TRUMAN : A külügyminiszterek üléséről ma Byrnes úr számol be.
BYRNES : A németországi jóvátétel kérdésével foglalkozó bizottság azt jelentette, hogy nem tudott a
jóvátételi egyezménytervezet valamennyi kérdésében megállapodásra jutni. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői úgy értették, hogy a 4. pont szerint
a Szovjetuniónak szállítandó ipari berendezések megállapított százaléka fejében a Szovjetunió képviselői lemondtak a külföldi német aktívákra, a németektől
lefoglalt aranyra és a nyugati övezetekben működő német vállalatok részvényeire támasztott igényeikről. Éppen ezért az Egyesült Államok és Anglia képviselői úgy
vélték, hogy Németország külföldi aktíváit a 3. pontba kell bevenni mint jóvátételi forrást más országok, nem pedig a Szovjetunió számára. Kijelentették, hogyha
ez nem történik meg, akkor az ipari berendezésekre vonatkozólag a 4. pontban megállapított százalékok az Egyesült Államok és Anglia képviselői számára
elfogadhatatlanok.
A szovjet képviselő úgy vélte: még nem döntötték el véglegesen, hogy a Szovjetunió lemond a külföldi német aktívákra, az aranyra és a részvényekre támasztott
igényeiről. Éppen ezért a szovjet képviselő nem egyezett bele abba, hogy a külföldi német aktívákat bevegyék a 3. pontba, és azt ajánlotta, hogy terjesszék ezt
a kérdést a kormányfők elé döntés végett.
Az Egyesült Államok és Anglia képviselői kijelentették, hogy a jóvátételre vonatkozó egyezmény tervezete számukra elfogadható lenne azzal a feltétellel, ha
a szovjet képviselő elfogadná a külföldi német aktívákra, az aranyra és a részvényekre vonatkozó fenti javaslatukat. A szovjet képviselő kijelentette, hogy nem
fogadhatja el azt a megoldást, amelyet ebben a kérdésben az Egyesült Államok és Anglia képviselői javasolnak.
A kérdés tehát az: vajon úgy lehet-e tekinteni, hogy a „nagy hármas” tegnap megegyezésre jutott a jóvátétel kérdésében, amikor a szovjet képviselő
kijelentette, hogy nem ragaszkodik ahhoz, hogy a Szovjetuniónak adják a német arany, a külföldi aktívák és a részvények 30 százalékát.
SZTÁLIN : Hogyan értelmezik önök a javaslataikban azt, hogy a Szovjetunió nem támaszt igényt az ipari részvényekre? Ez csak a nyugati övezetre vonatkozik?
TRUMAN : Úgy gondolom, hogy amikor a külügyminiszterek nyugati övezetről beszéltek, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország övezeteire gondoltak.
SZTÁLIN : Nem lehetne-e a következőképpen megállapodni: az aranyról lemond a szovjet küldöttség; ami a nyugati övezetben működő iparvállalatok részvényeit illeti, ezekről is lemondunk, és úgy vesszük, hogy Nyugat-Németország egész térsége az önök kezén van, ami pedig Kelet-Németországot illeti, ez a mi kezünkön van.
TRUMAN : Ezt a javaslatot meg kell tárgyalni.
SZTÁLIN : Ami pedig a német befektetéseket illeti, a következőképpen vetném fel a kérdést: ami a kelet-európai német befektetéseket illeti, ezek a mi kezünkben maradnak, a többi pedig az önök kezében marad.
TRUMAN : Csak az európai német befektetésekről van szó, vagy az egyéb országokban eszközölt befektetésekről is?
SZTÁLIN : Hadd fejezzem ki magam még konkrétabban: a romániai, bulgáriai, magyarországi és finnországi német befektetések a mi kezünkön maradnak, a többi pedig az önök kezén.
BEVIN : A többi országban levő német befektetések a mi kezünkön maradnak?
SZTÁLIN : Minden, ami a többi országban – Dél-Afrikában, Kanadában stb. – van, az mind az önöké.
BEVIN : Ezek szerint valamennyi német befektetés a németországi megszállási övezetektől nyugatra fekvő országokban az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát és a többi országot illeti meg? Vonatkozik ez Görögországra is?
SZTÁLIN : Arra is.
BYRNES : Hogyan viszonylik ez a német vállalatok részvényeinek kérdéséhez?
SZTÁLIN : A mi övezetünkben a miéink, az önök övezetében önökéi. Van egy nyugati és egy keleti övezet.
BYRNES : Az ön tegnapi javaslatát úgy értettük, hogy nem támaszt igényt a nyugati övezetben levő vállalatok részvényeire.
SZTÁLIN : Ezekre nem támasztunk igényt.
BYRNES : Második javaslatát – külföldi befektetésekre vonatkozólag – szintén visszavonja?
SZTÁLIN : Itt már némileg más a helyzet.
