Potsdami konferencia : A második ülés

1945. július 18.

TRUMAN: Küldöttségeinknek külön képviselőik vannak, akik a sajtó kérdéseivel foglalkoznak, s az ő feladatuk, hogy megóvjanak bennünket a tudósítók molesztálásától. Végezzék hát a dolgukat. Meg lehet bízni őket azzal, hogy tárgyaljanak az újságírókkal.

CHURCHILL: Persze, nem óhajtok áldozati bárány lenni. Elbeszélgethetek az újságírókkal, ha a generalisszimusz garantálja, hogy szükség esetén kiszabadít csapataival.

TRUMAN: Külügyminisztereink elkészítették számunkra a napirendet, és elő kívánják terjeszteni. A miniszterek megállapodása szerint a napirend előadója Byrnes.

BYRNES: A külügyminiszterek tanácskozása úgy döntött, hogy mára a következő kérdések napirendre tűzését javasolja:
1. A béketárgyalások és a területi igények ügyrendjének és a lebonyolítást szolgáló mechanizmusnak a kérdése.
2. A németországi Ellenőrző Tanács politikai jellegű felhatalmazásainak a kérdése.
3. A lengyel kérdés, ennek részeként a londoni emigráns lengyel kormány feloszlatásának a kérdése.
Ami az első kérdést, a béketárgyalások és a területi igények ügyrendjének és a lebonyolítást szolgáló mechanizmusnak a kérdését (tehát a Külügyminiszterek Tanácsának megalakítását) illeti, a külügyminiszterek tanácskozása elvben jóváhagyta az Egyesült Államok küldöttsége által előterjesztett tervezetet. A tanácskozás új szövegezésben fogadta el a Külügyminiszterek Tanácsának megalakítására vonatkozó tervezet 3. pontját. A résztvevők a Külügyminiszterek Tanácsának első és legfontosabb feladatát abban látták, hogy kidolgozza az Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával, Magyarországgal és Finnországgal kötendő békeszerződés tervezetét, valamint előkészítse a német békeszerződést.
Nem kevésbé fontos feladata lesz a Külügyminiszterek Tanácsának az, hogy előkészítse és az Egyesült Nemzetek kormányai elé terjessze a békekonferencia megszervezésének és lebonyolításának részletes feltételeit. Ezt a tanácsot fel kell használni arra is, hogy a területi viták békés rendezésével kapcsolatban felmerülő kérdésekkel foglalkozzon. Hogy ezeknek a feladatoknak eleget tehessen, a Külügyminiszterek Tanácsának olyan tagokból kell állnia, akik a Biztonsági Tanácsnak állandó tagjai.
Amikor a Külügyminiszterek Tanácsa olyan kérdéseket tárgyal, amelyek a tanácsban nem képviselt államok közvetlen érdekeit érintik, akkor felhívja ezeket az államokat, hogy képviselőik útján vegyenek részt a kérdés megtárgyalásában. Egyes esetekben a tanács előzetesen, saját kebelében, az érdekelt államok képviselőinek meghívása előtt is megtárgyalhatja a kérdést.
A szovjet küldöttség fenntartotta magának azt a jogot, hogy módosító javaslatokat tegyen, és megjegyzéseket fűzzön az Egyesült Államok küldöttsége által a Külügyminiszterek Tanácsának megalakítására vonatkozólag előterjesztett tervezet 1. pontjához.
A tanácskozáson megállapodtunk abban, hogy a három miniszternek a krími konferencián elhatározott időszakos tanácskozásait a Külügyminiszterek Tanácsának munkája nem fogja érinteni.
Ami az Európai Tanácskozó Bizottság felhatalmazásait illeti, a külügyminiszterek tanácskozása megállapodott abban, hogy ezeket a felhatalmazásokat át kell adni a németországi és az ausztriai Szövetséges Ellenőrző Tanácsnak. Ily módon az amerikai küldöttség által a Külügyminiszterek Tanácsának megalakítására vonatkozólag előterjesztett tervezetet lényegében elfogadtuk, eltekintve a szovjet küldöttségnek az 1. ponttal kapcsolatos fenntartásától.

