Potsdami konferencia : A tizenegyedik ülés

1945. július 31.

TRUMAN: Napirendünk első pontját az Egyesült Államok javaslatai alkotják a német jóvátételre, Lengyelország nyugati határaira és az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételre vonatkozólag. Byrnes úr most beszámol ezekről a javaslatokról.

BYRNES: A jóvátétel kérdésében előterjesztett javaslataink részét alkotják a három vitás kérdésre vonatkozó általános javaslatainknak. Ezek pedig a következők: a jóvátétel kérdése, Lengyelország nyugati határainak kérdése és az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvétel kérdése. A három kérdés összefügg egymással. Az Egyesült Államok küldöttsége a külügyminiszterek értekezletén bejelentette, hogy kész engedményeket tenni Lengyelország nyugati határait és az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételt illetően, ha így sikerül megegyezésre jutni mind a három kérdésben.

SZTÁLIN: Ezek a kérdések nem függnek össze egymással; ez három különböző kérdés.

BYRNES: Ez igaz, különböző kérdések, de már két hete tárgyalunk róla, és még mindig nem sikerült megegyezésre jutnunk. Az Egyesült Államok küldöttsége mindhárom kérdésre vonatkozólag nyújtott be javaslatokat abban a reményben, hogy sikerül megegyezést elérni. Mindamellett ismételten kijelentjük, hogy nem vagyunk hajlandók engedményeket tenni a lengyel határt illetően, ha nem sikerül megegyezni a másik két kérdésben is.
A jóvátételre vonatkozó javaslataink, amelyeket a miniszterek ülése megtárgyalt, előirányozzák, hogy a Ruhr-vidék főbb ipari berendezéseinek 25 százalékát, amelyre a békegazdaság fenntartásához nincs szükség, a Szovjetunió kapja meg a szovjet övezetből szállított élelmiszer, szén, horgany, kálium, olajtermékek, fa stb. fejében. Ezenfelül a békegazdaság fenntartásához nem szükséges ilyen berendezések 15 százalékát a Ruhr-vidékről minden pénzbeli vagy árubeli ellenszolgáltatás nélkül át kell adni a Szovjetuniónak.
A tegnapi vitán a brit küldöttség kijelentette: nem egyezhet bele abba, hogy mindezt csak a Rurh-vidékről szállítsák el, de azellen nincs kifogása, hogy a berendezéseket az egész nyugati övezet ipari berendezéseiből adják át a Szovjetuniónak. Megegyeztünk abban, hogy az angol és az amerikai javaslat között az egyetlen különbség a százalékarány nagyságában rejlik, s ha ezt a százalékarányt mind a három nyugati övezetre vonatkoztatjuk, akkor ennek nagysága a felére csökken a Ruhr-vidékre vonatkozólag megállapítotthoz képest, nevezetesen 25 százalékról 12,5 százalékra és 15 százalékról 7,5 százalékra.
A szovjet küldöttség nem fogadta el ezt a javaslatot, de az amerikai és a brit küldöttség úgy vélte, hogy ez az eljárás adminisztratív szempontból sokkal egyszerűbb. Úgy véltük továbbá, hogy a három övezetből való elszállítás a Szovjetuniónak is előnyösebb.

SZTÁLIN: Mi is helyesnek tartjuk, hogy ne csak a Ruhr-vidékről szállítsunk el berendezéseket, hanem valamennyi nyugati övezetből.