BEVIN : Tegnap, amikor a jóvátétel kérdésében döntöttünk, én úgy értettem, hogy a szovjet küldöttség lemond a külföldi német befektetésekre támasztott igényeiről.
SZTÁLIN : Úgy gondoltam, hogy a keleti övezetben levő befektetések nekünk maradnak. A nyugati övezetre gondoltunk, amikor arról beszéltünk, hogy lemondtunk a befektetésekről. Lemondunk a Nyugat-Európában és minden más országban eszközölt befektetésekről. Ismeretes, hogy Nyugat-Európában és Amerikában sokkal több volt a német befektetés, mint keleten. Eredetileg azt reméltük, hogy megkapjuk a befektetések 30 százalékát, de azután eltekintettünk ettől. Ezzel szemben önöknek is le kell mondaniuk kelet-európai igényeikről.
BEVIN : Meg kell mondanom, hogy amikor elfogadtam a generalisszimusz javaslatát, ezt úgy értettem, hogy a szovjet küldöttség lemond általában minden külföldi befektetésről.
SZTÁLIN : De nem a romániai, bulgáriai, magyarországi és finnországi befektetésekről.
BYRNES : Ez érthető. Szeretnék pontosabban fogalmazni a németországi ipari vagy közlekedési vállalatok részvényeit illetően. Ha például egy ilyen vállalat igazgatósága Berlinben van, maga a vállalat és minden vagyona viszont a nyugati övezetben vagy az Egyesült Államokban, vajon igényeket támaszt-e egy ilyen vállalatra?
SZTÁLIN : Ha a vállalat nyugaton van, semmiféle igényt nem támasztunk. Az igazgatóság akár Berlinben is lehet, nem ez a fontos, hanem az, hogy maga a vállalat hol van.
BYRNES : Ha tehát a vállalat nem Kelet-Európában van, hanem Nyugat-Európában vagy bármely más világrészben, akkor ez a vállalat nekünk jut?
SZTÁLIN : Ami az Egyesült Államokban, Norvégiában, Svájcban, Svédországban, Argentínában (általános derültség) stb. van, mind az önöké.
BEVIN : Szeretném megkérdezni a generalisszimusztól: vajon kész-e lemondani minden igényről az orosz megszálló csapatok övezetén kívül eső külföldi német aktívákra?
SZTÁLIN : Lemondok róluk.
BYRNES : És az arannyal mi a helyzet?
SZTÁLIN : Az aranyra támasztott igényeinket már visszavontuk.
BYRNES : Németországnak vannak aktívái más országokban. Ezeket illetően hogyan értelmezzük a szovjet javaslatot?
SZTÁLIN : Csakis azokat tartjuk meg, amelyek a keleti övezetben vannak.
BYRNES : Azt hiszem, igen fontos, hogy megértsük egymást. Bevin úr kérdésének az az értelme, hogy az orosz igények az orosz hadsereg által megszállt övezetre korlátozódnak-e. Szeretném, ha elfogadnák Bevin úr álláspontját.
SZTÁLIN : Elfogadjuk.
BYRNES : Néhány perccel ezelőtt ön a Bulgáriában, Romániában, Magyarországon és Finnországban levő aktívákról beszélt.. Szeretném teljesen tisztázni ezt a kérdést, nehogy később bármiféle félreértés lehessen. Az ön javaslata azt jelenti, hogy nem támasztanak semmiféle igényeket a megszállási övezetükön kívül eső aktívákra? Önök csakis azokra az aktívákra tartanak igényt, amelyek a szovjet megszállási övezetben vannak?
SZTÁLIN : Igen. Csehszlovákia nem tartozik ide, Jugoszlávia nem tartozik ide, Ausztria keleti fele viszont idetartozik.
BEVIN : Nyilvánvaló, hogy Nagy-Britanniának és az Egyesült Államoknak ebben az övezetben levő aktíváit ez nem érinti.
SZTÁLIN : Nyilvánvaló. Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal nem állunk hadiállapotban. (Általános derültség.)
BEVIN : De előfordulhatott, hogy a háború alatt ezeket az aktívákat lefoglalták a németek.
SZTÁLIN : Ezt minden konkrét esetben meg kell vizsgálni.
TRUMAN : Úgy gondolom, tegnap megegyeztünk abban, hogy kielégítjük Csehszlovákia és Jugoszlávia igényeit. De mi lesz, ha nem tartanak igényt a saját területükön levő német aktívákra?
SZTÁLIN : Mi nem fogunk igényt tartani a csehszlovákiai, jugoszláviai és nyugat-ausztriai német aktívákra.
Esetleg bevehetnénk ezt a döntést a jegyzőkönyvbe?
BYRNES : Azt hiszem, ez lesz a legjobb, nehogy bármiféle félreértés legyen.
SZTÁLIN : Rendben van.
BYRNES : Talán nyilvánosságra is hozhatnánk a döntést?
SZTÁLIN : Nekem mindegy, ahogy óhajtják.