SZTÁLIN: A szovjet küldöttség visszavonja a tervezet 1. pontjával kapcsolatos fenntartását. A szovjet küldöttség mindennel egyetért, és elfogadja a tervezetet.

TRUMAN: Ezek szerint a Külügyminiszterek Tanácsának megalakítására vonatkozó tervezetet ellenvetések nélkül elfogadjuk.

SZTÁLIN: El lehetne fogadni ezt a szöveget: a három nagyhatalom az Egyesült Nemzetek egészének érdekeit képviseli, és magára vállalhatja a felelősséget.

TRUMAN: A következő kérdés a németországi Ellenőrző Tanács politikai felhatalmazására vonatkozik.

BYRNES: A külügyminiszterek megtárgyalták a németországi Ellenőrző Tanács politikai, valamint gazdasági felhatalmazásainak kérdését. Azt a néhány nézeteltérést, amely e kérdés megtárgyalása során felmerült, az erre a célra alakított albizottságoknak adtuk át. Ezek az albizottságok még nem fejezték be munkájukat, de a miniszterek megállapodtak abban, hogy kívánatos lenne, ha a kormányfők a mai ülésen előzetesen megtárgyalnák a németországi Ellenőrző Tanács politikai felhatalmazásainak kérdését. A miniszterek megegyeztek abban is, hogy a Németországgal kapcsolatos gazdasági kérdések olyan nehezek és bonyolultak, hogy azokat szakértői albizottságoknak kell átadni. Az albizottságok jelentést tesznek a minisztereknek azokról a kérdésekről, amelyekben nem tudtak megállapodásra jutni. A külügyminiszterek pedig el fogják dönteni, hogy ezek közül a kérdések közül melyeket terjesszenek megtárgyalás céljából a kormányfők elé.
A külügyminiszterek megállapodtak abban is, hogy ma nem fogják javasolni a német flotta – a hadi és kereskedelmi flotta – kérdésének megvitatását, de valamivel később tárgyalásra bocsátják majd ezt a kérdést.

CHURCHILL: Egyetlen kérdést szeretnék csak felvetni. Itt állandóan a „Németország” szót használjuk. Mit jelent most „Németország”? Felfoghatjuk-e ma ugyanabban az értelemben, mint a háború előtt?

TRUMAN: Lehet-e egy háború előtti, 1937-es Németországról beszélni?

SZTÁLIN: Németország, mint nálunk mondják, földrajzi fogalom. Értelmezzük egyelőre így. Nem tekinthetünk el a háború eredményeitől.

TRUMAN: Ez így van, de mégis meg kell valahogy határoznunk a „Németország” fogalmat. Gondolom, hogy az 1886-os vagy az 1937-es Németország nem ugyanaz, mint a mai, 1945-ös Németország.

SZTÁLIN: A háború eredményeképpen lett olyanná, amilyennek elfogadjuk.

TRUMAN: Teljesen egyetértek ezzel, de mégis meg kell valamiképpen határoznunk a „Németország” fogalmat.

SZTÁLIN: Be akarják vezetni például a német közigazgatást Csehszlovákiában, a Szudéta-vidéken? Ez az a terület, ahonnan a németek kiűzték a cseheket.

TRUMAN: Talán mégis olyannak kellene felfognunk Németországot, amilyen a háború előtt, 1937-ben volt?

SZTÁLIN: Formailag felfoghatjuk így is, de lényegében mégsincs így. Ha Königsbergben német közigazgatás jelenne meg, elkergetnénk, feltétlenül elkergetnénk.

TRUMAN: A krími konferencián az a megállapodás született, hogy a területi kérdésekben a békekonferencia fog dönteni. Hogyan határozzuk hát meg „Németország” fogalmát?

SZTÁLIN: Megjelölhetnénk Lengyelország nyugati határait, s akkor nyomban világosabbá válna Németország kérdése. Nehezen tudnám megmondani, hogy mi ma Németország. Egy olyan ország, amelynek nincs kormánya, amelynek valójában nincsenek határai, mivel a határokat nem hadseregeink jelölik ki. Németországnak nincsenek csapatai, még határőrsége sincs; az országot megszállási övezetekre osztottuk fel. Határozzuk hát meg, hogy mi Németország: egy levert ország.