BYRNES: Így a berendezések választéka is nagyobb lesz, mivel a berendezések az amerikai, az angol és a francia övezetből egyaránt átvehetők.
A külügyminiszterek ülésén felvetődött, hogy el kell dönteni, ki határozza majd meg, melyek azok a berendezések, amelyek a békegazdasághoz nem szükségesek, s amelyeket fel lehet használni jóvátételre. A szovjet küldöttség úgy vélte, hogy konkrétan meg kell jelölni, ki határozza meg a békegazdasághoz nem szükséges és jóvátételre felhasználható ipari berendezések mennyiségét és jellegét. Én azt javasoltam, hogy ezt az Ellenőrző Tanács határozza meg a Szövetségközi Jóvátételi Bizottság útmutatásai alapján, a végleges jóváhagyás pedig annak az övezetnek a főparancsnokára háruljon, amelyből az illető berendezést elszállítják. Azért javasoltam azt, hogy az elszállítandó berendezések mennyiségének és jellegének meghatározása az Ellenőrző Tanács feladata legyen, mert az Ellenőrző Tanácsban mind a négy hatalom képviselve van, és mert az Ellenőrző Tanács adminisztratív szerv, amely végrehajtási funkciókkal van felruházva, míg a Jóvátételi Bizottság az általános jóvátételi politika kidolgozásával foglalkozik.
Megismétlem itt tegnapi javaslatomat, nevezetesen azt, hogy a berendezések egyszeri elszállításának két éven belül kell meg történnie, a szovjet övezetből szállított áruk fejében teljesített szállításokat pedig öt év alatt kell lebonyolítani. Emellett azt is javasoltam, hogy a többi ország jóvátételi igényeit a nyugati megszállási övezetekből elégítsük ki.
A két másik kérdés, amelyről beszéltem, s amelyek javaslatainkban összekapcsolódnak az előbbivel, Lengyelország nyugati határainak a kérdése és az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvétel kérdése. Készek vagyunk megegyezni ezekben a kérdésekben, ha sikerül megegyezésre jutni a fő kérdésben: a jóvátétel kérdésében.
Lengyelország nyugati határára vonatkozó javaslatunk szerint a lengyel kormány jogot kap arra, hogy bevezesse közigazgatását a lengyelek által követelt egész területen.
Ami az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvétel kérdését illeti, három nappal ezelőtt visszavontuk javaslatainkat. Most viszont egy újabb javaslatot terjesztünk be ebben a kérdésben, amelynek megszövegezése remélhetőleg ki fogja elégíteni a Szovjetuniót.
A javaslatnak az a szövege, amelyet négy nappal ezelőtt megtárgyaltunk, így hangzott : „A három kormány, külön-külön, kész a legközelebbi jövőben tanulmányozni a Finnországgal, Romániával, Bulgáriával és Magyarországgal való diplomáciai kapcsolatok felvételének kérdését.” Az angol küldöttség kijelentette, hogy számára ez elfogadhatatlan, mivel az angol kormány nem mehet bele a teljes diplomáciai kapcsolatok felvételébe olyan országgal, amellyel hadiállapotban van. Erre a szovjet kormányfő azt kérdezte, kész-e az angol kormány teljesen vagy részben elismerni ezeket a kormányokat. Éppen ezért a javaslatot most a következő szövegezésben terjesztem elő:
„A három kormány, külön-külön, kész a legközelebbi jövőben, az akkori viszonyok szem előtt tartásával tanulmányozni azt a kérdést, hogyan tudná a lehetséges mértékben helyreállítani a diplomáciai kapcsolatokat Finnországgal, Romániával, Bulgáriával és Magyarországgal, még a velük való békeszerződés megkötése előtt.”
Reméljük, hogy szovjet és angol barátaink hajlandók lesznek ebben a szövegezésben elfogadni javaslatunkat.

SZTÁLIN: Ez elfogadható lenne, csak a fogalmazáson kellene némileg változtatni, és „a három kormány kifejezi azt a reményét” helyett ezt írni: „a három kormány nem kételkedik abban, hogy...” stb.

BYRNES: Ami az Egyesült Államokat illeti, mi ezt megfelelőnek találjuk. Azt gondolom, hogy most el kellene fogadnunk ezt az okmányt úgy, ahogy van.
Három javaslatot terjesztettünk hát elő, és reméljük, hogy mind a hármat elfogadják.

SZTÁLIN: Nekünk van egy javasjatunk a jóvátételre vonatkozólag.

(Felolvassák a szovjet küldöttség következő javaslatát a németországi jóvátétel kérdésében:
„1. A jóvátátelt minden kormány saját megszállási övezetében szedi. Ennek két formája van: egyszeri elszállítás Németország nemzeti vagyonából – berendezések, anyagok – a kapitulációt követő két év folyamán, és évente teljesített áruszállítások a folyó termelésből a kapitulációt követő 10 év folyamán.
2. A jóvátétel célja a német megszállás által sújtott országokban a gazdaság mielőbbi helyreállításának előmozdítása, figyelembe véve a németországi katonai potenciál általános csökkentésének szükségességét.
3. A Szovjetunió a saját megszállási övezetéből szedett jóvátétel kiegészítéseként a nyugati övezetekből is kap jóvátételt:
a) Megkapja a 15 százalékát azoknak a felhasználásra alkalmas és komplett ipari – elsősorban kohászati, vegyipari és gépipari – berendezéseknek, amelyek a Jóvátételi Bizottság jelentése alapján, a németországi Ellenőrző Tanács által hozott határozat szerint a nyugati övezetekből jóvátétel címén elszállítandók; ezt a berendezést azonos értékű élelmiszer, szén, kálium, fa, agyagkészítmény és olajtermék fejében adják át a Szovjetuniónak 5 év folyamán.
b) Megkapja a 10 százalékát a nyugati övezetekből jóvátétel címén elszállítandó berendezéseknek, pénzbeli vagy bármilyen árubeli ellenszolgáltatás nélkül.
A nyugati övezetekből jóvátétel címén elszállítandó berendezések és anyagok mennyiségét legkésőbb három hónapon belül meg kell határozni.
4. Ezenfelül a Szovjetunió jóvátétel címén kap:
a) 500 millió dollár értékű részvényt a nyugati övezetekben működő ipari és kereskedelmi vállalatok részvényeiből;
b) 30 százalékot Németország külföldi befektetéseiből;
c) 30 százalékot a szövetségesek kezére került német aranyból.
5. A Szovjetunió magárá vállalja Lengyelország jóvátételi igényeinek rendezését a jóvátétel rá eső részéből. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ugyanezt teszi Franciaország, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Belgium, Hollandia és Norvégia vonatkozásában.”)