BYRNES : Szeretném felhívni a figyelmet a Jóvátételi Bizottság jelentésének 3. pontjában arra a mondatra, amelyben arról van szó, hogy az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és más, jóvátételre jogosult országok jóvátételi igényeit a nyugati övezetből és a külföldi német aktívákból kell kielégíteni. A most létrejött megegyezés után úgy hiszem, nem lesznek nézeteltérések e pont megszövegezésekor.
SZTÁLIN : A következő fogalmazást javaslom: „és a megfelelő külföldi német aktívákból”. A jegyzőkönyvben pedig ezt a gondolatot pontosabban is kifejthetnénk.
BYRNES : Bízzuk a szerkesztő bizottságra ennek a javaslatnak a megfogalmazását.
SZTÁLIN : Nincs kifogásom ellene.
ATTLEE : Szeretnék itt felvetni két dolgot. Az egyik az, hogy Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya hívja meg a francia kormányt a mai naptól a Jóvátételi Bizottságban való részvételre.
SZTÁLIN : Hívjuk meg Lengyelországot is, Lengyelország sokat szenvedett.
ATTLEE : Úgy tudtam, hogy megegyeztünk Franciaország meghívásában.
SZTÁLIN : És miért ne lehetne meghívni Lengyelországot is?
TRUMAN : Tegnap megegyeztünk abban, hogy a Szovjetunió magára vállalja Lengyelország jóvátételi igényeinek kielégítését, mi viszont magunkra vállaljuk Franciaország és a többi ország igényeinek kielégítését. Franciaországnak e bizottságba való bevonása nézetem szerint bizonyos zavart keltene.
SZTÁLIN : Attlee úr ragaszkodik a meghíváshoz?
ATTLEE : Szeretném.
SZTÁLIN : Rendben van, nincs ellene kifogásom.
ATTLEE : A második kérdés a következő: emlékiratot nyújtottam át arra vonatkozólag, hogy az angol és az amerikai parancsnoknak havonta 40 000 tonna élelmiszert és napi 2400 tonna szenet kell irányítania Berlin brit és amerikai övezetébe július 15-től kezdve, 30 napon át. Az Ellenőrző Tanácsot meg kell bízni, hogy haladéktalanul állítsa össze a nagy-berlini térség élelmiszerrel, szénnel és más tüzelőanyaggal való ellátásának programját a következő 6 hónapra. Ezt a mennyiséget a szovjet kormány szállítja majd Nagy-Berlin térségébe mint előleget a jóvátételi egyezmény 4 a) pontja értemében. Ezek gyakorlati intézkedések a folyó szükségletek kielégítése céljából.
SZTÁLIN : A kérdés nincs előkészítve, nem foglalkoztunk vele, nem tudjuk, mi a véleménye róla az Ellenőrző Tanácsnak. Éppen ezért most nagy nehézségekbe ütközne a kérdés eldöntése. Úgy vélem, hogy előbb meg kell tudni, mi az Ellenőrző Tanács álláspontja a lakosság szükségleteinek kielégítését illetően, s mik a tervei az ellátásra vonatkozólag.
ATTLEE : Úgy értettem, hogy a Ruhr-vidékről már most meg kell kezdeni az ipari berendezések elszállítását, s ezért úgy gondoltam, hogy a Nagy-Berlin térségében szükséges élelmiszer és tüzelőanyag szállítását is most kell kezdeni. A mennyiséget persze az Ellenőrző Tanács állapíthatja meg.
SZTÁLIN : Megegyezésre természetesen szükség van, de meg kell nevezni a mennyiséget, ezt viszont nem tehetjük meg, amíg az Ellenőrző Tanács jelentést nem tesz erre vonatkozó terveiről. Meg kell mondanom, hogy az Ellenőrző Tanács jobban oldja meg ezt a kérdést, mint ahogy mi itt meg tudnánk oldani, mert gyakorlatilag foglalkozik e kérdés megoldásával.
ATTLEE : Éppen ezt szeretném. Kérem, hogy az Ellenőrző Tanács állítson össze egy programot, de elvben nekünk kell megállapodásra jutnunk.
SZTÁLIN : Nem tudom, mi a helyzet. Semmiféle döntést nem hozhatok, ha nem áll rendelkezésemre a megfelelő anyag. Nem szophatom az ujjamból a számokat. A számoknak megalapozottaknak kell lenniük.
ATTLEE : Nem számokat kérek. Emlékiratomban azt kérem, hogy az Ellenőrző Tanács állítsa össze ezt a programot.
SZTÁLIN : 40 000 tonna élelmiszer havonta, 2400 tonna szén naponta – honnan vette ezeket a számokat, mennyire megalapozottak?
ATTLEE : Ezeket a számokat összeegyeztettük, és gyakorlatilag ma is ilyen mérvű szállítás folyik.
SZTÁLIN : Nekem erről nincs tudomásom.
BEVIN : Arról van szó, hogy létezik egy ideiglenes egyezmény a Berlinbe történő havi szállításokról.
