TRUMAN megnyitja az ülést.

(A szovjet küldöttség közli, hogy a három külügyminiszter mai ülésének napirendjén a következő kérdések szerepeltek:
1. Gazdasági alapelvek Németországot illetően.
Megállapították, hogy a kérdés előkészítésére kiküldött bizottság még nem fejezte be munkáját, s ezért ezt a kérdést érdemben nem tárgyalták. Úgy határoztak, hogy felkérik a bizottságot, fejezze be munkáját július 21-re.
2. A lengyel kérdés.
Közölték, hogy a kérdés tanulmányozására kiküldött bizottság még nem fejezte be munkáját, és így a kérdést érdemben nem tárgyalták. Úgy határoztak, hogy felkérik a bizottságot, fejezze be munkáját július 21-re.
3. A békés rendezésről.
Mivel a békés rendezés kérdésében a tervezet szövegének előkészítésére kiküldött bizottságnak nem sikerült teljesítenie feladatát, minthogy a bizottság tagjai más bizottságokban voltak elfoglalva, úgy döntöttek, hogy a külügyminiszterek ma 15 óra 45 perckor újból összeülnek, hogy előkészítsék ezt a kérdést, mielőtt a három kormányfő ülésének napirendjére tűznék. A miniszterek tanácskozása a kérdésre vonatkozó tervezet 3. pontjához egy módosítási javaslatot fogadott el, amelynek eredményeképpen ez a pont így hangzik:
„3. Azonnali és fontos feladata lesz a tanácsnak, hogy az Egyesült Nemzetek elé terjesztés végett megszövegezze az Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával, Magyarországgal és Finnországgal kötendő békeszerződéseket, és javaslatokat dolgozzon ki az európai háború befejezésével kapcsolatban felmerült területi kérdések rendezésére. A tanács feladata lesz a németországi békés rendezés előkészítése azzal a céllal, hogy a megfelelő dokumentumot majd elfogadja Németország erre alkalmas kormánya, mihelyt ilyen kormány megalakul.
E feladatok mindegyikének megoldásakor a tanács azoknak az államoknak a képviselőiből áll majd, amelyek az adott feladat esetében érintett ellenséges államnak diktált kapituláció rendelkezéseit aláírták. Az olaszországi békés rendezés kérdésének tárgyalásakor Franciaország az olaszországi kapitulációs rendelkezések aláírójának tekintendő.
Más tagokat akkor hívnak meg a tárgyalásokon való részvételre, amikor őket közvetlenül érintő kérdések kerülnek megvizsgálásra.”
4. A felszabadított Európáról szóló jaltai nyilatkozatról.
A Szovjetunió külügyi népbiztosa átnyújtotta Nagy-Britannia külügyminiszterének és az Egyesült Államok külügyminiszterének az e kérdéssel kapcsolatos javaslatok szovjet tervezetét. A beterjesztett tervezettel kapcsolatban megtárgyalták azokat a problémákat, amelyek egyrészt Románia és Bulgária, másrészt Görögország helyzetével összefüggésben felmerültek. A tárgyalások során kitűnt, hogy a külügyminiszterek eltérően értékelik az ezekben az országokban kialakult helyzetet.
Nevezetesen, az Egyesült Államok külügyminisztere és Nagy-Britannia külügyminisztere kijelentette, hogy Romániában és Bulgáriában korlátozzák a sajtószabadságot. A külügyi népbiztos rámutatott, hogy a háború viszonyai között csakugyan voltak bizonyos elkerülhetetlen sajtókorlátozások, de most, miután befejeződött a háború, jelentősen kiszélesíthetők ezekben az országokban a sajtó képviselőinek munkalehetőségei.