TRUMAN: Talán kiindulópontnak vehetnénk Németország 1937-es határait?

SZTÁLIN: Kiindulópontnak bármit lehet venni. Valamiből ki kell indulni. Ilyen értelemben vehetjük 1937-et is.

CHURCHILL: Csak kiindulópontnak vesszük. Ez nem jelenti azt, hogy itt meg is állunk.

TRUMAN: Készek vagyunk tehát az 1937-es Németországot kiindulópontnak venni.
Még nem végeztünk a második kérdéssel, de ebben megállapodtunk.

BYRNES : Erre a célra a külügyminiszterek tanácskozásán külön albizottságot alakítottunk.

SZTÁLIN: A tervezetben ez áll: lefoglalni vagy megsemmisíteni.

CHURCHILL: Ezeket közösen használhatnánk vagy egymás között feloszthatnánk.

TRUMAN: Azt javaslom, hogy Byrnes fejezze be jelentését a miniszterek tanácskozásáról, ezután pedig vizsgáljuk meg az ön tervezetét.

BYRNES: A külügyminiszterek megállapodtak abban, hogy két szempontból javasolják a kormányfőknek a lengyel kérdés tárgyalását. Egyfelől foglalkozni kell a londoni emigráns lengyel kormány feloszlatásának problémájával, másfelől teljesíteni kell a krími konferencián Lengyelországra vonatkozólag hozott határozatokat a lengyelországi szabad és zavartalan választások lebonyolítását illetően.

(Ezután felolvassák a szovjet küldöttség Lengyelországra vonatkozó tervezetének szövegét:

„A három kormányfő nyilatkozata
a lengyel kérdésben

Minthogy a krími konferencia határozatai alapján megalakult az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormány, s minthogy az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia felvette Lengyelországgal a diplomáciai kapcsolatokat, amelyek Lengyelország és a Szovjetunió között már ezt megelőzően is fennálltak, megállapodtunk abban, hogy Anglia és az Amerikai Egyesült Államok kormánya megszakít mindennemű kapcsolatot Arciszewski kormányával, és megadja az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormánynak a szükséges támogatást mindazoknak az értékpapíroknak, értékeknek és mindenféle más vagyontárgyaknak a visszaszolgáltatásában, amelyek Lengyelországot illetik meg, és eddig Arciszewski kormányának és szerveinek a birtokában voltak, bármilyen formájú is ez a tulajdon, bárhol van is, és bárkinek a rendelkezésére áll is jelenleg.
Szükségesnek ismertük el azt is, hogy a lengyel haderőket, a haditengerészetet is beleértve, valamint a kereskedelmi flottát, amelyek Arciszewski kormányának fennhatósága alatt állnak, alárendeljék az ideiglenes lenyel nemzeti egységkormánynak, s ez teszi majd meg a további intézkedéseket a fegyveres erőket, a hadi és kereskedelmi hajókat illetően.”)

CHURCHILL: Elnök úr, szeretném tisztázni, hogy ennek a kérdésnek a kellemetlen része a brit kormányra hárul, mert akkor, amikor Hitler megtámadta Lengyelországot, mi befogadtuk a lengyeleket, és menedéket nyújtottunk nekik. A londoni lengyel kormánynak nincs jelentősebb vagyona. Van Londonban 20 millió font sterling aranyban, a lengyel központi bank vagyona, amelyet nálunk helyeztek letétbe. Hogy ez az arany hol legyen letétben, vagy hogy esetleg valamely másik központi bankhoz kerüljön át, ezt a kérdést normális úton kell megoldani. De ez az arany nem a londoni lengyel kormányé.

SZTÁLIN: Elolvasta ön az orosz küldöttség Lengyelországra vonatkozó tervezetét?

CHURCHILL: Elolvastam. Beszédem válasz az orosz küldöttség tervezetére, s éppen azt akarom bebizonyítani, hogy a tervezettel elvben egyetértek, de azzal a feltétellel, hogy figyelembe veszik azt, amit most mondottam.