SZTÁLIN : Ki egyezett meg ebben?
BEVIN : Az Ellenőrző Tanácsban ideiglenes egyezményt kötöttek a szállításokra vonatkozólag, amely szerint a brit és az amerikai hatóságok egy hónapra vállalták ennek a mennyiségnek a szállítását Berlinbe, s ezt most teljesítik is. Azt javasoljuk, hogy az Ellenőrző Tanács állítsa össze elvben a szükséges programot, a szovjet hatóságok pedig az egyhónapos határidő leteltével kezdjék meg az említett mennyiségek szállítását. Miután a hónap letelt, ismét felmerül a kérdés, ki szállítja majd tovább az élelmiszert és a tüzelőanyagot.
SZTÁLIN : Meg kell hallgatni az Ellenőrző Tanácsot, mik az elgondolásai, s akkor lehet majd dönteni.
ATTLEE : Úgy értettem, ön azt akarja, hogy a Ruhr-vidéki ipari berendezések szállítását kezdjék meg már most. Mi is ugyanezt kérjük az élelmiszer és a tüzelőanyag szállítását illetően.
SZTÁLIN : Ezt értem, de szeretném megismerni az Ellenőrző Tanács elgondolásait, hogy megtárgyalhassuk azokat és úgy dönthessünk. Azt hiszem, ezt a kérdést el kell halasztani.
BEVIN : Szeretnénk együttműködni egymással.
SZTÁLIN : És ha mi nem készültünk fel erre a kérdésre, akkor mi legyen?
BEVIN : Akkor el kell halasztani.
SZTÁLIN : Éppen ez az, amit kérek.
BEVIN : Csak azért szerettünk volna közös megegyezésre jutni, hogy segíthessük egymást.
SZTÁLIN : Erre a kérdésre nem készültünk fel. Nem volt alkalmam megbeszéléseket folytatni az Ellenőrző Tanáccsal, hogy megismerjem elgondolásait.
TRUMAN : Azt hiszem, nincs több nézeteltérésünk a jóvátétel kérdésében.
ATTLEE : Úgy értettem a generalisszimuszt, hogy Ausztriától nem igénylünk jóvátételt. Ezt talán bevehetnénk a jegyzőkönyvbe.
SZTÁLIN : Bevehetjük a jegyzőkönyvbe.
BYRNES : A következő kérdés a Németország vonatkozásában alkalmazandó gazdasági alapelvek kérdése. Az Egyesült Államok és Anglia képviselője azt javasolja, hogy vegyünk be az okmányba egy pontot a külföldi német aktívákról. Ez lenne a 18. pont, és a következőképpen hangzana: „Az Ellenőrző Tanácsnak meg kell tennie a szükséges lépéseket az olyan külföldi német aktívák ellenőrzés alá vétele és sorsának eldöntése végett, amelyek még nem kerültek a Németország elleni háborúban részt vett Egyesült Nemzetek ellenőrzése alá.”
SZTÁLIN : Mi ez? Módosítás vagy új javaslat?
BYRNES : Ez a gazdasági bizottság ajánlása. A bizottság javasolja ennek a pontnak a beiktatását a Németország vonatkozásában alkalmazandó gazdasági alapelvekről szóló okmányba.
SZTÁLIN : Nem kellene módosítani ezt a pontot, tekintettel arra, hogy a jóvátételről már döntöttünk? E pontról csak azután szereztünk tudomást, hogy a jóvátétel kérdésében már megállapodtunk.
BYRNES : A gazdasági bizottságban a szovjet képviselők kijelentették, hogy kevéssé érdekeltek ebben a kérdésben, s állásfoglalásukban csupán a kérdés tanulmányozására szorítkoztak. Ez a kérdés az ellenőrzésre vonatkozik.
SZTÁLIN : Nincs ellenvetésem.
TRUMAN : Köszönöm.
BYRNES : A bizottságnak nem sikerült megegyezésre jutnia a gazdasági alapelvekről szóló tervezet 19. pontját illetően, amely a németországi import kifizetésének kérdését illeti. Emellett a szovjet küldöttség kijelentette, hogy egyelőre még nem készült fel ennek a kérdésnek a tárgyalására, a Nyugat-Európába irányuló olajszállításokat leszámítva.
SZTÁLIN : Nem ellenezzük a 19. pont brit megfogalmazását.
BYRNES : Úgy értettem, hogy az angol képviselők megállapodtak az amerikai képviselőkkel abban, hogyha elfogadják a 19. pontot, ezt ki kell egészíteni az amerikai képviselő által javasolt ama megállapítással, hogy az ebben a pontban foglalt rendelkezés nem alkalmazandó a német jóvátételről szóló egyezmény 4 a) és 4 b) pontjában említett berendezésekre és termékekre. Úgy gondolom, hogy ez a kiegészítés a jóvátételre vonatkozólag tegnap kötött egyezményből adódik.
SZTÁLIN : Rendben van.
ATTLEE : Elfogadom.