Az Egyesült Államok külügyminisztere azt javasolta, hogy a három hatalom kössön egyezményt az olaszországi, a görögországi, a bulgáriai és a magyarországi választások menetének háromhatalmi ellenőrzéséről, valamint arról, hogy az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Nagy-Britannia sajtóképviselői szabadon beutazhatnak ezekbe az országokba, ott szabad mozgást élvezhetnek és információikat szabadon továbbíthatják. Az angol miniszter csatlakozott ehhez a javaslathoz. A Szovjetunió külügyi népbiztosa kijelentette, hogy véleménye szerint felesleges külön megfigyelőket küldeni Romániába és Bulgáriába. Ami pedig Görögországot illeti, a szovjet kormány kifejtette álláspontját a benyújtott dokumentumban. Ha Nagy-Britannia és az Egyesült Államok külügyminisztere írásbeli javaslatot terjeszt be ebben a kérdésben, akkor ezt a három miniszter ülésén megtárgyalhatják.
5 . Olaszországról.
Az Egyesült Államok külügyminisztere előterjesztett egy határozattervezetet, amely szerint a három kormányfő támogatja Olaszországnak az Egyesült Nemzetek szervezetébe való belépését, de nem támogatja Spanyolország belépését ugyanebbe a szervezetbe mindaddig, amíg Spanyolország az országban ma fennálló rezsim ellenőrzése alatt marad. Nagy-Britannia külügyminisztere kijelentette, hogy támogatja ezt a javaslatot, és hogyha ebben a kérdésben valamilyen nyilatkozat kidolgozására kerülne sor, célszerűnek tartaná utalni arra, hogy a három hatalom támogatja néhány olyan semleges országnak az Egyesült Nemzetek sorába való felvételét is, mint például Svédország, Svájc és Portugália.
A Szovjetunió külügyi népbiztosa megkérdezte, hogy ez a javaslat kiterjeszthető-e olyan országokra is, amelyek ellenséges országokból a Németország elleni háborúban részt vevő országokká váltak. Nagy-Britannia külügyminisztere kijelentette, hogy ezt a kérdést meg lehet tárgyalni, de ő személy szerint úgy véli, hogy az ilyen országok a velük kötött békeszerződés aláírása után vehetők csak fel az Egyesült Nemzetek sorába. E kérdés tanulmányozására albizottságot alakítottak.
Ezzel kapcsolatban a jóvátételi kérdésekkel foglalkozó bizottság azt a megbízatást kapta, hogy tanulmányozza az Olaszország és Ausztria által teljesítendő jóvátétel kérdését.
6. Lengyelország nyugati határairól.
Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia külügyminisztereinek átnyújtották a szovjet kormány javaslatait Lengyelország nyugati határait illetően, a megfelelő térkép kíséretében. Úgy döntöttek, hogy ezt a kérdést a három kormányfő július 20-i ülésének napirendjére tűzik.
7. A gyámsági területekről.
Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia külügyminisztereinek átnyújtották a szovjet kormány javaslatait a területi gyámság bevezetésére irányuló intézkedéseket illetően. Úgy döntöttek, hogy ezt a kérdést a három kormányfő július 20-i ülésének napirendjére tűzik.
8. A három kormányfő július 20-i ülésének napirendjéről.
A miniszterek megállapodtak abban, hogy a következő napirendet javasolják a három kormányfőnek:
1. A békés rendezésről.
2. Az Egyesült Államok elnökének július 17-i emlékirata az Olaszországgal kapcsolatos politikáról.
3. Az Ausztriában, többek között a Bécsben kialakult helyzet. Nagy-Britannia miniszterelnökének beszámolója.
4. Lengyelország nyugati határairól.
5. A gyámsági területekről.)