SZTÁLIN: Byrnes úr azt ajánlotta, hogy a három kérdést egy egészként kezeljük. Megértem álláspontját: olyan taktikát javasol, amilyet célszerűnek talál. Ilyen javaslatot tenni joga van bármelyik küldöttségnek, de a szovjet küldöttség, ettől függetlenül, mindegyik kérdésben külön fog szavazni.
Az orosz küldöttség előterjesztette javaslatait. A legfőbb kérdés, amelyben viták és nézeteltérések vannak, a németországi jóvátétel kérdése. Ismertettük elképzeléseinket. Önök bizonyára észrevették, hogy az orosz küldöttség magáévá tette az amerikai küldöttség álláspontját, lemondott egy meghatározott összeg és mennyiség megadásáról, s ehelyett áttért a százalékokra.
Kissé elkanyarodva a fő témától, szeretnék néhány szót szólni azokról az elszállításokról, amelyeket az angolok az orosz megszállási övezetben eszközöltek, mielőtt azt a szovjet csapatok elfoglalták volna. Áruk és berendezések elszállításáról van szó. Emellett rendelkezésünkre áll a szovjet katonai parancsnokság egyik jelentése, amely szerint az amerikai hatóságok 11.000 vagont vittek el ugyanerről a területről. Hogy mi a szándékuk ezzel a vagyonnal, nem tudom. Visszaadják az oroszoknak, vagy pedig valamilyen más módon kívánják kárpótolni őket? Mindenesetre az amerikaiak és az angolok nemcsak a saját övezetükből szállítanak el berendezéseket, hanem az orosz övezetből is, holott mi az önök övezeteiből egyetlen vagont sem vontunk ki, és semmiféle berendezést nem szállítottunk el a gyárakból. Az amerikaiak megígérték, hogy nem szállítanak el semmit, mégis sok mindent elszállítottak.
Most pedig, ami a kérdés lényegét illeti. Azt hiszem, most megvan a lehetőségünk arra, hogy megállapodjunk a németországi jóvátétel kérdésében. Melyek az alaptételei az amerikai tervezetnek? Először is az, hogy mindegyik fél a saját megszállási övezetéből szállít el. Ezzel egyetértünk. Másodszor, hogy berendezéseket nemcsak a Ruhr-vidékről kell szállítani, hanem valamennyi nyugati övezetből. Ezt a második tételt elfogadtuk. A harmadik tétel az, hogy a nyugati övezetekből kapott berendezések egy része fejében 5 év folyamán egyenlő értékben különféle termékeket szállítunk az orosz övezetből. A negyedik tétel pedig az, hogy az Ellenőrző Tanács határozza meg a nyugati övezetekből elszállítandó értékek mennyiségét. Ez is elfogadható.
Miben vannak hát nézeteltérések? Bennünket az időtartamok kérdése, valamint a jóvátétel nagyságának végleges kiszámítása érdekel. Erről az amerikai tervezetben nem esik szó. Mi három hónapos határidőt szeretnénk erre megállapítani.

ATTLEE: Rövidnek tartom ezt a határidőt. Ezen még gondolkodnom kellene.

SZTÁLIN: Gondolkodni persze nem árt. Három, négy, öt hónap, csak legyen valamilyen megállapított határidő.

ATTLEE: Hat hónapot javaslok.

SZTÁLIN: Rendben van, elfogadom.
Marad hát az elszállítandó mennyiség százalékaránya. Ebben is meg lehet állapodni. Hogy ez a százalék valamivel nagyobb vagy kisebb lesz-e, ezen már nem múlik. Remélem, hogy az angolok és az amerikaiak az elszállítandó mennyiség százalékaránya tekintetében elibénk jönnek. Sok berendezést vesztettünk ebben a háborúban, iszonyú sokat. Ennek legalább egy huszad részét meg kellene hogy térítsék nekünk. S remélem, hogy Attlee úr támogatni fogja javaslatunkat.

BEVIN: A szovjet okmányban nem szerepelnek az általam tegnap használt szavak, nevezetesen a következők: „a békegazdaság számára nem szükséges berendezések”.

(A szovjet küldöttség újra felolvassa a jóvátétel kérdésében előterjesztett javaslatának megfelelő részét.)