BYRNES : Ilyen módon végeztünk a gazdasági alapelvekre vonatkozó tervel kapcsolatban felmerült összes
nézeteltérésekkel.
A következő kérdés a háborús bűnösök kérdése.
BEVIN : Elnézést kérek, de az a véleményem, hogy ezekről a gazdasági alapelvekről tájékoztatni kellene a franciákat.
SZTÁLIN : Tessék.
BYRNES : Következik a háborús bűnösök kérdése. Az egyetlen, még eldöntetlen probléma az, hogy megemlítsünk-e név szerint néhányat a legfőbb német háborús bűnösök közül. Az Egyesült Államok és Anglia képviselői a külügyminiszterek mai értekezletén annak az álláspontnak adtak hangot, hogy helyesebb lenne neveket nem említeni, meghagyva ezt a jogot az ügyésznek. Megállapodtak abban is, hogy az angol szöveget kellene elfogadni. A szovjet képviselők kijelentették, hogy egyetértenek az angol szöveggel, azzal a feltétellel, hogy azt kiegészítik néhány névvel.
SZTÁLIN : Szerintem szükség van nevekre. Ezt követeli a közvélemény. Az embereknek tudomást kell szerezniük a dolgokról. Bíróság elé állítunk-e néhány német nagyiparost? Azt hiszem, igen. Megnevezhetnénk Kruppot. Ha Krupp nem alkalmas, nevezzünk meg másvalakit.
TRUMAN : Nekem egyik sem tetszik. (Derültség.) Ha megnevezünk néhány személyt, másokat viszont nem nevezünk meg, szerintem az a vélemény alakulhat ki, hogy ez utóbbiakat nem szándékszunk felelősségre vonni.
SZTÁLIN : Ezeket a neveket példaképpen sorolnánk fel. Meglepő például, hogy Hess mindmáig ott ül Angliában, teljes ellátást kap, és nem vonják őt felelősségre. Fel kell sorolni neveket, ez fontos a közvélemény szempontjából.
BEVIN : Hess miatt nem kell nyugtalankodni.
SZTÁLIN : Itt nem az én véleményemről van szó, hanem a közvéleményről, a németek által megszállt összes országok népeinek véleményéről.
BEVIN : Ha önöknek bármilyen kételyeik volnának Hesst illetően, kötelező ígéretet tehetek arra, hogy bíróság elé fog kerülni.
SZTÁLIN : Nem kérek kötelező ígéretet Bevin úrtól, puszta kijelentésére is elhiszem, hogy ez meg fog történni. De nem erről van szó, hanem a népekről, a közvéleményről.
TRUMAN : Mint ön is tudja, Jackson bírót neveztük ki képviselőnknek a londoni bizottságba. Egyik legjelesebb bírónk, és igen tapasztalt jogász. Jól ismeri a perrendtartást. Jackson ellenzi a háborús bűnösök nevének említését; azt mondja, hogy ez zavarná munkájukat. Megígéri, hogy 30 napon belül előkészítik a bírósági tárgyalást, és kéri, ne legyenek senkinek se kételyei ezekre az emberekre vonatkozó nézeteinket illetően.
SZTÁLIN : Nevezzünk meg kevesebbet, mondjuk hármat.
BEVIN : A mi jogászainknak is ugyanaz az elgondolásuk, mint az amerikaiaknak.
SZTÁLIN : A mieinknek meg épp az ellenkezője. De talán megállapodhatnánk abban, hogy legkésőbb egy hónap múlva nyilvánosságra kerül a bíróság elé állítandó német háborús bűnösök első névjegyzéke?
TRUMAN és ATTLEE elfogadja Sztálin javaslatát.
BYRNES : A következő kérdés a szövetségesek vagyonának a csatlós államok jóvátételeként vagy hadizsákmányként való felhasználására vonatkozik. Tegnap átnyújtottam ezt a javaslatot. A mai ülésen a szovjet küldöttség lehetőséget kért arra, hogy valamivel behatóbban megismerkedhessék ezzel a javaslattal.
(A szovjet küldöttség kijelentette, hogy mivel ma gyakorlatilag nem volt szünet a két ülés között, nem állt módjában tanulmányozni e javaslat megszövegezését. Megállapította, hogy lényegében helyesnek és elfogadhatónak látszik ez a javaslat, de szövegét mégis tanulmányozni kellene.)
BYRNES : Kész vagyok estére halasztani ezt a kérdést.
ATTLEE : Azt javasolnám, hogy a ma esti ülés napirendjén minél kevesebb kérdés szerepeljen.
BYRNES : A következő kérdés Nyugat-Európa olajjal való ellátására vonatkozik. Ezt most tárgyalja a gazdasági
bizottság.