CHURCHILL: Engedje meg, elnök úr, hogy az ügy érdekében felvessek egy apróságot munkánk rendjére vonatkozólag. Külügyminisztereink naponta találkoznak, és gazdag programot állítanak össze esti üléseinkhez. Ma például csak két órára fejezték be munkájukat. Nekünk igen kevés időnk marad arra, hogy átnézzük és megbeszéljük az általuk előkészített dokumentumokat. Nem lenne jobb esti üléseinket öt órakor kezdeni?

CHURCHILL: Úgy tudom, hogy a szovjet küldöttségnek van valamilyen módosító javaslata a Külügyminiszterek Tanácsának megalakítására vonatkozó tervezethez.

TRUMAN: A módosítást megkaptuk. Én egyetértek a módosítással.

CHURCHILL (elolvassa a módosítás szövegét) : Én is egyetértek vele.

CHURCHILL: Teljes mértékben egyetértek vele, hogy megtárgyaljuk ezt a kérdést, de az a véleményem, hogy a tanács székhelyéül Londont kellene választani; ez lenne a titkárság állandó székhelye, az üléseket pedig másutt is meg lehetne tartani, ha ez előnyösebb. Véleményem alátámasztásául szeretnék emlékeztetni arra, hogy London az a főváros, amely a háború idején a legtöbbet szenvedett ellenséges tűztől. Tudomásom szerint ez a világ legnagyobb és egyik legrégibb városa. Emellett félúton van az Egyesült Államok és Oroszország között.

CHURCHILL: Csak azt szeretném még hozzáfűzni, hogy hat ízben repültem át az óceánon, hogy tanácskozzam az Egyesült Államok elnökével, és két ízben látogattam el Moszkvába. London viszont még nem volt színhelye találkozásainknak. Angliában ezt nagyon helytelenítik, s azt hiszem, Attlee úr is tudna erről egyet-mást mondani.

ATTLEE: Tökéletesen egyetértek azzal, amit a miniszterelnök mondott, s csupán annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy embereinknek joguk van maguknál látni ezeket a jeles személyiségeket. Igen örülnének neki. Nagyon sokat éltek át. Emellett úgy vélem, hogy London földrajzi fekvése is fontos szerepet játszik. Támogatom a miniszterelnök kívánságát.

TRUMAN: Én is csatlakozom a miniszterelnök javaslatához, és egyetértek azzal, hogy a földrajzi fekvés fontos szerepet játszik.

SZTÁLIN: Rendben van, nincs ellene kifogásom.

SZTÁLIN: Jó lenne, ha a miniszterek megtárgyalnák az Olaszországgal kapcsolatos politika kérdését. Nekem nincs elvi ellenvetésem, de szükség lehet bizonyos szerkesztési módosításokra. Jó lenne ezt a jegyzéket átadni a három miniszternek, hogy véglegesítsék, és egyúttal kérjük meg őket arra, hogy Olaszország kérdése mellett tárgyalják meg Románia, Bulgária és Finnország kérdését is.
Semmi okunk sincs Olaszország kérdését különválasztani a más országokat érintő kérdésektől. Igaz, hogy Olaszország elsőként kapitulált, és a továbbiakban segítséget nyújtott a Németország elleni háborúban. Ezek az erők nem voltak ugyan nagyok, mindössze 3 hadosztálynyiak, de mégiscsak segítséget jelentettek. Olaszországnak szándékában áll bekapcsolódni a Japán elleni háborúba. Ez is pozitívum. Ám ilyen pozitívumok vannak más országok, például Románia, Bulgária, Magyarország esetében is. Ezek az országok már a kapituláció másnapján Németország ellen fordították csapataikat. Bulgáriának 8-10 hadosztálya harcolt Németország ellen, Romániának körülbelül 9 hadosztálya. Ezeknek az országoknak a helyzetén is könnyíteni kellene.
Ami Finnországot illeti, a háborúban komoly segítséget nem nyújtott, de rendesen viselkedik, lelkiismeretesen teljesíti vállalt kötelezettségeit. Finnország helyzetét is megkönnyíthetnénk.
Jó lenne tehát, ha könnyítésekben részesítve Olaszországot, egyúttal könnyítésekben részesítenénk ezeket az országokat is, s ha mindezeket a kérdéseket együtt tárgyalnánk meg. Ha a kollégák elfogadják javaslatomat, megbízhatnánk a külügyminisztereket, hogy egyetlen kérdésként vizsgálják meg ezeket a kérdéseket.

TRUMAN: Olaszország volt az első orsrág, amely kapitulált, és tudomásom szerint kapitulációjának rendelkezései valamivel szigorúbbak voltak, mint a többi országéi. Mindamellett egyetértek azzal, hogy a többi csatlós állam helyzetét is felül kell vizsgálni. Ebben a kérdésben teljesen egyetértek Sztálin generalisszimusszal.