BEVIN: Az Ellenőrző Tanácsnak mindenekelőtt meg kell határoznia, milyen mennyiségű berendezés marad meg Németország békegazdaságának fenntartásához.

BEVIN: Nagy a különbség. Nem szeretném, ha utóbb félreértések támadnának. Az ön szövege másként is értelmezhető, mégpedig úgy, mintha a teljes ipari berendezés 15 százalékáról volna szó.

SZTÁLIN: Nem, mi az elszállítandó berendezések, vagyis a Németország békegazdaságának fenntartásához nem szükséges berendezések 15 százalékára gondolunk.

BEVIN: Javaslom, vegyük ezt be az okmányba, hogy ne lehessen semmiféle félreértés.

SZTÁLIN: Miféle félreértés lehet itt? Az Ellenőrző Tanács megállapítja, hogy a berendezések közül mi az, amire Németország békegazdaságának fenntartásához szükség van. Ami ezen felül megmarad, az a jóvátételre szolgáló összmennyiség.

BYRNES: A mi szövegezésünkben ez a megállapítás kifejezi az angol és az amerikai küldöttség közös nézetét.

BYRNES: Értesüléseink szerint német arany nem létezik, minthogy a szóban forgó egész aranyat a németek a háború alatt rabolták össze. Ezt az aranyat vissza kell szolgáltatnunk azoknak az országoknak, amelyeknek a tulajdonát azelőtt képezte. Ha a szovjet küldöttség ragaszkodik ahhoz, hogy a Szovjetunió az említett százalékokon felül 500 millió dollár értékű részvényt kapjon ipari vállalatok részvényeiből, ahogy ez a szovjet javaslatban szerepel, továbbá 30 százalékot Németország külföldi befektetéseiből és 30 százalékot az aranyból, akkor ezt a kérdést itt meg kell tárgyalnunk.

SZTÁLIN: Azokra a befektetésekre, amelyeket a németek más országokban, többek között Amerikában eszközöltek.

BYRNES: Ami az Amerikában eszközölt befektetéseket illeti, ezeket zároltuk, s megfelelő törvényre van szükség ahhoz, hogy igényt lehessen támasztani ezekre az értékpapírokra. Ha jól tudom, a Kongresszus már hozott ilyen törvényt. Nem kétséges, hogy sokféle igény felmerül majd ezekre az értékpapírokra vonatkozólag az Amerikában élő menekültek részéről is. Ez a kérdés jogi rendezésre vár.
Emellett bizonyos vagyok abban, hogyha például a latin-amerikai országokban van bizonyos mennyiségű német befektetés, ezeknek az országoknak a kormányai igényt támasztanak majd az ilyen eszközökre.

SZTÁLIN: Megtárgyalhatjuk majd ezt a kérdést, amikor a gazdasági alapelvekre kerül sor.

BEVIN: Az arany kérdésében a döntés nagy nehézségekbe ütközik. Ami a külföldi német aktívákat illeti, ön nem lenne hajlandó a semleges területek aktíváira szorítkozni?

TRUMAN: A következő megjegyzést tenném az önök övezetéből elszállított berendezéseket illetően. Erről három nappal ezelőtt értesültünk, amikor kézhez kaptuk ezeknek a berendezéseknek a jegyzékét. Megírtam Eisenhower tábornoknak, hogy vizsgálja ki az ügyet, és tegyen róla jelentést. Ha volt ilyen elszállítás, biztosíthatom önt, hogy ez nem az Egyesült Államok kormányának utasítására történt. Biztosíthatom önt, hogy meg találjuk a módját a kárpótlásnak.

SZTÁLIN: A visszavonásba már belementünk. Ha az Egyesült Államok el tudja fogadni ajánlatunkat, miért nem akarja elfogadni ön is?

BEVIN: Mi vagyunk felelősek azért az övezetért, amelyből a legnagyobb mennyiségű berendezés kerül majd elszállításra, emellett nagy igényeket fog támasztani Franciaország, Belgium és Hollandia is.

BYRNES: Javaslataink utolsó mondata úgy hangzik, hogy más, jóvátételre jogosult országok igényeit a nyugati megszállási övezetekből kell kielégíteni. Kérem, tárgyaljuk meg az egyéb országok igényeire vonatkozó kitétel megszövegezését.

SZTÁLIN: Rendben van, beleegyezem abba, hogy ne nevezzük meg ezeket az országokat, hanem csak általános formában beszéljünk róluk.

BYRNES: Úgy gondolom, hogy ez célszerűbb is, mivel – amint erről már említés történt – a listáról hiányzik Görögország. Mi is célszerűbbnek tartjuk, ha általános formában beszélünk erről.