A következő kérdés: orosz fehéremigránsoknak és a Szovjetunióval szemben ellenséges más személyeknek és szervezeteknek a Szovjetunió ellen irányuló ellenséges
tevékenysége Németország és Ausztria amerikai és brit megszállási övezetében. Az angol-amerikai képviselők megígérték, hogy kivizsgálják a szovjet okmányban ezzel
kapcsolatban ismertetett helyzetet és tényeket, és haladéktalanul értesítik a Szovjetuniót a vizsgálat eredményeiről, ezt követően pedig készek megtárgyalni az
ilyen tevékenység beszüntetése céljából foganatosítandó intézkedéseket.
A szovjet küldöttség felhívta a figyelmet arra a szovjet állampolgárok repatriálásával foglalkozó emlékiratra, amelyet a brit és az amerikai küldöttségnek
átnyújtott. A brit képviselők kijelentették, hogy tisztázni kívánják a szovjet okmányban vázolt helyzetet, és Londonba való visszatérésük után haladéktalanul
foglalkoznak ezzel a kérdéssel.
A szovjet képviselők egy újabb okmányt terjesztettek be ebben a kérdésben, s hangsúlyozták, milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek az ügynek. Az amerikai
és a brit képviselő kijelentette, hogy minél előbb foglalkozni kívánnak ezzel a kérdéssel.
A külügyminiszterek megtárgyalták a konferencia jegyzőkönyvének összeállításával foglalkozó bizottság jelentését. A bizottság négy kérdésben nem tudott
megállapodásra jutni, de a külügyminisztereknek sikerült megegyezniük ezekben a kérdésekben. Megállapodtak abban is, hogy csak a fontos döntéseket veszik be a
jegyzőkönyvbe. Felhívták a jegyzőkönyvet készítő bizottság figyelmét arra, hogy a jegyzőkönyvbe be kell venni a konferencia újabb döntéseit is.
A következő kérdés: a bulgáriai, a romániai és a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság munkarendjének felülvizsgálása. Elfogadták az Egyesült Államok
erre vonatkozó tervezetét, törölve a második mondatot. Úgy döntöttek, hogy ezt a mondatot helyettesítik annak a levélnek a 3., 4. és 5. pontjával, amelyet a
magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottságban a szovjet képviselő nyújtott át az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselőjének. A kérdést átadták a
szerkesztő bizottságnak, az megtárgyalta, s a következő szöveget javasolja: „A három kormány megállapította, hogy a romániai, a bulgáriai és a magyarországi
Szövetséges Ellenőrző Bizottságban a szovjet képviselők az Egyesült Királyságot és az Egyesült Államokat képviselő kollégáiknak olyan javaslatokat nyújtottak át,
amelyek az európai hadi cselekmények befejezésére való tekintettel az Ellenőrző Bizottságok munkájának javítását célozzák.
A három kormány megegyezett abban, hogy felülvizsgálják az ezekben az országokban működő Szövetséges Ellenőrző Bizottságok munkarendjét, figyelembe véve annak
a három kormánynak az érdekeit és felelősségét, amelyek közösen szabták meg az illető országok fegyverszüneti feltételeit, és alapul véve valamennyi országot
illetően azt a javaslatot, amelyet a szovjet képviselő tett a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak.”
Elfogadható-e a szerkesztő bizottság javaslata ebben a formájában?
SZTÁLIN : Nincs ellenvetésem.
TRUMAN : Ma fogadtam Lengyelország elnökét és az ideiglenes lengyel kormány négy tagját. Közöltem velük a Lengyelországra vonatkozólag hozott döntéseket, és átnyújtottam nekik e döntések másolatát. A döntésekkel kapcsolatban tartózkodni fognak minden megnyilatkozástól mindaddig, amíg ezek a sajtóban meg nem jelennek. Megkértek, hogy a lengyel kormány nevében mondjak köszönetet a konferencián képviselt mindhárom kormánynak.
BEVIN : Szeretném megemlíteni, hogy a London-Varsó katonai légi útvonallal kapcsolatos nehézségeket, amelyekről tegnap beszéltem, azóta sikerült elhárítani. Megállapodtunk Lengyelországgal ebben a kérdésben.
BYRNES : A külügyminiszterek értekezletén azt javasoltam, hogy a Lengyelországról és az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételről szóló okmányba, ott, ahol a szövetséges sajtó képviselőinek biztosítandó lehetőségekről van szó, vegyük be az „és a rádió képviselőinek” szavakat.
SZTÁLIN : Felesleges.
ATTLEE : Én is célszerűtlennek tartom.
TRUMAN : Nálunk, Amerikában, a rádióval más a helyzet, mint a többi országban, mint például Angliában. Az angol rádió a kormány ellenőrzése alatt áll, Amerikában viszont a rádió ugyanolyan helyzetben van, mint a lapok. Azt szeretnénk, ha a rádió képviselői is ugyanolyan jogokat élveznének, mint a lapok tudósítói.
SZTÁLIN : Felesleges.
TRUMAN : Az amerikai rádió képviselői laptudósítókként működnek majd, azzal a különbséggel, hogy a rádiónak küldik információikat.