CHURCHILL: Olaszország kérdésében a mi álláspontunk nem egyezik teljesen két kollégám álláspontjával. Olaszország 1940 júniusában támadott meg bennünket. Komoly veszteségeket szenvedtünk a Földközi-tengeren, valamint Egyiptom védelme során, amelyet kénytelenek voltunk olyan időben megszervezni, amikor bennünket is invázió veszélye fenyegetett. Sok hadihajót és kereskedelmi hajót vesztettünk a Földközi-tengeren. Súlyos veszteségeink voltak szárazföldön, Észak-Afrika partjain is. És az áldozatok száma csak növekedett, amikor Németország is csapatokat küldött Afrikába. Mindennemű támogatás nélkül kellett végrehajtanunk az abesszíniai hadjáratot, amely azzal végződött, hogy visszaültettük trónjára Abesszínia császárát. Külön olasz repülőszázadokat vetettek be London bombázására.
Emlékeztetnem kell arra is, hogy Olaszország teljesen indokolatlanul megtámadta Görögországot, közvetlenül a háború előtt pedig ugyanolyan indokolatlan támadást intézett Albánia ellen is. Mindez akkor történt, amikor mi teljesen egyedül álltunk.
Mindezt azért mondom, mert véleményem szerint nem szabad megfeledkeznünk azokról a veszteségekről, amelyeket Olaszország nekünk okozott. Nem adhatunk felmentést az olasz népnek, mint ahogy nem adunk felmentést a német népnek sem azon az alapon, hogy Hitler az igájába hajtotta. Mégis amellett voltunk, hogy Olaszországnak ismét Európa és a Földközi-tenger egyik fontos hatalmává kell válnia. Amikor egy évvel ezelőtt ott jártam, egy sor javaslatot tettem Roosevelt elnöknek, s e javaslatok többsége be is került a később kiadott nyilatkozatba.
Nem szeretném azt a látszatot kelteni, mintha Olaszországgal szemben bosszúvágy élne bennem. Többször is szót emeltem különböző lapok azon állítása ellen, hogy ellenségesen viseltetünk Olaszországgal szemben. őfelsége kormánya nevében kijelentettem, hogy tiszta érzelmekkel közelítünk ehhez a kérdéshez, s hogy a legjobb eredmények elérésére törekszünk. Azt szeretném, ha mindezeket a megfontolásokat figyelembe vennék.
Elvben csatlakozom az elnök és a generalisszimusz ama véleményéhez, hogy tegyünk valamilyen gesztust az olasz nép felé, amely sokat szenvedett a háború idején, és nagy erőfeszítéseket tett, hogy a németeket kiűzze hazájából. Éppen ezért a brit küldőttség elvben nem ellenzi a békekötést Olaszországgal. Minden bizonnyal több hónapos munkát igényel majd a békefeltételek kidolgozása.
Meg kell jegyeznem továbbá, hogy a jelenlegi olasz kormány nem áll olyan demokratikus alapokon, amelyek szabad és független választásokon nyugodnának. Egyszerűen olyan politikusokból tevődik össze, akik különböző politikai pártok vezetőinek nevezik magukat. Úgy tudom, hogy az olasz kormány még a tél előtt választásokat szándékszik tartani. S bár egyetértek azzal, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa hozzáfogjon a békeszerződés előkészítéséhez, a fentiekre való tekintettel mégis kívánatosnak tartanám, ha nem fejezné be ezt a munkát mindaddig, amíg az olasz kormány demokratikus elvekre nem épül.
