai kormány és Nagy-Britannia kormánya elvben elfogadja ezt a javaslatot.

CHURCHILL: Egyetértek.

TRUMAN: Egyetértek.

CHURCHILL: Egy kis módosításra szorulna még ez az okmány. Ha része lesz a konferencia végén kiadandó közleménynek, akkor általánosabb megfogalmazását javasolnám.

SZTÁLIN: Úgy értettem, hogy az Egyesült Államok nem ismeri el Franciaország kiváltságait Szíriában és Libanonban.

CHURCHILL: Kizárólag tőlük. A franciáknak ezekben az országokban vannak iskoláik, régészeti intézeteik stb. Sok francia él ott régóta, még egy daluk is van, amely azt mondja: „Megyünk Szíriába.” Azt hangoztatják, hogy igényeik még a keresztes hadjáratok korába nyúlnak vissza. Nekünk azonban nem áll szándékunkban emiatt viszályba keveredni a nagyhatalmakkal.

TRUMAN: Azt kívánjuk, hogy ezekben a térségekben egyenlő jogai legyenek valamennyi államnak.

CHURCHILL: Ön, elnök úr, ellenezné, ha Szíria speciális jogokat biztosítana a franciáknak?

TRUMAN: Természetesen nem ellenezném, ha a szíriaiak így kívánják. De kételkedem, hogy ilyesmit kívánnak. (Derültség.)

SZTÁLIN: Az orosz küldöttség megköszöni Churchill úrnak az információt, és visszavonja javaslatát.

CHURCHILL: Hálás vagyok a generalisszimusznak.

TRUMAN: Én is hálás vagyok.
Térjünk át a következő kérdésre, Irán kérdésére. Churchill úrnak javaslata van erre vonatkozólag.

CHURCHILL: Átadtunk a küldöttségeknek egy okmányt e kérdésről, és szeretnénk megtudni, mi a nagyhatalmak álláspontja vele kapcsolatban.

TRUMAN: Ami bennünket illet, már régen kivontuk volna csapatainkat Iránból, de nagy mennyiségű különféle olyan hadianyagunk van ott, amelyet a csendes-óceáni háborúban szándékszunk felhasználni.

SZTÁLIN: Az orosz küldöttségnek az a véleménye, hogy Teheránt mindenképp szabaddá lehetne tenni.

CHURCHILL: Szeretnék rátérni a másik két pontra is, hogy végezhessünk ezzel a tervezettel. Ami a szerződésben meghatározott határidőt illeti, a szerződés leszögezi, hogy legkésőbb hat hónappal a hadi cselekmények befejezése után a csapatokat ki kell vonni Iránból. Egyelőre még csak két és fél hónap telt el a háború befejezése óta. Mindamellett megígértük az irániaknak, hogy mihelyt véget ér a Németország elleni háború, a csapatokat kivonjuk területükről.
Javaslatom a következő: haladéktalanul vonjuk ki a csapatokat Teheránból, a további csapatkivonások kérdését pedig tárgyalja meg szeptemberben a Külügyminiszterek Tanácsa.

SZTÁLIN: Ez természetesen jogukban áll önöknek. A magunk részéről megígérjük, hogy csapataink nem indítanak semmiféle akciót Iránnal szemben.

ALEXANDER: A helyzet valóban olyan, ahogy azt az imént a miniszterelnök vázolta. Övezetünkben félmillió ember él. Olaszországban sincs olyan élelmiszerem, amelyet Bécsbe lehetne szállítani. Némi készletek vannak Klagenfurtban, de ezekből három hétre, legfeljebb egy hónapra futná. Éppen ezért, ha magunkra vállalnánk ennek a lakosságnak az élelmezését, az Egyesült Államokból kellene ideszállítani az élelmiszert.

TRUMAN: A mi övezetünkben körülbelül 375.000 ember él. Hajóink jelenleg hadianyagot szállítanak a Japán elleni háborúhoz, élelmiszert Európába és bizonyos anyagokat a Szovjetunióba. Kevés a szállítóeszközünk, s így nehézségekbe ütközne még saját övezetünk lakosságának az ellátása is.

SZTÁLIN: S mi a helyzet a francia övezettel?

ALEXANDER: Azt nem tudom.

SZTÁLIN: Engedjék meg, hogy megbeszéljem a dolgot Konyev marsallal. Azt hiszem, egy hónappal elhalaszthatnánk azt az időpontot, amikor szövetségeseink veszik át a bécsi lakosság élelmezését. Mennyi időre kell megszerveznünk az ellátást? Az új termésig? Vagy meddig?

CHURCHILL: A nehézségek abból adódnak, hogy az 500.000 ember a mi övezetünkben és a 375.000 ember az amerikai övezetben mindig az ország keleti vidékeiről kapta az élelmiszert.

SZTÁLIN: Nekünk az osztrák kormánnyal van egy olyan megállapodásunk, hogy az új termés begyűjtéséig átengedünk az osztrákoknak némi élelmiszert iparcikk fejében. Úgy számítom, hogy ez szeptemberig tarthat. Mindamellett a dolgot előbb meg kell beszélnem Konyev marsallal. Ezt ma este vagy holnap reggel megtehetem, s azután megadom a választ.

SZTÁLIN: Erre holnap tudom megadni a választ.

CHURCHILL: Köszönjük.

SZTÁLIN: Jó lenne, ha az angol és az amerikai hatóságok hajlandók lennének a Renner kormányával kötött egyezményt kiterjeszteni a maguk övezetére is. Ez nem jelentené a Renner-kormány elismerését vagy a diplomáciai kapcsolatok felvételét, de olyan helyzetbe juttatná Renner kormányát, amilyenben Finnország kormánya van. Illetékessége kiterjedne ezekre az övezetekre is, s ez megkönnyítené a kérdés megoldását.

TRUMAN: Készek vagyunk megtárgyalni ezt a kérdést, mihelyt csapataink bevonulnak Bécsbe.

SZTÁLIN: Rendben van.

TRUMAN: Lehet.

CHURCHILL: Azt javaslom, hogy a külügyminiszterek folytassák találkozóikat úgy, mint rendesen, csak Eden urat távollétében Cadogan úr fogja helyettesíteni.

Forrás : Teherán, Jalta, Potsdam, 294-306. p.