SZTÁLIN : Ezt nem tanácsolnám. S meg kell állapodni Lengyelországgal is.
BEVIN : De önnek nincs kifogása azellen, hogy az illető kormányokkal ilyen értelmű egyezményeket kössünk?
SZTÁLIN : Mi kifogásom lehetne ellene?
TRUMAN : Ez számunkra elegendő.
SZTÁLIN : Tessék. De állapodjunk meg abban, hogy itt nem írunk erről.
TRUMAN : Rendben van.
BYRNES : A következő kérdés a német haditengerészeti és kereskedelmi flottára vonatkozik.
TRUMAN : Ha jól értettem, az e kérdéssel foglalkozó bizottság jelentését elfogadjuk, és az előkészített döntést megerősítjük.
SZTÁLIN : Helyes, így van.
BYRNES : Abban is megállapodtunk, hogy ennek a döntésnek a szövegét később hozzuk nyilvánosságra.
BEVIN : Elnök úr, megszövegeztem a Lengyelországnak és a többi országnak jutó résszel foglalkozó pontot, s úgy gondolom, hogy ebben megegyezhetnénk. Így hangzik: „Az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok a kapitulált német kereskedelmi hajók rájuk eső részéből bizonyos számú hajót juttatnak más olyan szövetséges államoknak, amelyeknek kereskedelmi hajózása súlyos veszteségeket szenvedett a közös ügyért Németország ellen vívott harcban, kivéve Lengyelországot, amelynek a Szovjetunió juttat hajókat a maga részéből.”
SZTÁLIN : Nincs ellenvetésem.
TRUMAN : Én is egyetértek.
ATTLEE : A szünet előtt szeretném megkérdezni, nem találnák-e helyénvalónak a kormányfők, ha Churchill úrnak és Eden úrnak táviratban kifejeznénk köszönetünket konferenciánk első részében és más konferenciákon való részvételükért.
SZTÁLIN : Helyes lenne.
TRUMAN : Egyetértek.
(Szünet után)
BYRNES : Sikerült tanulinányozniuk okmányunkat a szövetségesek vagyonának a csatlós államok jóvátételeként vagy hadisarcként való felhasználásáról?
SZTÁLIN : Nem látom semmi akadályát annak, hogy e kérdésben érdemileg döntsünk, de a fogalmazást illetően még tanácskoznom kell.
ATTLEE : Azt hiszem, ez a kérdés bizonyos fokig tanulmányozásra szorul, mivel nem minden tétele fogadható el teljesen.
BYRNES : Milyen tekintetben nem elfogadható ez a tervezet?
ATTLEE : Ha a szövetséges országok tulajdonát képező vagyont a csatlós országokban mint hadizsákmányt lefoglalták, akkor ez természetes, mivel a csatlós országok kötelesek kártérítést adni a szövetséges országoknak, amelyeknek a tulajdonát ez a vagyon képezte. De ha ezt a vagyont egy harmadik fél foglalta le, felmerül a kérdés: vajon ő köteles-e fizetni ezért a vagyonért a szövetséges országoknak, vagy pedig a csatlós államokkal kell fizettetnünk érte. Emellett úgy gondolom, hogy a valutára vonatkozó 3. pontot is meg kell még tárgyalni. Nekem az a véleményem, hogy az egész kérdés még tanulmányozásra szorul.
TRUMAN : Rendben van.
Talán megismerkedhetnénk most a közleménnyel.
SZTÁLIN : A bizottság még nem fejezte be teljesen.
ATTLEE : Azt ajánlanám, hogy a jegyzőkönyvet készítő bizottság és a közleményt készítő bizottság most azonnal foglalkozzék ezekkel a kérdésekkel, mi pedig függesszük fel az ülést, és akkor üljünk össze újra, amikor ezek a bizottságok befejezték munkájukat. Hogy mikor találkozhatnánk ismét, azt megbeszélhetnénk telefonon. A kormányfők foglalkozhatnának a nyilatkozat problémáival, a külügyminiszterek pedig a jegyzőkönyv problémáival.
SZTÁLIN : Jó lenne az ülést 8 óra 30 perckor vagy 9 órakor kezdeni. Ez az időpont serkentené a bizottságokat, s így jobban igyekeznének.
TRUMAN : Háromórányi szünet nekem megfelel.
BYRNES : Az elnöknek volt még egy javaslata a belvízi közlekedési utakról. A jegyzőkönyvet készítő bizottság és a nyilatkozatot készítő bizottság egyelőre még nem állapodott meg abban, hogy milyen döntést lehetne hozni az elnök javaslatával kapcsolatban.
TRUMAN : A kérdést a Külügyminiszterek Tanácsának londoni ülése elé utaltuk, de számomra fontos, hogy erről szóljunk a nyilatkozatban. Kérném, hogy a nyilatkozatban tegyenek említést erről.
SZTÁLIN : Meg sem vitattuk ezt a kérdést.
TRUMAN : Három ízben szólaltam fel ebben a kérdésben, s a bizottság napokon át tárgyalta.