Ugyanakkor meg kell mondanom, hogy nem egészen értek egyet az Egyesült Államoknak az ideiglenes feltételekre vonatkozó emlékiratával, amely szerint a fegyverszünet ma érvényes rendelkezéseit a jelenlegi olasz kormány holmi kötelezettségeinek kellene felváltaniuk. Véleményem szerint semmiféle olasz kormány nem nyújthat elfogadható biztosítékot, ha nem az olasz népre támaszkodik. Ha a kapituláció alapján fennálló jogok elvesztik érvényüket és helyükbe az olasz kormány kötelezettségei lépnek, a békeszerződés megkötése pedig még hosszabb ideig elhúzódik, akkor az erőszak alkalmazásán kívül nem marad semmiféle lehetőségünk arra, hogy Olaszország kormányát rávegyük feltételeink teljesítésére. Márpedig közülünk senki sem óhajt erőszakot alkalmazni ilyen célok elérésére.
Ami az amerikai emlékirat 1. pontját illeti, itt egyetlen szót sem találunk az olasz flotta jövőjéről, az olasz gyarmatokról, a jóvátételről és más fontos kérdésekről. Ilyen módon elvesztjük azokat a jogokat, amelyek a kapitulációs okmány szerint megilletnek bennünket.
Végül meg kell mondanom, hogy a kapitulációs rendelkezéseket nemcsak Nagy-Britannia írta alá, hanem aláírták más, a Brit Birodalomhoz tartoró államok, domíniumok is : Ausztrália, Új-Zéland és mások, amelyeket veszteségek értek a háború során. Velük is meg kell tárgyalni ezt a kérdést. Ezenkívül Gőrőgországot olasz agresszió érte. Ma nem kívánok mást, mint legfeljebb elvben hozzájárulni ahhoz, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa fogjon hozzá a békefeltételek kidolgozásához.
Ami a többi, itt szóba került országot illeti, meg kell mondanom, hogy Bulgáriának nincs joga igényeket támasztani Nagy-Britanniával szemben. Bulgária súlyos csapást mért ránk, és mindent elkövetett, hogy ártson nekünk a Balkánon. Arról persze már nem én vagyok hivatott szólani, hogy Bulgária milyen hálátlannak mutatkozott Oroszországgal szemben. Annak idején az orosz hadsereg szabadította fel Bulgáriát a török iga alól, sokéves kegyetlen elnyomatás után. Ebben a háborúban Bulgáriát jóformán semmiféle veszteség nem érte. Németország csatlósa volt, Németország utasítására megtámadta Görögországot és Jugoszláviát, s nagy károkat okozott ezeknek az országoknak. Ennek ellenére szó sem esik Bulgária leszereléséről. Azt hiszem, Bulgária ugyanolyan erős, mint azelőtt, 15 hadosztálya van. Szó sem esett még a Bulgária által teljesítendő jóvátételről. Meg kell vallanom, nincs bennem különösebb hajlandóság arra, hogy Bulgáriával mielőbb békét kössek, legalábbis ezt a békét előbb kötném meg Olaszországgal.
Nagyon köszönöm a kollégáknak, hogy ilyen türelmesen végighallgattak. Végezetül meg kell mondanom, hogy néhány pontban más a véleményem, mint az elnöknek és a generalisszimusznak.