SZTÁLIN: Jóval kevesebb lesz annál. Emellett a 15 százalék ellenében egyenértéket adunk, s így ez tulajdonképpen csak jóvátételcsere, nem pedig új jóvátétel. A nyugati övezetekből a jóvátételnek mindössze 10 százalékát kapjuk. Ez a tényleges jóvátétel; a 15 százalékot bizonyos ellenérték fejében adják. Követeléseink minimálisak. 10 százalékot kapunk önöktől, a többiért pedig egyenértéket adunk. Önöknek viszont megmarad a 90 százalék. Ha a jóvátétel fejében a 10 százalék helyett csak 7,5 százalékot kapnánk, ez igazságtalanság lenne. Beleegyezem abba, hogy az arány 15 és 10 százalék legyen. Ez igazságosabb. Az amerikaiak belementek ebbe. Ön mit szól hozzá, Bevin úr?

BEVIN: Rendben van, elfogadom.

TRUMAN: Mi is elfogadjuk.

BYRNES: Ezek szerint elfogadják javaslatainkat az új százalékaránnyal plusz a jóvátételi összeg meghatározására kiszabott határidővel.

SZTÁLIN: Úgy látom, a jóvátétel kérdésében tisztáztuk összes nézeteltéréseinket. Nem lehetne ezt a tervezetet végleges megszövegezésre átadni egy bizottságnak?

(A javaslatot elfogadják. Bizottságot alakítanak az elfogadott határozat végleges megszövegezésére.)

TRUMAN: A következő kérdés Lengyelország nyugati határainak kérdése.

BYRNES: Olyan helyzetbe kerültünk hogy a Szovjetunió beleegyezésével gyakorlatilag Lengyelország igazgatja ezt a területet. Ezért a három hatalom megegyezett abban, hogy a terület igazgatása Lengyelország kezében marad, hogy ne legyen több vita e terület státusa körül. Ugyanakkor nincs szükség arra, hogy Lengyelországnak képviselője legyen az Ellenőrző Tanácsban.

BEVIN: Nem ragaszkodom álláspontomhoz. Ha valamennyien tisztában vagyunk vele, miről is van szó, nincs ellene kifogásom. Hazatérésem után különféle kérdésekkel fognak ostromolni, és ezért szeretném tudni, mi történik ebben az övezetben. Vajon a lengyelek foglalják-e el az egész övezetet, a szovjet csapatok pedig kivonulnak?

SZTÁLIN: A szovjet csapatok kivonulnának, ha nem ezen a területen húzódnának a Vörös Hadsereg közlekedési útvonalai, amelyeken át a csapatokat ellátják. Két útvonal van ott: az egyik észak felől visz Berlin felé, a másik Krakkótól délre halad. Ez a két útvonal biztosítja a szovjet hadsereg utánpótlását. Ugyanaz a helyzet, mint Belgiumban, Franciaországban és Hollandiában.

BEVIN: Nem tudna nekünk segítséget nyújtani a katonai légi útvonal ügyében? Igyekeztünk erre vonatkozólag megállapodni a lengyel kormánnyal, de az pillanatnyilag nem tud ehhez hozzájárulni.

SZTÁLIN: Miért nem tud hozzájárulni?

BEVIN: Úgy értettem, hogy a kérdés a szovjet katonai parancsnokságra tartozik, mivel részben szovjet övezeten kell átrepülnünk.

SZTÁLIN: Most is átrepülnek a szovjet övezet felett, ha Berlinbe mennek.

BEVIN: Természetesen az egész légi közlekedés túlságosan bonyolult probléma ahhoz, mintsem hogy itt most meg lehetne oldani, de bármikor hajlandók vagyunk tárgyalni egy Moszkva-London légi járatról. Most viszont arra kérem, legyen a segítségünkre a London-Varsó vonal kérdésében, mert ez fontos kényelmes közlekedésünk szempontjából.

SZTÁLIN: Értem. Minden tőlem telhetőt megteszek.

BEVIN: Köszönöm.

SZTÁLIN: A többi már a lengyelek dolga, én így értem. Rendben van, végeztünk ezzel a kérdéssel.

BEVIN: Tájékoztatnunk kell a franciákat a lengyel határváltozásokról.

BYRNES: A gazdasági alapelvekről szóló okmánnyal kapcsolatban van két javaslatom, s ezeket szeretném ismertetni. Az első a 13. pontra vonatkozik, amelyben a pénz- és bankrendszerre, a központi adókra és vámokra vonatkozó közös politikáról van szó. (Felolvassa szerkesztési módosítását. Elfogadják.) Emellett javaslom, hogy ezt a pontot egészítsük ki még egy g) alponttal, amely a közlekedéssel és a hírközléssel foglalkozik. Ezeket is centralizálni kell.