SZTÁLIN: Megértem a brit kormány nehéz helyzetét. Tudom, hogy menedéket nyújtott a lengyel emigráns kormánynak. Tudom, hogy ennek ellenére a volt lengyel kormány sok kellemetlenséget okozott Nagy-Britannia kormányának. Ismétlem: megértem a brit kormány nehéz helyzetét. De, kérem, vegyék figyelembe, hogy tervezetünkkel nem akarjuk még bonyolultabbá tenni a brit kormány helyzetét, és tekintetbe vettük nehézségeit. Tervünk egyetlen célja az, hogy véget vessünk a bizonytalan helyzetnek, tisztázzuk a kérdésben még mindig meglevő problémákat, és lezárjuk az ügyet.
Valójában Arciszewski kormánya létezik, vannak miniszterei, folytatja tevékenységét, van ügynöki hálózata, van saját bázisa és sajtója. Mindez kellemetlen benyomást kelt. Tervezetünkkel az a célunk, hogy véget vessünk ennek a bizonytalan helyzetnek. Ha Churchill úr megmondja, hogy tervezetünkben melyek azok a pontok, amelyek megnehezítik Nagy-Britannia kormányának helyzetét, kész vagyok törölni azokat. Tervezetünknek nem az a célja, hogy megnehezítse a brit kormány helyzetét.

CHURCHILL: Teljesen egyetértünk önnel. Szeretnénk lezárni ezt a kérdést. De vegye figyelembe a következőket. Ha egy kormányt nem ismernek már el, és nem részesítenek többé segélyekben, nincs semmi lehetősége a létezésre. Ugyanakkor Angliában magánembereket nem akadályozhatunk meg abban, hogy legalábbis tovább éljenek és beszéljenek. Ezek az emberek találkoznak parlamenti képviselőikkel, és vannak híveik a parlamentben. De mint kormánnyal, semmi kapcsolatunk nincs velük. Jómagam és Eden úr sohasem találkoztunk velük, s amióta Mikolajczik úr elutazott, nem is tudom, mit kezdhetnék velük, ha találkoznánk is. Nem tudom, mit tegyek, ha egyszer Arciszewski Londonban kószál és újságírókkal fecseg. Ami bennünket illet, mi nemlétezőknek és diplomáciai tekintetben likvidáltaknak tekintjük őket, s remélem, hogy hamarosan semmiféle befolyásuk sem lesz többé. Mindamellett természetesen óvatosaknak kell lennünk, elsősorban a hadsereget illetően.
A hadsereg fellázadhat, s ez sokat árthat nekünk. Jelentős erőt képviselő lengyel csapatok állomásoznak Skóciában. Céljaink azonban megegyeznek a generalisszimusz és az elnök céljaival. Nem kérünk mást, csak bizalmat és időt, valamint az önök segítségét ahhoz, hogy Lengyelországban olyan feltételeket teremtsünk, amelyek odavonzzák ezeket a lengyeleket. A szovjet küldöttség tervezetét átadhatjuk megtárgyalásra a három külügyminiszternek, figyelembe véve a ma itt lezajlott vitát és azt a dokumentumot, amelyet a mi külügyminiszterünk terjesztett elő. Mindamellett úgy látom, hogy célunk azonos, s minél hamarább végzünk ezzel a kérdéssel, annál jobb.

TRUMAN: Nem látok semmiféle lényeges nézeteltérést a generalisszimusz és a miniszterelnök között. Churchill úr nem kér mást, csak bizalmat és időt, hogy elháríthassa mindazokat a nehézségeket, amelyekről beszélt. Éppen ezért szerintem nem lesz túlságosan nehéz rendeznünk ezt a kérdést, annál is inkább, mivel Sztálin úr azt mondotta, hogy kész kihúzni a vitás pontokat. A jaltai konferencián elfogadott határozat szerint az új kormány megalakulása után minél előbb meg kell rendezni az általános választásokat az általános válaszójog alapján.

CHURCHILL: A külügyminiszerek talán megvizsgálhatnák az egész kérdést, a választásokat is beleértve.

TRUMAN: Ez minden, amit Byrnes úr ma a kormányfők elé kívánt terjeszteni. Bízzuk meg a külügyminisztereket a holnapi napirend összeállitásával?

CHURCHILL: Ezt nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, mivel igen nagy jelentősége van.

Forrás : Teherán, Jalta, Potsdam, 209-220. p.