SZTÁLIN: Úgy látom, hogy Olaszország kérdése a nagypolitika kérdése. A „nagy hármas” feladata az, hogy Németországtól mint a legfőbb agresszív erőtől elszakítsa csatlósait. Ennek két módszere lehet. Az egyik az erőszak alkalmazása. Ezt a módszert sikeresen alkalmaztuk, s a szövetségesek csapatai ott állnak Olaszországban és más országok területén. Ám ez a módszer egymagában véve nem elegendő ahhoz, hogy elszakítsuk Németországtól segítőtársait. Ha ezekkel szemben ezentúl is csak az erőszak módszerének alkalmazására szorítkozunk, az a veszély fenyeget, hogy kedvező talajt teremtünk egy leendő német agresszióhoz. Éppen ezért célszerű, ha az erőszak módszerét az illető országok helyzetén való könnyítés módszerével egészítjük ki. Perspektivikusan nézve a kérdést, szerintem ez az egyetlen módszer arra, hogy magunk köré gyűjtsük ezeket az országokat és végleg elszakítsuk őket Németországtól.
Ezek a nagypolitika szempontjai. Minden egyéb szempont – gyűlölet, sérelem – elesik.
Ebből a szemszögből vizsgálom az Egyesült Államok elnökének jegyzékét is. Úgy vélem, hogy az elnök jegyzéke beleillik az ilyen politikába, abba a politikába, amelynek célja a csatlósok végleges elszakítása Németországtól helyzetük megkönnyítése útján. Ezért nincsenek elvi kifogásaim az elnök jegyzékében szereplő tételek ellen. Az persze lehetséges, hogy szükség lesz néhány szerkesztési javításra.
Most hadd térjek át a kérdés másik oldalára. Churchill úr beszédére gondolok. Olaszország valóban vétkes Oroszországgal szemben. Megütköztünk olasz csapatokkal nemcsak Ukrajnában, hanem a Donnál és a Volgánál is – olyan messzire nyomultak be országunk mélyébe. Mindamellett úgy vélem, helytelen volna, ha a sérelem emléke és a bosszú érzése vezérelne bennünket, s erre építenénk politikánkat. A bosszúvágy, a gyűlölet vagy a megtorolt sérelem érzése rossz tanácsadó a politikában. A politikában nézetem szerint az erőviszonyok mérlegeléséből kell kiindulni.
Így kell feltennünk a kérdést: a mi oldalunkon akarjuk-e látni Olaszországot, el akarjuk-e őt távolítani azoktól az erőktől, amelyek Németországban valamikor még feltámadhatnak ellenünk? Úgy gondolom, ezt akarjuk, s ebből is kell kiindulnunk. El kell szakítanunk Németországtól egykori segítőtársait.
Sok nehézséget, sok szenvedést okoztak nekünk az olyan országok, mint Románia, amely elég sok hadosztályt vetett be a szovjet csapatok ellen, vagy Magyarország, amely a háború utolsó szakaszában 20 hadosztállyal harcolt ellenünk. Igen nagy károkat okozott nekünk Finnország. Nélküle Németország nem vehette volna blokád alá Leningrádot. Finnország 24 hadosztályt vetett be csapataink ellen.
Sokkal kevesebb nehézséget és sérelmet okozott nekünk Bulgária. Bulgária segítette a németeket Oroszország megtámadásában és a támadó hadműveletek végrehajtásában, de maga nem kapcsolódott be a háborúba, és nem küldte csapatait a szovjet csapatok ellen. A fegyverszüneti egyezmény szerint Bulgáriának csapatokat kellett rendelkezésünkre bocsátania a Németország elleni háborúhoz. Ezt az egyezményt a három hatalom – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió – képviselői írták alá. Az egyezményben megállapítottuk, hogy a Németország elleni háború befejeztével Bulgária köteles demobilizálni és hadseregét a békelétszámra redukálni. Ennek meg kell lennie, és ez meg is lesz. Bulgária nem szegülhet szembe az egyezménnyel, köteles azt teljesíteni.
Ilyen bűnöket követtek el a csatlósok a szövetségesek s kiváltképpen a Szovjetunió ellen.
Ha most bosszút állunk rajtuk azon az alapon, hogy nagy károkat okoztak nekünk, ez is egyfajta politika. Én nem vagyok híve ennek a politikának. Miután ezek az országok vereséget szenvedtek, és a három hatalom ellenőrző bizottságot küldött területükre, hogy biztosítva legyen a fegyverszünet rendelkezéseinek teljesítése, ideje áttérni egy másik fajta politikára: a könnyítések politikájára. Márpedig ha megkönnyítjük ezen országok helyzetét, ezzel elszakíthatjuk őket Németországtól.
Most egy konkrét javaslatot tennék. Ha jól értettem, Truman elnök nem gondol az Olaszországgal kötendő békeszerződés azonnali kidolgozására. Truman elnök csupán annyit javasol, hogy egyengessük az utat ilyen szerződésnek a közeljövőben való megkötéséhez, de egyelőre valamilyen átmeneti helyzetre gondol a kapituláció Olaszország által elfogadott rendelkezései és a majdani békeszerződés között.
Úgy gondolom, nehéz lenne kifogást emelni egy ilyen javaslat ellen. Ez a lépés teljesen gyakorlati jellegű, és megérett rá a helyzet. Ami a többi csatlóst illeti, úgy gondolom, hogy velük a dolgot a diplomáciai kapcsolatok helyreállításával lehetne kezdeni. Felmerülhet az az ellenvetés, hogy ezeknek az országoknak nincs szabadon választott kormányuk. Ám nincs ilyen kormánya Olaszországnak sem, Olaszországgal mégis helyreállítottuk a diplomáciai kapcsolatokat. Nincs ilyen kormány Franciaországban és Belgiumban sem, mégsem vonja kétségbe senki, hogy ezekkel az országokkal diplomáciai kapcsolatban kell állnunk.