SZTÁLIN: Azt hiszem, ez a kérdés teljesen elesett.

TRUMAN: Éppen ez a véleményem nekem is.

BEVIN: Nekem úgy tűnik, hogy ez ellentmondásban van azzal a megállapítással, hogy Németországot az export, az import stb. tekintetében egységes egészként kell kezelni. Ez felosztaná Németországot három övezetre, és például az adóztatás stb. kérdésében nem lehetne Németországot egységes egészként kezelni.

SZTÁLIN: Ehhez centralizált német közigazgatási apparátusra van szükség, hogy ennek révén befolyást gyakorolhassunk a német lakosságra. Ezt a kérdést a „Németország vonatkozásában alkalmazandó politikai alapelveket” tartalmazó szakaszban fogjuk tárgyalni.

BEVIN: Elvben hozzájárultunk egy ilyen központi apparátus létrehozásához; éppen csak néhány módosítást javasoltunk. Talán hagyni kellene most ezt a kérdést, és át kellene térni a politikai alapelvekre, hogy lássuk, mit lehet tenni ebben a kérdésben.

BEVIN: Mint már tegnap is mondottam, nem tárgyalhatok ebben a kérdésben a franciák távollétében. Ez igen fontos elvi kérdés, s a franciákat nagyon közelről érinti.

SZTÁLIN: A Ruhr-vidék fölötti ellenőrzés kérdését esetleg el is halaszthatjuk, viszont kifejezésre kellene juttatni a dokumentumban azt a gondolatot, hogy a Ruhr-vidék Németország része marad.

TRUMAN: Az én véleményem a következő: A Ruhr-vidék Németország része, és Németország része is marad.

SZTÁLIN: Jó lenne ezt valamelyik dokumentumunkban leszögezni. Az angol küldöttség egyetért azzal, hogy a Ruhr-vidék Németország kebelében maradjon?

BEVIN : Nem tudom beleegyezésemet adni, mert az e kérdésben lefolytatott korábbi vitákról most nincs képem. Tudom, hogy felvetődött a Ruhr-vidék nemzetközivé tételének a gondolata azzal a céllal, hogy csökkenjen Németország katonai potenciálja. Ezt a kérdést megtárgyalták. Egyetértek azzal, hogy a kérdés eldöntéséig a Ruhr-vidék az Ellenőrző Tanács igazgatása alatt maradjon. De szeretnék módot kapni arra, hogy a kérdést megtárgyaljam kormányommal. Ezért azt ajánlanám, hogy adjuk át ezt a kérdést a Külügyminiszterek Tanácsának, hogy így időnk maradjon alapos tanulmányozására.

SZTÁLIN és TRUMAN elfogadja Bevin javaslatát.

TRUMAN: Következik a politikai alapelvek kérdése.

BEVIN: A szovjet küldöttség benyújtott egy tervezetet olyan központi német közigazgatás megszervezésére vonatkozólag, amely segítséget nyújtana az Ellenőrző Tanácsnak. Azt ajánljuk, hogy ebben a kérdésben fogadják el a mi tervezetünket, amely jóval rövidebb. Azt ajánljuk, hogy bizonyos ideig még ne alakuljon semmiféle központi német kormány.
A szovjet küldöttség tervezete helyett a mi rövidebb tervezetünk elfogadását javaslom.

SZTÁLIN: Elfogadhatjuk.

TRUMAN: Nincs ellenvetésem.

TRUMAN: A következő kérdés: a német lakosság áttelepítése Lengyelországból és Csehszlovákiából.

BYRNES: A kérdés tanulmányozására kiküldött bizottság jelentését teljes egészében elfogadtuk, kivéve az utolsó mondatot, amely így hangzik: „Ezzel egyidejűleg a csehszlovák kormányt, a lengyel kormányt és a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottságot tájékoztatják a fentiekről, és arra kérik őket, hogy állítsák le az áttelepítéseket addig, amíg az érdekelt kormányok nem tanulmányozzák ezt a kérdést.” Véleményem szerint erre az utolsó pontra nagyon is szükség van, mert így lesz hatékony a döntés.

SZTÁLIN: Attól tartok, hogy az ilyen döntés nem jár megfelelő eredménnyel. Nem arról van szó, hogy a németeket egyszerűen fogják és kiűzik az országból. Nem olyan egyszerű a dolog. Olyan helyzetbe hozzák őket, hogy jobbnak látják elhagyni ezeket a területeket. Formailag a csehek és a lengyelek azt mondhatják, hogy a németeknek nem tiltották meg, hogy ott éljenek, de valójában olyan helyzetbe hozzák a németeket, hogy lehetetlenné válik ottmaradásuk. Attól tartok, hogyha el is fogadunk egy ilyen döntést, ez nem jár komoly eredményekkel.