SZTÁLIN : Ez nem szerepelt a kérdések listáján. Mi nem készültünk fel rá, nem állt rendelkezésünkre semmiféle anyag, s az ezzel a kérdéssel foglalkozó szakembereink Moszkvában vannak. Minek ez a sietség, miért kellene annyira sietnünk?
TRUMAN : Most nem hozunk döntést; a kérdést a Külügyminiszterek Tanácsának londoni ülése elé utaljuk megtárgyalás végett.
SZTÁLIN : A fekete-tengeri szorosokról szintén nem történik említés a közleményben, jóllehet ez a kérdés szerepelt a napirenden. A vízi utak kérdése csak amolyan ráadás volt a tengerszorosok problematikájához. Nem értem, miért részesítenénk a belvízi utak kérdését ilyen előnyben a tengerszorosok kérdésével szemben.
TRUMAN : A fekete-tengeri szorosok kérdése szerepelni fog mind a közleményben, mind a jegyzőkönyvben.
SZTÁLIN : Nézetem szerint nincs szükség arra, hogy bekerüljön a közleménybe, elég, ha a jegyzőkönyvben
szerepel.
Azt javaslom, hogy a közleményben ne tegyünk említést se a tengerszorosokról, se a belvízi utakról; mindkettőt csak a jegyzőkönyvbe vegyük be.
TRUMAN : Rendben van, nincs ellene kifogásom.
BEVIN : Azt ajánlom, kérjük fel Franciaországot, hogy csatlakozzék a háborús bűnösökre vonatkozó döntésünkhöz. Franciaország tagja a Londonban összeülő Külügyminiszterek Tanácsának.
SZTÁLIN : Rendben van.
TRUMAN : Nincs ellene kifogásom.
Mégsem tudom megérteni, hogy a már elfogadott és jegyzőkönyvbe felvett döntést miért ne vehetnénk be a közleménybe.
SZTÁLIN : Nincs szükség rá, a közlemény amúgy is túlságosan terjedelmes lesz.
TRUMAN : Szeretnék felvetni egy kérdést: lesznek-e titkos egyezmények ezen a konferencián?
SZTÁLIN : Nem lesznek.
BYRNES : Szeretném hangsúlyozni, hogy döntésünk szerint a belvízi utak kérdését a Külügyminiszterek Tanácsa elé utaljuk megvizsgálás végett. Ebben a kérdésben tehát megállapodhatunk. Jogunk van-e nyilvánosságra hozni ezt a döntést? Ha nem szerepel a közleményben, hanem csak a jegyzőkönyvben, módunkban áll-e hivatalosan a Külügyminiszterek Tanácsa elé utalni ezt a kérdést?
SZTÁLIN : Vegyük csak elő a krími konferencia vagy a teheráni
konferencia anyagát. A teheráni konferencián egy sor kérdést felvettünk a jegyzőkönyvbe, de volt sok olyan döntés is, amelyhez közös érdekeink fűződtek, és
amelyek meghatározták politikánkat a legfontosabb kérdésekben. Ezeket a döntéseket bevettük a közleménybe.
Vagy vegyük a krími konferenciát. Ott is kétféle formában rögzítettük a döntéseket. A döntések egyik része – a nagyobbik rész – a jegyzőkönyvbe
került, és senki sem követelte, hogy ezeket bevegyük a közleménybe. A döntések másik része – egy sokkal kisebb rész – a közleménybe került. Ezek a
politikánkat meghatározó döntések voltak. Azt ajánlom, hogy kövessük ezt a jó szabályt, mert különben nem egy közlemény, hanem egy vaskos kötet lesz az
eredmény.
A döntések egy részének nincs nagyobb jelentősége; a kérdések közül néhányat, mint például a belvízi utakkal kapcsolatos kérdést, meg sem tárgyaltunk; ezek
bekerülnek a jegyzőkönyvbe, és senki nem vetheti majd a szemünkre, hogy véka alá rejtjük ezeket a kérdéseket. Más a helyzet a Németországra, az Olaszországra,
a jóvátételre stb. vonatkozó nagy jelentőségű kérdésekkel; ezek bekerülnek a közleménybe. Azt hiszem, nem kell változtatnunk ezen a jó hagyományon; nincs értelme
annak, hogy minden kérdést bevegyünk a közleménybe. Más a közlemény és más a jegyzőkönyv.
TRUMAN : Nincs kifogásom ez ellen az eljárás ellen, ha minden döntésünkre egyaránt vonatkoztatjuk. De ha a szenátus előtt nyilatkozatot kell tennem arra vonatkozólag, hogy ezt a kérdést a Külügyminiszterek Tanácsa elé utaltuk megvizsgálásra, vajon jogom lesz-e erre?
SZTÁLIN : Senki sem vitathatja el az ön jogait.
TRUMAN berekeszti az ülést.
Forrás : Teherán, Jalta, Potsdam, 369–386. p.