TRUMAN: Ahogy én látom, a helyzet a következő. Konkrét javaslatot tettem Olaszországra vonatkozólag. A fegyverszüneti feltételeket aláírta a három hatalom.

CHURCHILL: Úgy vélem, valamennyien egyetértünk abban, hogy Olaszország kérdését át kell adni a külügyminisztereknek. Csupán azt elleneztem, hogy hatályon kívül helyezzük a kapituláció érvényben levő rendelkezéseit, mivel ez lényeges jogoktól fosztana meg bennünket. Egyetértek az elnökkel abban, hogy enyhíteni kell a rendelkezéseken, és megfelelő gesztust kell tenni Olaszország felé. Nincs kifogásom egy olyan nyilatkozat ellen, amelyben közöljük, hogy előkészítjük az Olaszországgal kötendő békeszerződést.
Teljesen egyetértek mindazzal, amit itt a generalisszimusz és az elnök mondott arról, hogy a jövőt nem lehet az elszenvedett sérelmekért való bosszúállás szellemében kialakítani. Nagy megelégedéssel hallottam ezt a kijelentést az itt képviselt nagy népek vezetőitől. őszinte rokonszenvvel viseltetem Olaszország iránt, s ebben a szellemben jár majd el Nagy-Britannia kormánya. Olaszországra vonatkozólag használtam a „jóvátétel” szót, de a magunk számára természetesen nem követelünk semmiféle jóvátételt; Görögországra gondoltunk.

TRUMAN: Javasolnám, hogy Olaszország és a többi ország kérdését adjuk át a három külügyminiszternek.

CHURCHILL: Egyetértek azzal, hogy az Olaszországgal kötendő békeszerződés kidolgozásának előkészítő munkálataival bízzuk meg a Külügyminiszterek Tanácsát.

SZTÁLIN: Azt javasolnám, hogy a külügyminiszterek tárgyalják meg Németország többi egykori csatlósának a kérdését is. Kérem Churchill urat, ne emeljen kifogást ezellen. (Általános derültség.) Azt kérem, hogy a három külügyminiszter Olaszország kérdése mellett tárgyalja meg a többi ország kérdését is.

CHURCHILL: Én ezellen soha nem emeltem kifogást. (Derültség.)

CHURCHILL: Módfelett sajnálom, hogy a mai vita során több alkalommal nem tudok egyetérteni a szovjet küldöttség véleményével. Mindamellett úgy látom, hogy Ausztriában és Bécsben nem kielégítő a helyzet. Megállapodtunk abban, hogy különböző szektoraink, különböző zónáink lesznek Ausztriában. Ez az ügy már régóta húzódik.
Több mint két hónapja kértem, engedjenek be Bécsbe brit tiszteket, hogy megszemléljék azokat a helyiségeket, repülőtereket, csapataink elhelyezésére alkalmas helyeket, amelyekre szükségünk lesz. Minderről elvben már régebben megállapodtunk. Tisztjeink ellátogattak Bécsbe, de látogatásuk nem járt kielégítő eredménnyel: missziónk kénytelen volt dolgavégezetlenül elhagyni a várost. Nemcsak hogy nem engedélyezték számunkra a Bécsbe való beutazást, de csapatainkat sem engedték be abba az övezetbe, amelyben megállapodtunk.
Már három-négy hónap eltelt azóta, hogy a szovjet csapatok felszabadították Ausztriát. Nem értem, hogy ebben az egyszerű ügyben miért merülnek fel ilyen nehézségek, amikor egyszer már megegyeztünk. Egyáltalán nem kielégítő jelentéseket kapok Alexander tábornagytól. Mindeddig nincs hol elhelyezkednünk. Úgy vélem, megállapodásunk következtében erre módot kellene kapnunk.
Tegnap azt kérték tőlem, hogy tisztázzam, nem látogathatná-e meg orosz küldöttség az angolok kezén levő német hajókat. Erre a kérésre az volt a válaszom, hogy kölcsönösséget kértem. Ha az Angliában levő német hajókat megszemlélhetik az orosz képviselők, úgy hiszem, nekünk is jogot kell kapnunk arra, hogy meglátogassuk az orosz megszállás alatt álló ellenséges városokat. Mi Németország északi részén kivontuk csapatainkat az orosz megszállási övezetbol, s az amerikai csapatok is visszavonultak onnan; ugyanakkor Ausztriában nincs jogunk bevonulni a magunk övezetébe.