BYRNES: Ebben a pontban az áll, hogy az érintett kormányokat megkérjük, állítsák le átmenetileg a német lakosság kitelepítését, amíg az Ellenőrző Tanácsban meg nem tárgyaljuk ezt a kérdést. Ha ezek a kormányok nem telepítik ki a németeket, és nem kényszerítik őket Lengyelország vagy Csehszlovákia elhagyására, akkor ez a dokumentum csakugyan nem jár eredménnyel. De ha ezt teszik, akkor megkérhetjük őket arra, hogy átmenetileg állítsák le az ilyen tevékenységet. Értesüléseim szerint a németeket rákényszerítik Lengyelország és Csehszlovákia elhagyására. A németeknek más országokba való áttelepítése növeli terheinket. Azt kívánjuk, hogy ezek a kormányok az adott esetben együttműködjenek velünk.

SZTÁLIN: A lengyelek és a csehek azt fogják mondani, hogy náluk nincs rendelet a németek kitelepítésére. De ha ön ragaszkodik hozzá, hozzájárulhatok ehhez a javaslathoz, csak attól tartok, hogy sok eredményt nem hoz.

TRUMAN: Hálásak lennénk, ha hozzájárulna. Lehet, hogy egy ilyen felszólítás nem változtat a fennálló helyzeten, de azt mégis lehetővé teszi, hogy ezekhez a kormányokhoz forduljunk.

SZTÁLIN: Rendben van, nincs ellene kifogásom.

BEVIN: Szeretnénk erről tájékoztatni a franciákat.

SZTÁLIN: Egyezzünk hát meg abban, hogy holnapra előkészítjük.

TRUMAN: Rendben van. Tulajdonképpen holnap el akartam utazni, de maradhatok.

SZTÁLIN: Elvben döntöttünk a német flottáról, de ezt a döntést még nem öntöttük végleges formába. A három kormányfő döntött a kérdésben, de a döntést meg kell szövegezni.

BYRNES: Előterjesztettük javaslatainkat a felszabadított Európáról szóló jaltai nyilatkozat végrehajtását illetően, s meg is tárgyaltuk ezeket a javaslatokat. Egyes részletekben nem sikerült megállapodásra jutnunk. Mindamellett megegyeztünk két pontban, mégpedig a három országban működő Szövetséges Ellenőrző Bizottság munkarendjének felülvizsgálatát illetően. Az 1. pont így hangzik:
„ A három kormány figyelembe veszi, hogy a romániai, a bulgáriai és a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottságban a szovjet képviselők az Egyesült Királyságot és az Egyesült Államokat képviselő kollégáiknak olyan javaslatokat nyújtottak át, amelyek az európai hadi cselekmények befejeződésére való tekintettel az Ellenőrző Bizottságok munkájának javítását célozzák. Ezekben a javaslatokban kifejezésre jut az a kívánság, hogy a három képviselő rendszeresen és gyakran találkozzék, megjavítsák a brit és az amerikai képviselők munkalehetőségeit, és előzetesen, közösen megtárgyalják az irányelveket.
A 2. pont így hangzik:
„A három kormány megegyezik abban, hogy felülvizsgálják az ezekben az országokban működő Szövetséges Ellenőrző Bizottság munkarendjét, figyelembe véve mint vitaalapot a fentebb kifejtett javaslatokat, és figyelembe véve annak a három kormánynak az érdekeit és felelősségét, amelyek közösen szabták meg az illető országok fegyverszüneti feltételeit.”
Kérjük, tárgyalják meg ezeket a pontokat. Átnyújtjuk önöknek az okmányt, amelynek címe „A romániai, a bulgáriai és a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság munkarendjének felülvizsgálásáról”, s amely 1945. július 31-én kelt.

SZTÁLIN: Ez a kérdés nem szerepelt a napirenden. Lehet, hogy nem lesz ellenvetésünk, de előbb tisztán kell látnunk, miről is van szó.

TRUMAN: A következő kérdés Jugoszlávia. Erre vonatkozólag az angoloknak vannak javaslataik.

SZTÁLIN: Most osztottuk szét a görög kérdésre vonatkozó javaslatot. Ami Jugoszláviát illeti, tegnap nyújtottunk be egy tervezetet Triesztről és Isztriáról.

BEVIN: Mi, véleményünk szerint, igen ésszerű javaslatot nyújtottunk be Jugoszláviát illetően. A szovjet küldöttség két másik javaslatot terjesztett elő. Azt javaslom, tekintsünk el mind a három javaslat megtárgyalásától.

ATTLEE: A háborús bűnösök felsorolásánál nehézségeink lehetnek, mivel az egyezménytervezetet átnyújtottuk az ügyésznek, és lehetséges, hogy ő a személyek egész sorát veszi majd fel. Ezért nézetünk szerint jobb lenne korábbi javaslatainkra szorítkozni, nem nevezve meg a főbűnösöket.