SZTÁLIN: Az ausztriai övezetekre vonatkozólag megállapodtunk, de semmiféle megállapodást nem kötöttünk a bécsi övezetekre vonatkozólag. Érthető, hogy bizonyos időre volt szükség, amíg ezt a megállapodást tető alá hoztuk. Ez a megállapodás most már megvan, tegnap kötöttük. Meg kellett egyeznünk abban is, hogy a repülőterek közül kinek melyik jut. Ez is időbe tellett. De már ebben a kérdésben is létrejött a megállapodás. A franciáktól csak tegnap kaptunk választ. Most kijelöltük a napot, amikor az önök csapatainak be kell vonulniuk Bécsbe, a mi csapatainknak pedig ki kell vonulniuk. Ezt ma vagy holnap meg lehet kezdeni.
Churchill úr erősen felindult, de nem egészen úgy áll a dolog, ahogy ő látja. Nem lehet azt mondani: nem engednek be a mi övezetünkbe. (Derültség). Így nem lehet beszélni. Bennünket sem engedtek be egy hónapig németországi övezetünkbe. Mi nem panaszkodtunk, tudtuk, milyen bonyolult feladat a csapatok visszavonása és a szovjet csapatok bevonulásának előkészítése. A szovjet kormánytól távol áll a szándék, hogy megszegje a megállapodásokat. Ha az Ausztriában és különösen a Bécsben kialakult helyzet kérdése mindössze ennyiből áll, akkor ez már megoldódott. Ésszerűbben jártunk el Berlin térségében, s ott a kérdés hamarább rendeződött.
Kevésbé ügyesen végzi a dolgát Alexander tábornagy, s ez is közrejátszott az ügy elhúzódásában. A tábornagy úgy viselkedik, mintha az orosz csapatok neki volnának alárendelve. Ez is késlelteti a kérdés megoldását. A németországi övezetben nem így viselkedtek az angol és az amerikai katonai vezetők. Most semmi akadálya annak, hogy mindegyik hadsereg elfoglalja övezetét, akár Bécsről, akár Stájerországról van szó, s ennek az a magyarázata, hogy most már megkötöttük a megállapodást.

CHURCHILL: Nagy on örülök, hogy ez az ügy végre rendeződött, és bevonulhatunk övezetünkbe. Ami Alexander tábornagyot illeti, szerintem nincs ok a panaszra.

SZTÁLIN: Eisenhowerre nem volt panasz, Montgomeryre nem volt panasz, Alexanderre viszont van panasz.

CHURCHILL: Nagyon kérnénk, közöljék velünk ezeket a panaszokat.

SZTÁLIN: Nem óhajtok vádat emelni Alexander ellen, nem mint ügyész szólaltam fel. (Derültség.)

CHURCHILL: Kötelességemnek tartom megmondani, hogy mivel Alexander ellen konkrét panasz nincsen, továbbra is Nagy-Britannia kormányának teljes bizalmát élvezi. Támogatni fogjuk minden intézkedését.

SZTÁLIN: Nekem személy szerint nincs semmi panaszom, csak azt közöltem, amit a parancsnokok jelentettek nekem, akik ebben jelölték meg a megoldás elhúzódásának egyik okát.

SZTÁLIN: Ha kollégáim nem készültek fel ennek a kérdésnek a tárgyalására, áttérhetünk a következő kérdésre, ezt pedig megtárgyalhatjuk holnap is.

TRUMAN: Jobb lenne, ha holnap tárgyalnánk. Ez lesz a holnapi ülés első napirendi pontja.
A következő kérdés a területi gyámság kérdése.

SZTÁLIN: Talán ezt a kérdést is inkább holnap tárgyalnánk.

TRUMAN: Egyetértek. Napirendünket kimerítettük. Holnap 5 órakor ülünk össze.