SZTÁLIN: Módosításunkban nem azt indítványozzuk, hogy okvetlenül csak ezeket az embereket állítsák bíróság elé, hanem a Ribbentrophoz és társaihoz hasonló emberek bíróság elé állítását javasoljuk. Nem kerülgethetjük tovább néhány olyan személy megnevezését, aki mint háborús főbűnös közismert. Sok szó esett már a háborús bűnösökről, és a népek elvárják, hogy egyeseket megnevezzünk. A nevek elhallgatása csorbát ejt tekintélyünkön. Efelől biztosíthatom önöket. Éppen ezért néhány személy megnevezése politikailag előnyös lenne, s Európa közvéleménye is elégedett lenne. Ha ezeket a személyeket példaképpen nevezzük meg, ez nézetem szerint az ügyészre nézve sem lehet sérelmes. Az ügyész esetleg majd azt mondhatja, hogy néhány nevet helytelenül említettünk, de megsértődnie nincs miért. Politikailag pedig csak előnyt jelentene, ha néhány személyt megneveznénk.

BYRNES: Amikor tegnap ezt a kérdést tárgyaltuk, célszerűnek tartottam megnevezni néhány személyt, vagy kísérletet tenni bűnösségük meghatározására. A náci bűnösök között minden országnak megvannak a maga „kedvencei”, s ha ezeket a bűnösöket nem vesszük fel a listára, nehéz lesz megmagyarázni, miért nem vettük fel őket.

SZTÁLIN: De hiszen a javaslatban ez áll : „olyanok, mint . . . stb.” Ez nem korlátozza a számot, de tisztázza a helyzetet.

BYRNES: Ezzel előnyben részesíti a megnevezetteket. (Derültség.)

ATTLEE: Nem hiszem, hogy a nevek felsorolása nagyobb nyomatékot adna okmányunknak. Az én véleményem szerint például Hitler él, mégsem szerepel listánkon.

ATTLEE: Véleményem szerint a világ nagyon jól tudja, kik a főbűnösök.

SZTÁLIN: Csakhogy ebben a kérdésben a hallgatásunkat úgy értékeli, mintha futni akarnánk hagyni a főbűnösöket, mintha csak a kis bűnösökre vetnénk rá magunkat, a nagyoknak meg módot adnánk a menekülésre.

BYRNES: Ma telefonon beszéltem Jackson bíróval, Legfelsőbb Bíróságunk elnökével. Ő képvisel bennünket a háborús bűnösök ügyével foglalkozó, Londonban ülésező bizottságban. Jackson kifejezte azt a reményét, hogy talán ma vagy holnap reggel létrejön a megegyezés a Nemzetközi Törvényszékről. Jackson bíró holnap reggel fel akar hívni telefonon, hogy tájékoztasson a törvényszék kérdésében. A Nemzetközi Törvényszék megalakulása jó hír a népek számára, amelyek azt várják, hogy minél előbb elítéljék a háborús bűnösöket.

ATTLEE: Én általánosságban egyetértek ezekkel az amerikai javaslatokkal.

SZTÁLIN: Ez a kérdés a fekete-tengeri szorosok napirenden szereplő kérdésével kapcsolatban merült fel. A fekete-tengeri szorosok kérdését az angolok tűzték napirendre, s aztán elnapoltuk. A belvízi utak kérdését kiegészítésképpen vetették fel. Ez komoly kérdés, és valóban tanulmányozni kell. A kérdés felvetése azonban váratlanul ért bennünket, s nincs a kezünkben megfelelő anyag. A kérdés új, olyan emberek kellenek hozzá, akik ismerik a dolgokat. Lehetséges, hogy a konferencia végéig sikerül valamit tenni, bár erre nem sok a remény.

TRUMAN: Azt javaslom, hogy adjuk át ezt a kérdést a Londonban összeülő Külügyminiszterek Tanácsának; addig össze lehet gyűjteni a szükséges anyagot, és tanulmányozni lehet a kérdést.

SZTÁLIN: Meg lehetne bízni a minisztereket, vagy írásban is át lehetne nyújtani. De megkérhetnénk az elnököt is, hogy tegye meg ő, mivel konferenciánkat ő vezeti.

TRUMAN: Rendben van. Szeretném bejelenteni, hogy a közleményt előkészítő bizottság munkája jól halad. Holnap mikor ülünk össze? 4 órakor?

SZTÁLIN: Azt hiszem, holnap kétszer kellene találkoznunk: az első ülést kitűzhetnénk 3 órára, a másodikat pedig este 8 órára. Ez lenne a záróülés.

Forrás : Teherán, Jalta, Potsdam, 344-369. p.